A névleg ugyancsak a semleges országok diplomáciai védelme alá helyezett, úgynevezett védett házakban, amelyek forma szerint ezeknek az országoknak a területét képezték, ugyancsak egységesnek aligha nevezhető - de végső soron így is, úgy is igazságtalan - elvek szerint zsúfolódtak össze azok a tízezrek, akik azt remélhették, hogy így megmenekülnek a nyilasok önkényes fellépései elől. Mindezek részleteit tárta fel az elmúlt hetekben többször is megismételt séta a Budapesti Aszfalt Projekt (BUPAP) szervezésében, Czingel Szilvia vezetésével.
A Csősz László (Holokauszt Intézet) által összeállított program kiindulópontja a pesti rakpart, a folyóba lőtt zsidókra emlékező Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékmű. Nem csupán a nyilasok által végrehajtott tömeggyilkosság felidézésére szolgál a helyszín, de felhívja a figyelmet arra is, hogy még az ilyen-olyan védelmet élvezők sem érezhették magukat biztonságban, sőt az egykor itt a Dunába lőtt zsidókat is egy védett házból hajtották el gyilkosaik. Sétánk célja tehát a külföldi segítő akciók és irányítóik bemutatása, és még csak a Garibaldi utcában járunk, de máris egy lengyel politikus-diplomata-szociális munkás, Henryk Sl/awik emléktáblája késztet megállásra bennünket. 't idősebb Antall József emeltette ki egy Miskolc melletti hadifogolytáborból, Sl/awik pedig létrehozta a Lengyel Polgári Bizottságot, amely akkor kapott embermentő szerepet, amikor a magyar hatóságok a lengyel menekültek - jelentős részben katonatisztek - közül elkezdték kiszűrni a zsidó származásúakat. Sl/awik ezrek számára hamisított lengyel és katolikus származásukat igazoló okiratot, és százakat juttatott át Jugoszláviába, az ottani partizánokhoz. Becslések szerint harmincezer lengyel, köztük ötezer zsidó köszönheti neki a megmenekülését. 't magát viszont 1944. március 19-én letartóztatták a megszálló németek, majd a mauthauseni koncentrációs táborban felakasztották.
Rövid Szabadság téri kitérő és az itteni Carl Lutz-emlékmű szemrevételezése után elindulunk a séta talán legizgalmasabb helyszíne felé. Mindezek során vezetőnk megemlékezik az embermentés néhány kevésbé ismert hőséről. Angelo Rotta, a Vatikán diplomáciai képviselője már előző állomáshelyén, Bulgáriában is nagyszámú zsidó életét mentette meg katolikus keresztlevelek kiállításával, vagy menlevelet biztosítva számukra a palesztinai kivándorláshoz. Az apostoli nuncius Budapesten csatlakozott a semleges országok szervezett akcióihoz, vezető szerepet vállalva a védett házak kialakításában. Aztán itt van Alberto Carlos de Liz-Texeira Branquinho portugál diplomata, aki a portugál (beleértve a gyarmatokat) mellett brazil állampolgárságot is igazolt többek számára, emellett házakat, lakásokat bérelt, portugál védelem alá helyezve őket.
Hasonló szerepet játszott a spanyol Ángel Sanz-Briz, aki szefárd származást, ily módon spanyol állampolgárságot igazolt hivatalosan kétszáz fő számára, amit önkényesen kétszáz családra, majd, a helyzet rosszabbodásával párhuzamosan ennek sokszorosára módosított. Az ő társa, partnere, majd megbízottja volt Giorgio Perlasca, aki a spanyol polgárháború idején még a nacionalisták oldalán harcolt egy nemzetközi brigádban, de éppen a fasizmus égisze alatti antiszemita törvények idegenítették el Mussolini eszméitől. Magyarországon nagy lendülettel, mondhatni szenvedélyesen vette át a távozó Sanz-Briztől az embermentés feladatát, amelyhez - akárcsak társai esetében - a nélkülözők ellátása is hozzátartozott.
Időközben megérkezünk a Hold utcai csarnok mögé, a Vadász utcába, ahol egy első ránézésre inkább riasztó, dísztelen és rideg épületnél állunk meg. Ez volt az a bizonyos Üvegház, amelyet a remény házának is neveztek annak idején, hiszen itt folyt a vöröskeresztes védlevelek, "schutzpassok" Carl Lutz által irányított kibocsátása, egy idő után pedig már az előállításuk is. Ahogy fokozódott a nyilas önkény, egyre nagyobb tömegek várakoztak az épület előtt, egyszerre reménykedve és rettegve a járőrök szeszélyétől.
Maga az épület a jelenlegi látvány ellenére Budapest építészeti örökségének fontos darabja, néhány év óta műemléki védettséget is élvez emiatt és történelmi jelentősége okán is. Épületüveg-nagykereskedésnek és irodaháznak épült a harmincas években, Weiss Arthur megbízásából, a kor modern formatervezésének és építészetének egyik legfontosabb alakja, Kozma Lajos tervei alapján. Akkoriban hiperkorszerűnek számító, látványos megoldásaiból (üvegfalak, üveglépcsők stb.) mára alig látható valami, történelmi szerepére viszont emlékszoba utal. Az egykori dokumentumok másolatai között Lutz cionista kapcsolataira utalókat is láthatunk. A nyilasuralom vége felé már maga az épület is védelmet kínált: háromezer embert zsúfoltak ide, borzalmas körülmények között. Vezetőnk hoszszan taglalja Carl Lutz sokáig el nem ismert érdemeit, és végezetül ellátogatunk az újlipótvárosi egykori védett házakhoz is, ahol természetesen Raoul Wallenberg személye sem marad említetlen, ám az ő tevékenysége amúgy is ismertebb a többiekénél.
