Ha fölfelé nézel, omló vakolatot és fakuló zászlókat látsz, ha lefelé, akkor van esélyed, hogy ne lépj kutyaszarba.
A kettő között láthatod, hogy minden eladó, kiadó. Őrült leárazás, sale, akció a köbön. Budapest belvárosának borzasztó ízléstelenséggel turbózott végkiárusítása zajlik, egykedvű parkolóőrök kerülgetik a szemetet, hullik a műmárvány. A kirakatok a hadikommunizmust idézik, primitív graffitik mindenütt, bedeszkázott ajtók, rácsok, lakatok, húgyszag, szomorúság, amerre mész. Havanna lehet ilyen, bár ott még nem jártam. Bezárt a Kátay, a Mozart Café, az Úttörő Áruház, a Hunnia mozi, viszont van sok zálogos, pénzváltó, és a tört aranyat is bárhol el lehet adni. Én szeretem ezt a várost, de nem értem a turistákat, hacsaknem az alternatív szórakozóhelyek vonzzák ide őket.
Mert akkor a díszlet adott, az autókat ki kellene tiltani, a sarkokra sörcsapokat és hordozható vécéket telepíteni, az utcákra padokat, és máris kész lenne a világ legnagyobb romkocsmája. Hungarikum lett az erózió nem túl diszkrét bája.
Czabán György
Kepgaleria
Fotó: Czabán György
