December közepe óta monoton ismétlődő, csupán szélsőségességükben változatos időjárási eseményeket él át az északi félteke jó része - sokszor az a ritka eset fordul elő, hogy egyszerre bénítja meg az életet a hó, a fagy, a jég Európa jó részén, Észak-Kínában és az Egyesült Államok jelentős területein. A kapcsolat eme fejlemények között nyilvánvaló, elvégre a nagy áramlási rendszerek, a légkör és az óceánok mozgása és a hozzájuk kapcsolódó hőtranszport egységbe fogja a kontinensek időjárását.
Hó, vihar
Az Európát markában tartó tél kialakulásáért voltaképpen ugyanaz az időjárási esemény a felelős: valahol Európa északnyugati peremén, pontosan ott, ahonnan az enyhe, nedves levegőt szállító mérsékelt övi ciklonok szoktak érkezni, kialakul egy kiterjedt magas nyomású zóna, egy úgynevezett anticiklon. Középpontjában leszálló légmozgás uralkodik, a légáramlás iránya pedig, a ciklonokkal ellentétben, az óramutató járásával megegyező - legalábbis itt, az északi féltekén. Ennek peremén ultrahideg sarkvidéki levegő zúdul Európára, ráadásul a magas nyomású rendszerek zárják is a ciklonok jó részének útját Nyugat-Európa felé, ami konzerválja a zimankót. Ami meg érkezik (sokszor, a mi klímazónánkban uralkodó, alapvetően nyugatias áramlástól hajtva, egyenesen Észak-Amerika felől, az ottani viharciklonok maradványaként), az a hideg levegővel összekeveredve olyan elvetemült légköri rendszereket szül, melyek nemhogy enyhülést nem hoznak, de tombolásuk nyomán elképesztő mennyiségű hóval, jéggel és rekordhideggel kell megküzdeniük a nyugat-európai területek nem feltétlenül ehhez szokott lakóinak.
Ráadásul több esetben olyan jelenség "köszönt" be hozzánk, amely kontinensünkön viszonylag ritka - annál gyakoribb viszont az elhelyezkedése miatt oly sajátos klímájú észak-amerikai kontinensen.
A tengerentúli angolban csak blizzardnak nevezett, azóta a nemzetközi meteorológiai tolvajnyelvben is elterjedt kifejezés olyan speciális téli viharokat takar, melyek létrejöttéhez több tényező a laikusokra nézve mindenképpen szerencsétlen összjátéka szükségeltetik. Az "átlagos" téli vihar, alias blizzard szülője számos pusztító trópusi ciklonhoz, hurrikánhoz hasonló módon a Mexikói-öböl feletti meleg nedves levegő. Az itt akár télen is kialakuló szubtrópusi ciklonok a keleti part mentén vonulnak északra: útjukat már ekkor is erős szelek, az általuk korbácsolt vihardagály és - legalábbis délebbre - özönvízszerű esők kísérik. Azután a kontinens északabbi részein menetrendszerűen beleütköznek az északról (Kanada, illetve a Nagy-tavak felől) közeledő hidegfrontba, egy különösen destruktív delikvenst, egy téli viharciklont, a már emlegetett blizzardot generálva. Ez néha még műholdról látható alakjában is hasonlít egy hurrikánra - ritkán még "szeme" is van, de persze ezt már nem a meleg trópusi tengerek páradús levegője táplálja (habár a csapadékot okozó nedvességet végeredményben délről szállítja északra).
Ultra Daisy
A blizzard pusztításához a belőle kihullható, iszonyú mennyiségű, zömmel hó formájú csapadékon kívül a sokszor hurrikánerősségű szelek, valamint a nagy kiterjedésű turbulens rendszerben létrejövő egyéb extrém légköri események, például tornádók is hozzájárulnak. Arról már nem is beszélnénk, hogy a gigantikus mozgó hóágyúként működő blizzard egészen extrém szélességekre is meghozhatja a telet - a hét végén és e hét elején pl. a nem kifejezetten erről híres Florida nyögte következményeit. Szombaton például Key Westben, azaz az Államok kontinentális területének legdélebbi pontján 8,3 Celsius-fokot mértek - ilyet már 112 éve nem tapasztaltak.
De efféle események nálunk sem oly kivételesek, még ha ritkábbak is, amit éppen az utóbbi hét bizonyított fényesen. Ehhez csak az kell, hogy a már említett blokkoló anticiklon által dél felé térített nedves légáramlatokból éppen a Földközi-tenger középső medencéjében jöjjenek létre sajátos, úgynevezett mediterrán ciklonok (ezek jelzője, nem véletlenül, a genovai), s észak felé mozogva beleütközzenek az északról a kontinens belsejébe zúduló hideg levegőbe. A randevú gyümölcse egy egészen meghökkentő intenzitású viharrendszer - országunk szerencséjére ezek nálunk "csak" élénk széllel kísért intenzív havazást és fagyos hideget hoznak (ritkán, mint most karácsonykor, az ilyen ciklonrendszerek hátoldalán kifejezetten nem eme évszakhoz illő heves zivatarok, jégesők is kialakulhatnak). Tőlünk északabbra viszont sokkal hevesebb jelenségek, pl. hózivatarok kíséretében érkezik meg a kevéssé várt tél. A hét végén Németországot a Daisy nevű téli viharciklon (lám, már ezeknek is van saját női nevük...) pusztította végig. Az enyhébb, nedves és a jéghideg légtömegek ütközéséből született blizzard főleg Németország északi részét sújtotta az intenzív havazáson felül rendkívüli hideggel, viharos széllel, s az ezek kombinációjából létrejövő gigantikus hótorlaszokkal. Nagyjából ugyanezen időben Lengyelország is hasonló eseményekkel szembesült - a nedvességet szállító mediciklon hozzánk, jellemző módon, enyhülést, olvadást és helyenként ipari mennyiségű esőt hozott. A sorra megdőlő rekordokról fölösleges is több szót vesztegetni, pláne, hogy hosszú még a tél, s a többek között a magaslégköri áramlások (ún. jet stream) által is befolyásolt légköri viszonyok nem sokban változtak azóta sem. Mindenesetre a szokatlanul kemény tél által kiemelten sújtott Brit-szigetek lakóinak újabb fejleménnyel kellett szembesülniük: Írország északnyugati partjaitól alig egy kilométerre sodródott egy jéghegy - erre konkrétan negyven éve nem volt példa.
