Fél évvel ezelőtt, bár nem emelt vádat ellene, az ügyészség bűnsegéddé nyilvánította Takács István Gábor pszichológust, mivel egy ártalomcsökkentő szolgáltatás, az intravénás drogfogyasztóknak létesített tű- és fecskendőcsere során lelki és fizikai segítséget nyújtva nemcsak kliensei gondozását látta el, hanem - a határozat szerint - egyúttal kábítószer tartásában is segítette őket (lásd: Nevezze ki a bűnsegédeit!, Magyar Narancs, 2006. szeptember 28.). Január 1-jével azonban megváltozott a helyzet, mivel a hatályba lépett módosított szociális törvény nevesítette az ártalomcsökkentést, majd néhány hete egy miniszteri rendeletben részletesen leírta annak fajtáit, a figyelem középpontjába került tűcserét külön is kiemelve. Megkeresésünkre Takács István Gábor és a védelmét ellátó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) így foglalt állást: "Ha az említett törvény és rendelet alkalmas arra, hogy az ügyészség ne lássa 'társadalomra veszélyesnek' a tűcserét, akkor valóban rendeződhet a szolgáltatás jogi helyzete, de egyelőre csak a segítők oldaláról." Változatlanul aggasztónak tartják ugyanakkor a tűcsere-szolgáltatókhoz szennyezett eszközöket oda-, illetve onnan sterileket elszállító drogfogyasztók helyzetét. "A TASZ álláspontja szerint továbbra is problémás az utcai igazoltatás és motozás rutinszerű gyakorlata, ráadásul egy tű birtoklása még nem lehet alapos gyanú arra, hogy valaki kábítószerrel való visszaélést követett el. Tehát pusztán ennek az alapján nem lehetne eljárást indítani ellene. A gyakorlat mást mutatott, ezért a tűcserélő civil szolgáltatók 2005-ben Budapesten egy külön megállapodást is kötöttek a rendőrséggel, hogy garantálni lehessen klienseiknek a tűcserék zavartalan igénybevételét. Ezt a megállapodást kellene országosan kiterjeszteni, vagyis szükség volna annak a tárgyalási folyamatnak az újraindítására, amit a Legfőbb Ügyészség korábbi állásfoglalása megakasztott. Ha a szociális törvény alapján az ügyészség módosít az álláspontján, újra lehetőség nyílhat a tárgyalások megkezdésére."
Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője úgy látja, hogy az Alkotmánybíróság határozata szerint, amint később az ügyészség is szorgalmazta az igazságügyi tárcánál, a segítők helyzetének törvényi rendezését kellett elvégezni. "Ez a szociális törvényben megtörtént, így most az ügyészség is az új szabályozást alkalmazhatja. A tűcserélő szolgáltatók és a rendőrség tárgyalásainál viszont változatlanul fennáll, hogy törvényről
nem lehet megállapodást kötni,
így a tűcserét igénybe vevő kliensek helyzetének rendezése érdekében szintén csak az igazságügyhöz lehetne fordulni, hogy terveznek-e ezzel kapcsolatban is jogszabályi változást."
A szociális aktivisták addig is számos programot indíthatnak kétes helyzetű klienseiknek. Minden olyan településen, ahol legalább tízezren élnek, kötelező a pszichoszociális intervenció, a tűcsere és egy pihenési, mosási, tisztálkodási lehetőséget magába foglaló szolgáltatás közül legalább kettőt létrehozni. A telefonos segélyszolgálat és a "partiszerviz" ártalomcsökkentő tevékenységei csak ezeket kiegészítő, választható feladatok, önmagukban nem jogosítanak normatív támogatásra. A munkát évi hárommillió forintból kell elvégezni, míg további hárommilliót egy e célra kiírt pályázaton lehet elnyerni. Mivel ez a keret fedezi a szolgálatvezető, egy konzultáns és két segítő bérét, a helyiségek, irodák fenntartását, az adminisztrációs munkát, az önkéntesek költségtérítését, valamint a komoly pszichés terhelést viselő személyzet szupervízióját is, a szolgáltatók nincsenek igazán eleresztve. Takács István Gábor szerint hiába nagyon fontos a cél, hogy megfelelő szolgáltatás mellett például a tűcsere is biztosabb támogatást kapjon, továbbra is kérdéses, mennyire sikerül mindezt hatékonyan megvalósítani. "Ennek tükrében azt sem lehet megtippelni, vajon hányan és hol kezdenek új tűcsereprogramokba." A vállalkozó kedvről néhány hét múlva kaphatunk képet, ha megtörténik a január 22-i határnapig benyújtott jelentkezések feldolgozása, hogy a szociális és munkaügyi miniszter saját hatáskörében eldöntse, ki foglalkozhat ártalomcsökkentéssel az állami normatíva terhére.
Majzik Balázs közgazdász, a Drog-Stop Budapest Egyesület társelnöke azt szeretné, ha tizennégy éve hívható "nemzeti drogtelefon-szolgálatuk" önállóan is támogatásban részesülne. "A Drog-Stop fenntartását pályázatokból, a főváros és egy telefontársaság hozzájárulásával tudjuk biztosítani. A munkatársak legfeljebb másodállásban dolgoznak nálunk, mert a szerény fizetésük nem alkalmas a megélhetésre, és emellett magas óraszámban - a nonprofit szektorra jellemző módon - önkéntesen is dolgozunk. Így is hihetetlen energiát emészt fel a működőképesség fenntartása. Ezért lenne jelentős előrelépés, ha a telefonszolgálatok normatívához jutnának, s bár ebben az évben számunkra ez nem lehetséges, tárgyalásokat kezdeményezünk a kormányzat képviselőivel, hogy 2008-ban már az legyen." A Drog-Stop segélyvonalát a heroinfogyasztók mellett döntően kenderszármazékokat, speedet, ecstasyt, alkoholt, gyógyszereket használó 14-27 éves, rendszeres vagy visszaeső fogyasztók hívják, olykor kezelhetetlen számban. "Öt éve, amikor plakátokon jelent meg az elérhetőségünk, tizenkét hónap alatt majd'
egymillió-négyszázezerszer
próbáltak felhívni minket. Már a telefonszolgálat megkettőzését terveztük, a túlterhelt telefonközpontunk helyett új beszerzésén gondolkodtunk, azután lemondtunk a fejlesztésekről, mert beláttuk, hogy képtelenek lennénk kifizetni a zöldszám fenntartásából ekkora forgalom mellett származó évi tízmillió forintos számlát. Azóta nem is kampányolunk így. Jelenleg évi hatszázezer körüli esetben kezdeményeznek hívást, ez még kezelhető." Majzik szerint elegendő szolgálat és telefonos ügyelő található az országban. "Ismereteim szerint körülbelül hetven olyan segélyszolgálat működik, ahol speciálisan képzett ügyelő fogadja a hívásokat, de a droghasználattal összefüggő feladatok ellátására országos lefedettséggel és nonstop üzemmódban csak mi szakosodtunk. A Drog-Stopnál jelenleg is százórás képzés zajlik, tizenkilenc résztvevővel. Fontos volna, hogy minél több telefonos ügyelet legyen elérhető, hiszen az igény óriási. A hívások 93 százaléka már mobilhálózatról érkezik, ami azt is jelenti, hogy a legváltozatosabb helyzetekből és helyszínekről, akár életveszély esetén is kapcsolatba tudunk lépni a segélykérővel."
Kevésbé foglalkoztatja a normatív finanszírozás Dávid Ferenc szociológust, a Kék Pont Drogambulancia és Konzultációs Központ "partiszervizének" koordinátorát. "Bár nekünk is jól jönne a pluszpénz, a partiszerviz nem az állami támogatás meglétén vagy hiányán múlik. Ez egy alulról szervezett tevékenység, amit semmilyen szociális törvény vagy más külső tényező nem tud megfelelően motiválni. Itt az a lényeg, hogy autentikus partiarcok, akik szeretik az elektronikus tánczenéket, ismerik az azokhoz kapcsolódó szellemi és divatirányzatokat, eligazodnak a goa, a drum and bass, a house és más szcénák között, arra vállalkoznak, hogy a partizók részére ártalomcsökkentő munkát végeznek. Magyarországon egy átlagos nyári hétvégén több tízezren látogatnak el valamilyen partira, legtöbben a 17-24 éves korosztályból. Közismert, hogy a vendégek hetven százaléka fogyasztott már valamilyen illegális szert, s ez a szerfogyasztás leginkább a hétvégi tánchoz köthető mint úgynevezett rekreációs használat. A partiszerviznek az a feladata, hogy az aktuálisan jelen lévő drogfogyasztást biztonságosabbá tegye." Dávid kiemeli, hogy munkájuk sikere a fiatal önkéntesek hitelességén áll vagy bukik. "A partizók, ahogyan a serdülőknél és még fiatal felnőttek között is tapasztalható, szívesebben hallgatnak egymásra, a kortársakra. Mondjuk, ha valaki túl sokat 'lasztizott', egy másik parti-arctól előbb elfogadja a figyelmeztetést, hogy ne vegyen be többet! Mivel itt egy kulturális közösségről is beszélünk, a Kék Pontnál dolgozókat
'sorstárssegítőknek'
nevezzük. Mi legfeljebb szervezeti keretet adunk, segítjük a lebonyolítást, az önkéntesek mentális támogatásával foglalkozunk. A partikon való megjelenést viszont már az önkéntes intézi, aki ismeri a szervezői vonalakat, tudja, hova kell menni, a Garancsi-tóhoz, Halásztelekre, a MÁV Sporttelepre vagy máshova, járatos az interneten, hiszen a partizók közössége elsősorban a világhálón szervezi magát. Nos, ezt a jövendő szakembereknek nem oktatják a felsőoktatási intézményekben, így amikor egészségügyi főiskolások meg szociálpedagógus-hallgatók kísérnek el minket egy-egy rendezvényre, le vannak döbbenve, és semmit sem tudnak kezdeni a helyzettel." A szociológus koordinátor szerint ha a partiszerviz műfaját jogalkotási eszközökkel szeretnék segíteni, nem is a szociális szolgáltatások felől kellene közelíteni. "Célszerűbb lenne egy olyan jogi szabályozást megalkotni, hogy Magyarországon milyen kötelező ártalomcsökkentő szolgáltatások jelenlétével lehet csak elektronikus zenei rendezvényeket tartani. A Kék Pont évi 40-50 eseményen szerepel, de az ország bármely részén élnek olyan fiatalok, akik segítőként, hasonló szolgáltatással léphetnének fel."
A hatályba lépett szabályozás egyik figyelemre méltó eleme, hogy az ártalomcsökkentő programokba olyanok bevonását is ösztönzi, akik nem szakemberek, legalábbis nem rendelkeznek képesítéssel, inkább maguk is alkalmi vagy függő droghasználók voltak. A függők egyik közössége, a Narcotics Anonymous (NA) tagjai is azt tapasztalják, hogy a társadalom lassan nyitottabbá válik a leállt fogyasztók által nyújtott segítségre. "Az NA 1953-ban kezdte meg működését, világméretű szervezet, a magyarországi közössége tíz éve létezik - kezdi Gabi. - Egyes helyszíneken hetente találkozunk, a gyűlések minden függő számára látogathatók, ha használ aktuálisan, ha nem, az úgynevezett nyitott gyűlésekre pedig bárki eljöhet. Közöttünk nincsenek szakemberek, csak függők, a legelvetemültebb junkie-tól a gyerekes anyukáig. Mindenki azért jön, hogy megtartsa saját józanságát, és továbbadja azt az üzenetet, hogy fel lehet épülni, lehet jobb életet élni." "Nagyon lényeges az azonosulás lehetősége - folytatja Zoli. - Magam függőként számos kezelési lehetőséget kipróbáltam, voltam drogambulanciától zárt osztályig mindenfelé. Akadt orvosom, aki akkora tapasztalatot halmozott fel, hogy minden gondolatomat értette, és pontosan ki is tudta mondani. Ugyanakkor nem érezte azt, amit én, ezért hiába tudtunk kommunikálni, mégsem kerültünk azonos hullámhosszra. Ez máshogy van a függők között. Fontos hozzátennem, hogy ezzel nem minősítek semmilyen más módszert, csak arról beszélek, mit nyújt nekem az NA." A Narcotics Anonymous a kilencvenes évek vége óta érzékelhető elismertséget szerzett. "Egy felmérés szerint az NA-val való kapcsolatfelvételt legtöbbször rehabilitációs kezelések alatt ajánlották tagjainknak, második helyen azonban már a családtagok állnak. Mivel mi nem reklámozzuk magunkat, inkább nyitott gyűléseken, rendezvényeken ismernek meg minket" - mondja Gabi. Zoli szerint napról napra tapasztalható az érdeklődés növekedése. "Ezen a héten például két új csoportunk kezdi meg a működését, melyek február elejére felkerülnek az interneten elérhető gyűléslistára. Van már börtönszolgálatunk; a büntetés-végrehajtásban havi rendszerességgel gyűlésezünk. Jelen vagyunk tűcsereprogram helyszínén is, ahol megadott időben leülünk, s aki ránk kíváncsi, azzal ott beszélgetünk."
Számok és oldalak
Telefonos segítséget a Drog-Stop 06/80/505-678-as számán lehet kérni, általános információk a www.drog-stop.hu címen érhetők el.
A Kék Pont Drogambulanciát az 1095 Budapest, Gát u. 25. szám alatt lehet felkeresni, míg leendő önkéntesek jelentkezését a http://partyservice.kekpont.hu vagy a partyservice [at] kekpont [dot] hu címeken várják.
A Narcotics Anonymous (NA) legközelebb 2007. május 25-27-én rendez nemzetközi workshopot a pécsi Vasutas Művelődési Házban. A programról és az NA-gyűlések listájáról a www.na.info.hu oldal tájékoztat.
A Takács István Gábor önfeljelentéséről szóló dosszié a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) www.drogriporter.hu oldala hírek rovatában található.
Oberth József
(Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - MEJOK)
