Az alagi lóversenypálya nem közpark! - nagy a felháborodás Dunakeszin

Lokál

Az állami lovas cég kerítést építtetett, hogy vissztartsa a „betolakodókat”. 

Megütközéssel fogadták a Dunakeszin élők, hogy a Kincsem Kft. elkerítette az Alagi Lóverseny Tréningközpont területét a dunakeszi repülőtértől. A lépés egyébként nem előzmény nélküli; értesüléseink szerint a helyiek sokszor áttévedtek a lovasközpont területére, például kutyasétáltatás közben, ami zavarta az állami céget. A Kincsem Kft. marketing osztályvezetője kérdésünkre azt válaszolta, a tréningpálya nem közpark, hanem a társaság vagyonkezelésében álló magánterület, ahol közel háromszáz nagyértékű versenyló áll, tréningezik a hét minden napján. 

„A város és elsősorban a dunakeszi-alsói lakóövezet bővülésével egyre több lakos jön be a területre engedély nélkül, mellyel az ott tréningező lovak és lovasok, valamint a saját testi épségüket is veszélyeztetik”

– írta megkeresésünkre a Kincsem Nemzeti Kft. nevében Krebs András. 

„Az engedély nélküli belépés mellett, az egyre jobban szigorodó állategészségügyi előírások betartása, a lovak védelme és a saját magánterületünk megóvása érdekében hoztuk meg ezt a jól megfontolt döntést, hogy a területünk alsói részén kerítést építünk, amely egyébként semmiben sem tér el az összes alsói portát egymástól elválasztó kerítéstől. Az építést átfogó tervkészítés és az érintett lakók tájékoztatása előzte meg” – fogalmazott Krebs András levelében. 

Kerestük az önkormányzatot, hogy a kerítés megépítése megelőzhető lett volna-e valamilyen módon, de kérdéseinkre nem kaptunk választ. Ahogyan Varga Zoltán Péter jobbikos önkormányzati képviselő sem, aki a képviselő-testület elé vitte az ügyet. Erről szóló bejegyzésében arról írt, a Helyi Építési Szabályzat szerint nem biztos, hogy ezt a Kincsem Nemzeti Kft. megtehette volna; az ülésen nem kapott felvetésére választ, a főépítész majd írásban reagál. 

(Címlapképünkön: A Ribárszki istálló lovai tréningen vesznek részt az Alagi Lóversenypálya és Traningközpont pályáján, Dunakeszin 2013. július 10-én. MTI Fotó: Beliczay László)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.