Bálint gazda a Narancsnak: "Farmer lett volna belőlem, aki 150–200 hektáron kukoricát termel"

Lokál

Majdnem Amerikában lett mezőgazdász. Ha hívnák, szívesen beszélne a klímaváltozásról a Szigeten.

Bálint gazdaként ismeri mindenki, így szerepelt a köztévé 1981-ben induló Ablak című magazinműsorában. „Magyarország kedvenc kertésze” – ezt a címet már a Reuters adományozta neki, amikor 100. születésnapja előtt néhány nappal videóriportot közölt róla. Mi már a 100-at betöltött Bálint gazdával találkoztunk, hogy a karcsú orsók erényeitől a klímaválságon át a Fideszig sok mindenről beszélgessünk. Az interjút Köves Gábor készítette - a teljes szöveg a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: Majdnem Iowában lett mezőgazdász.

Bálint György: 1945-ben, a koncentrációs táborból szabadulva egy ausztriai fürdőhely, Bad Schallerbach egyik szanatóriumába kerültem. Közvetlenül a háború után ezeket mind sebesültekkel, a koncentrációs táborok túlélőivel töltötték meg. Így kerültem oda én is. Ideiglenesen egy amerikai katonai egység is állomásozott ott, annak volt egy magyar származású, de már Amerikában született tagja, egy Kovács nevű kapitány. 42 kilós voltam, amikor odavittek, ez a normál testsúlyomnak nagyjából a fele volt, szóval, amikor annyira felépültem, hogy már gondolhattam az indulásra, ez a Kovács nevű, nagyon derék ember azt mondta nekem, ne menjek haza, mert nem fogok senkit sem otthon találni.

Annyira tájékozatlan voltam – persze nemcsak én, hanem mindenki, hiszen semmi hírünk nem volt Magyarországról –, hogy nem hittem neki. Nem sokkal később azzal keresett meg, hogy szerzett nekem Iowában egy lehetőséget, az ottani egyetem tangazdaságában tevékenykedhetnék. Mondta, hogy hajójegyet is szerez nekem. Még volt is némi fogalmam az amerikai mezőgazdaságról, hiszen olvastam angol nyelvű irodalmat. Ennek ellenére hazajöttem. És hát Kovácsnak lett igaza, tényleg nem találtam senkit sem itthon. Később többször felmerült baráti körben, mi lettem volna, ha Iowában kötök ki; az egyöntetű vélemény az volt, hogy farmer lett volna belőlem, aki 150–200 hektáron kukoricát termel.

false

(...)

MN: A 100. születésnapja alkalmából a Reuters interjút készített önnel, szóba kerültek a klímaváltozás miatt érzett aggodalmai is. Hasonlóképpen aggódik a mindössze 93 éves David Attenborough is – ő nemrégiben az egyik legmenőbb angliai zenei fesztiválon köszönte meg a fiatalok tömegeinek, hogy műanyag palackok nélkül buliztak. Ha a Sziget Fesztivál hívná, hogy a nagyszínpadról beszéljen a klímaváltozásról, menne?

BGY: Azt hiszem, igen. A klímaváltozás ügyét nagyon fontosnak tartom. Épp tegnap este próbáltam valahogy végiggondolni az emberiség történetét. Most már teljesen világos előttem is, hogy az ember ezt nem tudja megváltoztatni...

Keresse a mindig izgalmas, érdekes és exkluzív információkkal megjelenő Magyar Narancsot, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál és előfizethet rá itt:

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.