A védett növények és a hóvirág: Vadhajtások

szerző
Linder Bálint
publikálva
2003/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nincsen nőnap védett virágok árusítása nélkül, de az utóbbi években kevesebb tiltott növény kerül a piacra. Igaz, hogy a kertészetekből el lehetne látni az egész országot a "védtelen" hóvirággal, a gyűjtők szerint a termék az erdőből olcsóbban kihozható. A hóvirágüzlet a WWF Magyarország és a Duna-Ipoly Nemzeti Park szerint ma már olyan mértékű, hogy veszélyezteti a növényfajt.

Nincsen nőnap védett virágok árusítása nélkül, de az utóbbi években kevesebb tiltott növény kerül a piacra. Igaz, hogy a kertészetekből el lehetne látni az egész országot a "védtelen" hóvirággal, a gyűjtők szerint a termék az erdőből olcsóbban kihozható. A hóvirágüzlet a WWF Magyarország és a Duna-Ipoly Nemzeti Park szerint ma már olyan mértékű, hogy veszélyezteti a növényfajt.Védett virágokat tépkednek a kirándulók, de a kredenc felvirágoztatására gyűjtött csokrok egyetlen hazai növényfajt sem taszítanának a sírgödörbe. Ijesztőbb jelenség, amikor időnként - gyakran külföldi - megrendelésre védett növényeket gyűjtenek be védett területen, indusztriális módszerekkel - több tucat napszámossal, földgyaluval -, majd hűtőkamionokba pakolják - rendszerint gyógyszerészeti vagy dísznövény-kertészeti cégek megrendelésére. A külföldre csempészett anyagok leszármazottait (gyógykészítményeket és dísznövényhagymákat) aztán gyakran pironkodás nélkül visszahozzák ide, és mint legálisan importált terméket terítik a hazai boltokban. Ám az utóbbi egy-két évben visszaesőben a csempészet, így a védett virágokat leginkább az utcai árusítás veszélyezteti.

A virágosszakma az úgynevezett nagy napok (Katalin-, Erzsébet-nap, ballagás stb.) alkalmával szokott igazán nagyot húzni, aki vadvirágban utazik, az Valentin- és nőnap táján kaszál. A fővárosi aluljárókban, köztereken, hét végi piacokon fogyó vadvirágokról nincs statisztika, azt is csak becsülni lehet, hogy a forgalom - amelynek 65-70 százaléka hóvirág, 20-25 százaléka ibolya - 5-10 százalékát teszik ki az oltalom alá eső lágyszárúak. Noha a természetvédelmi jogszabályok világos és szigorú retorziókat helyeznek kilátásba, ha valaki egy védett növényfajt engedély nélkül gyűjt, tárol, vesz-elad vagy termeszt (néhány szál esetén elkobzás és tízezer forintos helyszíni büntetés, nagyobb mennyiségnél százezer forintnál startoló természetvédelmi bírság szabható ki), a budapesti szcénákon leggyakrabban felbukkanó védett növényfajokat mégis néha különösebb félelem nélkül kínálgatják.

A visszatartó erejű bírság kiszabása olyan ritka tünemény, hogy a szakhatóságok kollektív memóriája sokáig őrzi emlékét. Így emlegetik annak az ócsai férfinak az esetét, akire jó pár éve védett nőszirom forgalmazásáért többmilliós bírságot sóztak, de arról nem szól a fáma, hogy sikerült-e behajtani. Az aluljárók népe, ha rajtakapják, legfeljebb elkobzással, helyszíni bírsággal bűnhődik. Budapesten idén is a Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINP) három (!) természetőre tart razziát, nekik kellene a nagybani virágpiacokat, az árusokat és a vidékről érkező ún. "virágvonatokat" is ellenőrizniük. Tavaly és idén azonban sokkal kevesebb védett virág cserélt gazdát, mint korábban, amiben - a járőrözés mellett - a sokáig húzódó fagy, de elsősorban is a WWF Magyarország és a DINP "Hagyd élni a vadvirágot" című, két éve indított felvilágosító kampánya is szerepet játszott. Gadó György Pál, a program WWF-es koordinátora szerint a nagybani piacokon, metrókon, virágboltokban elhelyezett plakátok és az ellenőrzések eredményesek voltak, a néhány éve még jelentős mennyiségben forgó tavaszi tőzikéből, májvirágból például idén sokkal kevesebb kapható.

De miért is vesződnének védett virággal, ha ott

a hóvirág,

ami csak akkor tabu, ha védett területen szökkent szárba? Ráadásul az aluljáróban a csokor pontos szülőhelyét már az ország legjobb botanikusa sem lenne képes megállapítani. Az ország területének közel 10 százaléka védett, de mindössze 212 természetőr járja az ösvényeket. Pedig kétszer ennyi sem lenne elég.

Szlovákiában tilos a hóvirághoz nyúlni, Ausztriában pedig annyit vihetünk haza, amennnyi a két ujjunk között elfér. Nálunk ugyan nem lehet az országból kivinni, de a haszon reményében szezonról szezonra tömegek kezdenek szedésébe.

"´reink már rég nem csíptek el egyetlen idős asszonyt sem, csak dílereknek szedő, a hóvirágszőnyegeket letaroló csapatokkal találkoznak" - hívja fel a figyelmet a piaci tendenciákra a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója. A WWF munkatársai, akik évek óta kísérik figyelemmel a jelenséget, arról számolnak be, hogy míg a virágárus asszonyok sokáig maguk szedték, szállították a terméket, a tevékenység mára ipari méreteket kezd ölteni, vagyis szervezett. A gyűjtögetésbe már férfiak és gyerekek is bekapcsolódnak, és míg régen a portya tipikusan hajnali időtöltés volt, ma bármely napszakban találkozhatunk gyűjtőkkel (a védett területen működő bandák sokszor fordulnak, hogy ne legyen egyszerre túl nagy mennyiség náluk), akik otthon, nyugodt körülmények között az idős nőkre bízzák az áru csokrozását. A szállítók szinte kizárólag nyugdíjasok vagy vasutasok, mivel ők ingyen utaznak. A "legzsúfoltabb virágvonatok" a Dél-Dunántúlról - a legtöbb hóvirág a Mecsekből és Kaposvár környékéről származik - a Déli pályaudvarra érkeznek, egy részük a nagybani virágpiacokra vándorol, de a modern vásárpiacokra is csak elvétve kerülhetnek. Dr. Vörös György, a Lehel téri piacot üzemeltető cég vezetője szerint kizárt, hogy árusaik a nagybaniról védett virágot hozzanak, bár elismeri, hogy ezt nem tudják szakszerűen ellenőrizni. A virágboltit kivéve minden értékesítési módot kezdenek visszaszorítani az aluljárókat egész évben uraló csoportok, akik a virág mellett minden egyebet is árulnak. Budapesten a vadvirág-értékesítés gerincét a metró nyomvonala adja, de amióta 1998 tavaszán elindult a metrók biztonsági szolgálata, az állomásokról a bejáratok elé és az aluljárókba szorultak az árusok, sőt néhány aluljáró is elnéptelenedett. A profik ide is egyszerre csak kis mennyiséggel állnak ki, ha kell, jeleznek vagy telefonálnak, és emberük a közeli "depó"-ból (nyilvános WC, autó stb.) hoz utánpótlást, így a razzia nem tud egyszerre sokat markolni.

A WWF Magyarország szerint a szorgos kezek évtizedek alatt olyan mennyiségű hóvirágot gyűjtöttek össze védett és nem védett tájakon, hogy bár a növény a legtöbb helyen még tömegesen fordul elő, jövője a jelenlegi tendenciákkal számolva meglehetősen bizonytalan. A környezetvédelmi miniszternél kezdeményezték a hóvirág törvényi oltalom alá helyezését, hosszú távon pedig azt szeretnék elérni, hogy vadvirág helyett egyre több ember rukkoljon ki inkább valami termesztett lágyszárúval szeretteinek, vagyis hagyományt (lásd Virágkor című keretes írásunkat) próbálnak megszüntetni. A WWF érvei között szerepel Vida Gábor, a jeles genetikus álláspontja is, miszerint a hóvirág számos élőhelyén eltűnőben van, illetve erősen meggyérült, és tömeges termőhelyén a szedése nem gyors kipusztuláshoz, hanem

elkorcsosuláshoz

vezet. Mivel a gyűjtők a legfeltűnőbbeket szakítják le, csak a silányabbak érlelhetnek magot, így a populáció minősége és mennyisége lassan, de biztosan károsodik - a Budai-hegység hóvirágai a Börzsöny eldugott északi lejtőin található egyedek derekáig sem érnek.

A Természetvédelmi Hivatal vezetője a hírek szerint megfontolandónak tartja a civil természetvédők felvetését, és megígérte, hogy megvizsgálják, miként akadályozhatnák a hóvirág túlzott begyűjtését, valamint azt sem zárta ki, hogy bizonyos időszakokban tiltsák meg vagy korlátozzák a szedést. Nem ezt erősíti azonban a hivatal egy illetékesének álláspontja, aki úgy véli, a hóvirágot nem veszélyezteti a kipusztulás, így nehéz lenne a közvéleménnyel megértetni, miért kellene védeni a népszerű és helyenként tömegesnek számító fajt. Ráadásul a védetté nyilvánítás fabatkát sem ér a védett fajok hasznosítását szabályozni hivatott kormányrendelet nélkül, amely az 1996-os, a természet védelméről rendelkező törvény életbelépése óta hiányzik. Ennek hiányában ugyanis bárki azt mondhatja az aluljáróban, hogy csupán a kiskertjében, féltő gonddal nevelgetett hóvirágcsokrot tart a kezében.

Linder Bálint

A budapesti aluljárókban leggyakrabban árusított védett tavaszi virágok

Csillagvirágfajok - eszmei értékük 2000 Ft. Hasonlítanak a velük egy családból származó jácinthoz. Kis mennyiségben, de minden évben feltűnnek a budapesti virágárusoknál, általában önálló csokorba kötik, néha a hóvirágot díszítik vele. Tavaszi tőzike - 2000 Ft. Rokona a hóvirágnak, a laikus így könnyen összekeveri, bár népszerű kollégájánál nagyobb termetű. Budapesten már ritkán kerül forgalomba, bár pár éve még egy Váci utcai virágpavilonban is találtak belőle, a termőhelyekhez közeli nagyvárosokban jobban fogy. Májvirág - 2000 Ft. Rendszeresen keverik az ibolyával, sőt nem kizárt, hogy az árusok azért kínálják gyakran "szőrös vagy erdei ibolya", "viola" néven, mert a májvirágról sokan tudják, hogy oltalom alatt áll. Főleg hóvirágcsokrok közepére tűzve árulják. Szártalan kankalin - 2000 Ft. Mivel néhány éve már tömegesen és olcsón kapható a nemesített, cserepes válfaja, ritkán kerül az utcára. Kockásliliom - 10 000 Ft. A tulipánra emlékeztető növény virágját és hagymáját helyenként ezrével gyűjtik, vannak zalai falvak, ahol lakásdísznek tekintik. Kakasmandikó - 10 000 Ft. Helyenként "tavaszi ciklámen" néven dobják piacra, bár az erdei ciklámen is védett. Főleg dunántúli élőhelyei kerültek veszélybe, időnként budapesti aluljárókban is megjelenik.

Az eszmei érték a védett növény pénzben kifejezett értéke, amelyet az adott faj veszélyeztetettségének mértéke alapján a környezetvédelmi miniszter rendeletben határoz meg. Ha a letépett virágok számát beszorozzuk az eszmei értékkel, megkapjuk, hogy mekkora összegű természetvédelmi károkozás alapján indulhatna meg a szabálysértési vagy büntetőeljárás. 2000 márciusában például a Déli pályaudvar lépcsőin egy idős asszony egy átlagos délelőtti műszak során 90 csokor májvirágon adott túl, és minden egyes csokorban 28-29 szál volt. Ezzel négy óra alatt több mint ötmillió Ft kárt okozott.

Virágkor

A vadvirágok városi árusítása a kiegyezést követő gazdasági konjunktúra időszaka alatt ívelt fel. A XIX. század második felében az iparosodással kialakuló nagyobb városok felduzzadt lakosságának zömét a vidékről beköltöző falusiak alkották, akiknek egész addigi élete a természet közelségében telt, új lakóhelyükön azonban nyomát sem találták a megszokott lételemeknek. A földet sok helyen kő borította, a poros-füstös városban a magas házak között néha az eget alig látták, különösen télen, amikor munkába indulva még nem, onnan megtérve már nem sütött rájuk a nap. A hátrahagyott "vidéki idill" így felértékelődött, és sokan örömmel vettek mindent, ami legalább erre emlékeztetett. Így kezdték kultiválni a tél végét jelző vadvirágcsokrokat is, amelyek később, a háborús években, amikor a virágkertészetek nem tudták kielégíteni a virágkedvelők igényeit, újra és újra felértékelődtek. Ekkor azonban a forgalom a maihoz képest csekély volt, még a természetbúvárok is örömmel üdvözölték a városba került mezei növényeket.

Ha valahol védett növény árusítását tapasztalják, és ez zavarja önöket, a vadvirag@wwf.hu címre megírhatják.

szerző
Linder Bálint
publikálva
2003/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...