Mi van a fájdalmon túl?

Marina Abramović az Albertina Modernben

Képzőművészet

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Arról beszél, mit jelent a valódi kockázatvállalás, mit a személyes jelenlét ereje, mit jelent elmenni a tűréshatárig. Ezek a minőségek a digitális korban, amikor küzdelmeinket főként online folytatjuk, ezúttal múzeumi környezetbe kerültek.

Abramović közvetlenül a háború után, 1946-ban született Jugoszláviában, Belgrádban. Szülei partizánként harcoltak a II. világháborúban, hősként kerültek be Tito kormányába, így a gyereknevelést a mélyen vallásos nagymamára bízták. Abramović 6 éves volt, amikor a fegyelemben és a kommunista ideológiában hívő édesanyja – később a forradalom belgrádi múzeumának igazgatója – visszavette magához. Szülei utóbb elváltak, de Marina 29 éves koráig, amíg Belgrádban élt, szigorú keretek mellett zajlott az anyjával közös élete. Kissé túlzó iróniával: volt hol gyakorolnia a kínok fegyelmezett és türelmes elviselését. Az engedelmesség és az áldozatvállalás a neveltetése része volt, innen is ered az a rendíthetetlen fegyelem, amely egész életművét áthatja. Belgrádban végezte képzőművészeti tanulmányait. Kezdetben festészeti irányba indult, de viszonylag korán váltott a testet, az időt, a fizikai jelenlétet és a közönséggel való intenzív viszonyt vizsgáló performance felé. A testét tette médiummá, és a hetvenes években e művészeti ág egyik úttörőjévé vált. Olyan kísérletező, gyakran extrém fizikai és pszichikai kihívással járó előadásokat hozott létre, amelyekben már a kezdetektől fontos szerepet játszott a fájdalom, a kontroll elvesztése vagy átadása, az emberfeletti türelem.

A hetvenes évek a performance nagy időszaka, Abramović hamar híres, de ellentmondásos és megosztó művésszé vált. Később női ikon lett, mára pedig megkerülhetetlen világsztár, de életművét egyben látni jóval több, mint egy művészeti irány megismerése. Egy leköszönő korszak összefoglalója. A fejlődésbe, az előrehaladásba és a gonosz legyőzésébe vetett hit kudarca is felsejlik az anyagon keresztül, valamint annak a felmutatása, hogy a propagandának sosem érdemes bedőlni. Mostanában távozó generációja nézőpontját és igazságait is átélhetjük a kiállításán, ahol nem kronologikusan, hanem fontos tematikák, gondolkozási csomópontok szerint mutatják be az életművet, száz művel és négy performance újrajátszásával. A kiállítás nyolc tematikus szekcióra tagolódik, egyebek mellett olyan címszavakkal, mint Bevonódás, Kommunizmus, Testhatárok, Spiritualitás és Jelenlét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.