Állati hideg

  • - izs -
  • 2012. február 8.

Lokál

Meglepő dolgokat tapasztalhat, aki a nagy hideg ellenére kimerészkedik a Budapesti Állatkertbe: a hóesésben egykedvűen csámcsognak a tevék, kint grasszál az elefánt, leharcolt karácsonyfát nyúz a jegesmedve, és hiába repkednek a mínuszok, nem ordít a farkas.

Pedig – ha van egy icipici önérzete – azt biztosan nehezményezi a bundás ragadozó, hogy elsősorban nem tőle, de még csak nem is a tigristől vagy a medvétől, hanem a gyűrűsfarkú makiktól óvnak minket a gondozók. A kis termetű félmajmok ugyanis szabadon garázdálkodhatnak a Madagaszkár házban, cuki küllemükkel azt a téves benyomást keltve a látogatóban, hogy jó ötlet megsimogatni őket. Az emberek közelségét jól, az érintésüket viszont meglehetősen rosszul viselő makik jobb esetben menekülőre fogják a dolgot, rosszabb esetben ellentámadásba lendülnek – már többször kellett a barátkozni vágyó látogatók vérét feltörölni a madagaszkári padlóról.


Ottjártunkkor kicsit féltünk, hogy a gyűrűsfarkú (véresszájú) makik támadási hajlamát esetleg tovább növeli a tény, hogy a hidegre való tekintettel nem használhatják a szabadtéri kifutójukat, de Hanga Zoltántól, az állatkert szóvivőjétől megtudtuk: a bezártság nem készíti ki az állatok idegeit. Az állatkert lakói állítólag teljesen hozzászoktak a bentlakásos életmódhoz, és olyankor sem esnek depresszióba és/vagy egymásnak, amikor huzamosabb ideig nem mehetnek a friss levegőre. Furcsamód még a hidegtől masszívan irtózó, a trópusokról származó állatokra sem hatnak az időjárás viszontagságai – persze a kényes hüllőket, rovarokat és halakat eleve zárt helyen tartják, ám elméletileg annak, hogy télen igen alacsony a napsütéses órák száma, hatnia kéne bizonyos élettani folyamataikra. De semmi. Hanga szerint ennek az az oka, hogy az állatkert lakói több generációra visszamenőleg nem a vadonban születtek, minek következtében „eléggé tudják, hogy mi a dörgés”.

A külső helyszíneket bejárva meglepődve tapasztaltuk, hogy nemcsak olyan állatok flangálnak nyugodt szívvel a kifutóikban, mint a hófehér tundrafarkas vagy a gyönyörű szibériai tigris, hanem a kenguruk többsége is szabadtéren ugrabugrál, sőt néhány elefánt is kidugta az ormányát fűtött lakosztályából. Ennek fényében már nem is tűnt annyira menőnek a magyarországi telet alig palástolt megvetéssel kezelő jegesmedve – tán a hideget jól viselő konkurensek magas számából eredő frusztráció tette, hogy látogatásunk idején hatalmas beleéléssel tépett, nyúzott és marcangolt egy exkarácsonyfát.

Lestrapált fenyőfát más állatoknál is láttunk, de mint kiderült, nem valami furcsa posztkarácsonyi partiról, hanem egyszerűen arról van szó, hogy valamivel szórakoztatni kell az állatokat, nehogy belebolonduljanak az unalomba. Bár valóban nincs sok dolguk – elvégre az élelmet tálcán kapják, a területüket pedig nincs kitől megvédeni –, úgy tűnik, egyesek jól viselik a téli semmittevést: a gorillák a padlófűtést, a vízilovak a termálvizet, a vérmakik pedig a radiátorokon való elnyúlást élvezik látványosan.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.