Mi van a fájdalmon túl?

Marina Abramović az Albertina Modernben

Képzőművészet

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Arról beszél, mit jelent a valódi kockázatvállalás, mit a személyes jelenlét ereje, mit jelent elmenni a tűréshatárig. Ezek a minőségek a digitális korban, amikor küzdelmeinket főként online folytatjuk, ezúttal múzeumi környezetbe kerültek.

Abramović közvetlenül a háború után, 1946-ban született Jugoszláviában, Belgrádban. Szülei partizánként harcoltak a II. világháborúban, hősként kerültek be Tito kormányába, így a gyereknevelést a mélyen vallásos nagymamára bízták. Abramović 6 éves volt, amikor a fegyelemben és a kommunista ideológiában hívő édesanyja – később a forradalom belgrádi múzeumának igazgatója – visszavette magához. Szülei utóbb elváltak, de Marina 29 éves koráig, amíg Belgrádban élt, szigorú keretek mellett zajlott az anyjával közös élete. Kissé túlzó iróniával: volt hol gyakorolnia a kínok fegyelmezett és türelmes elviselését. Az engedelmesség és az áldozatvállalás a neveltetése része volt, innen is ered az a rendíthetetlen fegyelem, amely egész életművét áthatja. Belgrádban végezte képzőművészeti tanulmányait. Kezdetben festészeti irányba indult, de viszonylag korán váltott a testet, az időt, a fizikai jelenlétet és a közönséggel való intenzív viszonyt vizsgáló performance felé. A testét tette médiummá, és a hetvenes években e művészeti ág egyik úttörőjévé vált. Olyan kísérletező, gyakran extrém fizikai és pszichikai kihívással járó előadásokat hozott létre, amelyekben már a kezdetektől fontos szerepet játszott a fájdalom, a kontroll elvesztése vagy átadása, az emberfeletti türelem.

A hetvenes évek a performance nagy időszaka, Abramović hamar híres, de ellentmondásos és megosztó művésszé vált. Később női ikon lett, mára pedig megkerülhetetlen világsztár, de életművét egyben látni jóval több, mint egy művészeti irány megismerése. Egy leköszönő korszak összefoglalója. A fejlődésbe, az előrehaladásba és a gonosz legyőzésébe vetett hit kudarca is felsejlik az anyagon keresztül, valamint annak a felmutatása, hogy a propagandának sosem érdemes bedőlni. Mostanában távozó generációja nézőpontját és igazságait is átélhetjük a kiállításán, ahol nem kronologikusan, hanem fontos tematikák, gondolkozási csomópontok szerint mutatják be az életművet, száz művel és négy performance újrajátszásával. A kiállítás nyolc tematikus szekcióra tagolódik, egyebek mellett olyan címszavakkal, mint Bevonódás, Kommunizmus, Testhatárok, Spiritualitás és Jelenlét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.