Állati hideg

  • - izs -
  • 2012. február 8.

Lokál

Meglepő dolgokat tapasztalhat, aki a nagy hideg ellenére kimerészkedik a Budapesti Állatkertbe: a hóesésben egykedvűen csámcsognak a tevék, kint grasszál az elefánt, leharcolt karácsonyfát nyúz a jegesmedve, és hiába repkednek a mínuszok, nem ordít a farkas.

Pedig – ha van egy icipici önérzete – azt biztosan nehezményezi a bundás ragadozó, hogy elsősorban nem tőle, de még csak nem is a tigristől vagy a medvétől, hanem a gyűrűsfarkú makiktól óvnak minket a gondozók. A kis termetű félmajmok ugyanis szabadon garázdálkodhatnak a Madagaszkár házban, cuki küllemükkel azt a téves benyomást keltve a látogatóban, hogy jó ötlet megsimogatni őket. Az emberek közelségét jól, az érintésüket viszont meglehetősen rosszul viselő makik jobb esetben menekülőre fogják a dolgot, rosszabb esetben ellentámadásba lendülnek – már többször kellett a barátkozni vágyó látogatók vérét feltörölni a madagaszkári padlóról.


Ottjártunkkor kicsit féltünk, hogy a gyűrűsfarkú (véresszájú) makik támadási hajlamát esetleg tovább növeli a tény, hogy a hidegre való tekintettel nem használhatják a szabadtéri kifutójukat, de Hanga Zoltántól, az állatkert szóvivőjétől megtudtuk: a bezártság nem készíti ki az állatok idegeit. Az állatkert lakói állítólag teljesen hozzászoktak a bentlakásos életmódhoz, és olyankor sem esnek depresszióba és/vagy egymásnak, amikor huzamosabb ideig nem mehetnek a friss levegőre. Furcsamód még a hidegtől masszívan irtózó, a trópusokról származó állatokra sem hatnak az időjárás viszontagságai – persze a kényes hüllőket, rovarokat és halakat eleve zárt helyen tartják, ám elméletileg annak, hogy télen igen alacsony a napsütéses órák száma, hatnia kéne bizonyos élettani folyamataikra. De semmi. Hanga szerint ennek az az oka, hogy az állatkert lakói több generációra visszamenőleg nem a vadonban születtek, minek következtében „eléggé tudják, hogy mi a dörgés”.

A külső helyszíneket bejárva meglepődve tapasztaltuk, hogy nemcsak olyan állatok flangálnak nyugodt szívvel a kifutóikban, mint a hófehér tundrafarkas vagy a gyönyörű szibériai tigris, hanem a kenguruk többsége is szabadtéren ugrabugrál, sőt néhány elefánt is kidugta az ormányát fűtött lakosztályából. Ennek fényében már nem is tűnt annyira menőnek a magyarországi telet alig palástolt megvetéssel kezelő jegesmedve – tán a hideget jól viselő konkurensek magas számából eredő frusztráció tette, hogy látogatásunk idején hatalmas beleéléssel tépett, nyúzott és marcangolt egy exkarácsonyfát.

Lestrapált fenyőfát más állatoknál is láttunk, de mint kiderült, nem valami furcsa posztkarácsonyi partiról, hanem egyszerűen arról van szó, hogy valamivel szórakoztatni kell az állatokat, nehogy belebolonduljanak az unalomba. Bár valóban nincs sok dolguk – elvégre az élelmet tálcán kapják, a területüket pedig nincs kitől megvédeni –, úgy tűnik, egyesek jól viselik a téli semmittevést: a gorillák a padlófűtést, a vízilovak a termálvizet, a vérmakik pedig a radiátorokon való elnyúlást élvezik látványosan.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.