Artúr egy négy év körüli kuvasz, akit nemrég mentettek meg a Fehérkereszt Állatvédő Liga munkatársai. Most már egész jól van, fizikailag és lelkileg is rendbe jött – már amennyire a történtek után rendbe jöhetett. Eredeti gazdája azután igyekezett különféle módszerekkel megszabadulni a kutyától, hogy eladta a tanyáját, és az azt őrző kutya a terhére lett. Első körben megpróbálta agyonverni egy ásóval az állatot, de miután nem járt sikerrel, savat öntött a fejére, hátha. A kutya ettől sem pusztult el, „csak” a fél szemére megvakult és kihullott a szőre. Ezután a gazda úgy döntött, egyszerűen nem ad enni a kutyának, és akkor majd – mintegy magától – megoldódik a probléma. A tanya új tulajdonosa talált rá a csontsovány, félholt állatra, akit bevitt a helyi gyepmesteri telepre – onnan került pár hete a Fehérkereszt gondozásába. Az állatkínzó ellen a gyepmester nem indított eljárást, az állatvédők pedig egyrészt bizonyíték hiányában, másrészt mert rengeteg hasonló történettel foglalkoznak egyszerre, szintén nem tettek feljelentést a szerető gazdi ellen.
Nyugaton kemény börtönbüntetésre, illetve pénzbüntetésre számíthat egy állatkínzó – ezzel szemben nálunk eleve gyenge a büntetés, és azt se nagyon szokás kiróni, mert úgy vannak vele, hogy „a szegény embert az ág is húzza, úgyhogy inkább elnézzük neki, hogy a kutyája megfagyott a vashordó előtt, amihez kikötözve tartotta” – mondta el a narancs.hu-nak Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora. A szakember szerint az is gátolja ilyen típusú ügyek kivizsgálását (legalábbis vidéken), hogy állatkínzás gyanúja esetén a szakhatóságnak kell eljárnia, ami egy faluban vagy kisvárosban a helyi állatorvost jelenti, aki ott lakik a településen, és sanszos, hogy nem akar magának egy állat miatt haragost szerezni a kisközösségben.
„Havi 30-40 bejelentést kapunk rosszul tartott kutyákról. Ha a bejelentő a rossz bánásmódot dokumentálni tudja fotóval, akkor megindítjuk a közigazgatási eljárást az adott önkormányzatnál, ami eldönti, hogy indít-e vizsgálatot. Ha igen, akkor előre jelzi a gazdának, hogy kimegy a hatósági állatorvossal, így ha a gazda nem teljesen hülye, akkor arra az egy napra nyilván javít valamit az állat körülményein, a hatóság pedig nem talál semmit” – magyarázza a nem túl derűs helyzetet az állatvédő.
Azért szerencsére bizonyos esetekben sikerül elkobozni egy-egy szörnyű körülmények között tartott kutyát a gazdájától: nemrég egy olyan hat év körüli állatot mentettek meg a Fehérkereszt munkatársai, akit egy szűk kennelben tartott a gazdája, amit sosem takarított, így a pár négyzetméteres területen élő kutya szinte mozdulni sem tudott a saját felhalmozódott ürülékétől. „A gazdáról lehetett tudni, hogy alkoholista, fegyvere van és elég agresszív természet” – meséli Káldi Szilvia, a Fehérkereszt munkatársa, hozzátéve, hogy ilyen esetekben a rendőrséghez fordulnak, akik ebben az ügyben készségesen segítettek is, sőt, még ahhoz is vették a fáradságot, hogy a gazdát lemondassák a kutya tulajdonjogáról. „A másik oldalon nyertünk egy hatéves kutyát, akit a kora miatt elég nehéz lesz örökbe adni, ha egyáltalán sikerül” – mondja az állatvédő, aki szerint – a közhiedelemmel ellentétben – semmi probléma nincs a befogadott kutyákkal, ő maga is csak elkobzott, illetve utcán talált kutyákat tart otthon és mindegyik gond nélkül beilleszkedett, vagy inkább újrailleszkedett a társadalomba.
„Az a fő gond, hogy túl sok állatot tartunk – vélekedik Szilágyi István. – Magyarországon egy egészségtelen túlszaporulat van, ezrével exportáljuk a kutyákat adómentesen. Milliárdok vándorolnak a feketegazdaságba; évi 8-10 milliót is keres kutyaszaporítással és -kereskedéssel, aki ügyes. Sajnos a kutyaexport hungarikummá kezd válni – ahogy a sintértelep is hungarikum. Tőlünk nyugatabbra ezt a fogalmat nem ismerik, és elborzadnak, amikor megtudják, hogy Magyarországon sintértelepek tucatjain kutyák ezreit altatják el. Összehasonlításképp: Hollandiában nagyjából ugyanannyi menhely van, mint Magyarországon, de míg Hollandiában 2011 októberében 220 kutya várt 62 menhelyen gazdára, addig nálunk ugyanebben az időben 6000 kutya várt gazdira 52 menhelyen.” Mint azt az állatvédőtől megtudtuk, Magyarországon több mint 100 sintértelep működik, ahol évi 25 ezer kutya talál ideiglenes otthont – ebből 10-15 ezret altatnak el éves szinten. Ugyanennyi kutyát lőnek ki az erdőben a vadászok, de olyan év is volt (1989), hogy 69 ezret (!) lőttek ki. Szilágyi szerint a menhelyeken tengődő nagyjából 6000 kutya kétharmada örökbe adhatatlan.
„Csak az találjon kutyát, aki meg is tudja menteni” – mondja az állatvédő, aki szerint, ha nem tudjuk hazavinni az utcán egyedül bóklászó kutyát, inkább hagyjuk ott, hisz lehet, hogy utánunk olyan ember botlik bele, aki be tudja fogadni. Ráadásul – bár a menhelyeket, szemben a sintértelepekkel elhivatott állatvédők vezetik – a túltelítettség miatt ezeken a helyeken akadnak problémák: az összeeresztett kutyák könnyen egymásnak esnek, amiből komoly sérülések lehetnek, de az is megesik, hogy egy-egy állat a verekedésben elpusztul.
Gazdira várva
Fotó: MTI
Szilágyi úgy véli, többen is érdekeltek abban, hogy fenntartsák a sintértelepeket, illetve a sintérség intézményét: „ez egy nagyon jó üzlet, hisz egy kutya befogása esetén 15-20 ezer forintot számláz ki a gyepmester az önkormányzatnak, és ugye a kutyák tartása is közpénzből történik. Rossz nyelvek szerint nem ritkán az önkormányzatok vezetői is érdekeltek ezekben a történetekben” – mondja Szilágyi. – „Külföldön nincsenek ilyen telepek, nincs olyan, hogy helyhiány miatt altassanak kutyákat, s bár ott is vannak hülye emberek, a szigorú törvényi szabályozás miatt jobban meggondolják, hogy mit tesznek az állataikkal.” Ezzel szemben nálunk maximum 150 ezer forintos bírság vethető ki arra, akiről bebizonyítják, hogy rosszul tart vagy kínoz egy állatot, ráadásul – mivel ez nem minősül köztartozásnak – nem hajható be azokon, akik maguktól nem fizetik be. Márpedig a többség (meglepő módon) magától nem fizeti be.
Mindemellett a magyar jogszabályokból – szemben az uniós direktívával – hiányzik az állattartástól való eltiltás, mint olyan. Így ha valakiről bebizonyosodik, hogy állatkínzó – bár ezt nehéz bizonyítani –, ha indul ellene eljárás – amit nehéz elindítani –, ha elítélik – ami ritka –, ha megbírságolják – amit vagy befizet, vagy nem –, és ha mindezek után elkobozzák tőle az állatot, akkor lazán szerezhet magának egy (vagy több) másik kutyát, macskát, mosómedvét vagy bármit, és bánhat velük olyan piszok módon, ahogy kedve tartja.
