Állati hideg

  • - izs -
  • 2012. február 8.

Lokál

Meglepő dolgokat tapasztalhat, aki a nagy hideg ellenére kimerészkedik a Budapesti Állatkertbe: a hóesésben egykedvűen csámcsognak a tevék, kint grasszál az elefánt, leharcolt karácsonyfát nyúz a jegesmedve, és hiába repkednek a mínuszok, nem ordít a farkas.

Pedig – ha van egy icipici önérzete – azt biztosan nehezményezi a bundás ragadozó, hogy elsősorban nem tőle, de még csak nem is a tigristől vagy a medvétől, hanem a gyűrűsfarkú makiktól óvnak minket a gondozók. A kis termetű félmajmok ugyanis szabadon garázdálkodhatnak a Madagaszkár házban, cuki küllemükkel azt a téves benyomást keltve a látogatóban, hogy jó ötlet megsimogatni őket. Az emberek közelségét jól, az érintésüket viszont meglehetősen rosszul viselő makik jobb esetben menekülőre fogják a dolgot, rosszabb esetben ellentámadásba lendülnek – már többször kellett a barátkozni vágyó látogatók vérét feltörölni a madagaszkári padlóról.


Ottjártunkkor kicsit féltünk, hogy a gyűrűsfarkú (véresszájú) makik támadási hajlamát esetleg tovább növeli a tény, hogy a hidegre való tekintettel nem használhatják a szabadtéri kifutójukat, de Hanga Zoltántól, az állatkert szóvivőjétől megtudtuk: a bezártság nem készíti ki az állatok idegeit. Az állatkert lakói állítólag teljesen hozzászoktak a bentlakásos életmódhoz, és olyankor sem esnek depresszióba és/vagy egymásnak, amikor huzamosabb ideig nem mehetnek a friss levegőre. Furcsamód még a hidegtől masszívan irtózó, a trópusokról származó állatokra sem hatnak az időjárás viszontagságai – persze a kényes hüllőket, rovarokat és halakat eleve zárt helyen tartják, ám elméletileg annak, hogy télen igen alacsony a napsütéses órák száma, hatnia kéne bizonyos élettani folyamataikra. De semmi. Hanga szerint ennek az az oka, hogy az állatkert lakói több generációra visszamenőleg nem a vadonban születtek, minek következtében „eléggé tudják, hogy mi a dörgés”.

A külső helyszíneket bejárva meglepődve tapasztaltuk, hogy nemcsak olyan állatok flangálnak nyugodt szívvel a kifutóikban, mint a hófehér tundrafarkas vagy a gyönyörű szibériai tigris, hanem a kenguruk többsége is szabadtéren ugrabugrál, sőt néhány elefánt is kidugta az ormányát fűtött lakosztályából. Ennek fényében már nem is tűnt annyira menőnek a magyarországi telet alig palástolt megvetéssel kezelő jegesmedve – tán a hideget jól viselő konkurensek magas számából eredő frusztráció tette, hogy látogatásunk idején hatalmas beleéléssel tépett, nyúzott és marcangolt egy exkarácsonyfát.

Lestrapált fenyőfát más állatoknál is láttunk, de mint kiderült, nem valami furcsa posztkarácsonyi partiról, hanem egyszerűen arról van szó, hogy valamivel szórakoztatni kell az állatokat, nehogy belebolonduljanak az unalomba. Bár valóban nincs sok dolguk – elvégre az élelmet tálcán kapják, a területüket pedig nincs kitől megvédeni –, úgy tűnik, egyesek jól viselik a téli semmittevést: a gorillák a padlófűtést, a vízilovak a termálvizet, a vérmakik pedig a radiátorokon való elnyúlást élvezik látványosan.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. Ez történt két éve a Miért pont kivi? című előadással, és ezzel a szándékkal mutatták be most Kőszegen a Felső szomszédokat is, részben azonos alkotógárdával. Az előadást most is Őze Áron rendezte, az egyik főszereplő itt is, ott is Schneider Zoltán.

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. A nyitóciklus, a Cinegék első darabja az Oda című programvers, amely sűrített képekkel fekteti le egy vágyott, természetközeli, harmonikus világ alapjait.

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.