Interjú

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

Nagy Dávid, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt listavezetője és újpesti képviselője

Belpol

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Magyar Narancs: A 21 Kutatóközpont mérése szerint 1 százalékon állnak. Elrontottak valamit?

Nagy Dávid: Ez egy felmérés, amelyben ráadásul a falvakban 2 százalék felett vagyunk, Budapesten pedig 1-en. Emiatt számomra kérdőjeles, mennyire pontos ez. Tök jó ezeket elemezni, mert egyeseknek munkát is ad, és szerintem a 21 egy jó kutatóintézet is. De felesleges ezt elemezni.

MN: Akkor mi alapján lehet eldönteni, hogy helyes-e az irány?

ND: Vannak visszajelzések párttagoktól, aktivistáktól, a művészvilágtól, ezekből tudunk egyveleget kialakítani arról, hogy jó úton járunk-e. Nemrég a Republikon 7 százalékra mért minket, azt sem kommentáltuk. Ez ilyen DK-s szokás, amikor arra verik a mellüket, hogy a Publicus mér nekik 12 százalékot, és ezt hangoztatják. Szerencsére, Facebookon már nem tudják hirdetni. Akkor sem érdekeltek minket ezek a számok, ha jól álltunk a felmérésekben, fontos a következetesség.

MN: És a visszajelzések alapján jó irányba haladnak?

ND: Ugyanazt csináljuk, mint eddig, csak kicsit profibban és többet kommunikálva. Ez az egy irány van. Megkomolyodni teljesen szerintem nem érdemes, de azt a komolyodási folyamatot, amit Kovács Gergő három éve elindított, érdemes továbbvinni. Aztán majd lesz egy szavazás, és látni fogjuk, hogy abból a sok százezer emberből, akiknek mi vagyunk a legszimpatikusabbak, hányan hajlandók szavazni is ránk.

MN: Ez lenne az MKKP néppártosodási folyamata?

ND: Szó sincs róla, ha „normális” párt akarnánk lenni, akkor közvélemény-kutatásokat rendelnénk, ígérgetnénk és szítanánk tovább a gyűlöletet. Ehhez képest mi vagyunk az egyetlen párt, amelyik foglalkozik a saját szektájával, és mérsékelni próbálunk mindenkit. Más párt nem mer a saját választóitól elvárni önreflexiót, ahogy hangzatos ígéretek nélkül sem mennek neki választásnak.

MN: Ez szép, de azért fekete pontnak mégis csak ott volt egy józsefvárosi időközi önkormányzati választás, amelyet elég csúnyán elvesztett a jelöltjük egyetlen ellenzéki indulóként. Jámbor András nyilvánosan fakadt ki, amiért az MKKP nem nagyon támogatta a saját emberét.

ND: Jámbor András ezt a posztot annyira komolyan gondolta, hogy pár órával később törölte is, miután lement az eredményváró buli. De az őszinteség fontos: sok passzivistánk mozgott, és nem indultunk még ilyen nehéz körzetben. 2024-ben a Pikó András vezette ellenzék jelöltje még jobban kikapott itt, mint mi, pedig több pénze volt. Árnyalt tehát a kép. Amennyire ki tudtuk számolni, a Fidesz 20–30 millió forintot égetett el, részben hirdetésekre, részben szavazatvásárlásra, az utolsó négy napra pedig kaptunk Balázs Andrásnak egy nőverő botrányt is, ami miatt üldözték. Simán lehet, hogy nem mértük fel jól, mennyire fontos ez a kerület a Fidesznek: a győztes képviselő nem fog annyit megkeresni a mandátumának lejártáig, amennyi pénzt erre a győzelemre költöttek. Tanulságos volt nekünk is, hogy jobban kell csinálni. Nem gondolnám, hogy el volt rontva az egész, egyszerűen ilyen mértékű választási csalással nem találkoztunk még. Az tanulság a Tisza Pártnak is, hogy az az átbillenés, amiről beszélnek, még nem történt meg, a Fidesznek közel sincs vége, és a józsefvárosi módszereket az ország számtalan pontján be fogják még vetni.

A Tiszán kívül senki nem tudott stagnálni vagy növekedni. Olyan pártok, amelyek nemrég 10–15 százalékon álltak, gyakorlatilag megsemmisültek. Nekünk meg ott van a 200 ezres tömegünk, amelyik mindenképp ide szavaz, és most az a kérdés, hogy az a 200 ezer, akiknek mi vagyunk a legszimpibbek, megint másra szavaz-e. Ha ránk szavaznak ők is, akkor mindenki jól jár, lesz 7–10 kutyapártos képviselő, mellette pedig a Tisza tud nyerni. Az egyéni körzetekben nyilván nem zavarunk sok vizet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.