helyrajzi szám

Békásmegyeri háborús emlékmű

Lokál

A Budai Várban zajló építkezések kapcsán gyakran emlegetik az ún. főhercegi palotát, de arra nem vennénk mérget, hogy a megszólalók tudják-e, hogy ki volt a névadó-tulajdonos.

József Ágostot – József nádor unokáját – a kortársak szimplán József főhercegnek nevezték, és az 1. világháború idején vált népszerűvé – a haditettei nyomán. A háborút követően a főhercegnek nem a csatatéren, hanem a történelem viharában kellett volna bizonyítania, ám ebben nem ért el nagy sikereket. 1918. október 24-én ő lett Magyarország királyi helytartója, a homo regius, de pár nappal később már ő nevezte ki miniszterelnöknek Károlyi Mihályt, és tett hűségesküt a Magyar Nemzeti Tanácsnak. A Tanácsköztársaság bukása után azzal keltett feltűnést, hogy 1919. augusztus 7-én kormányzóvá nyilvánította magát, de két héttel később már kénytelen volt lemondani, és átengedni a pályát Horthy Miklósnak. Állítólag 1922-ben, amikor IV. Károly meghalt, bejelentkezett magyar trónörökösnek is, de ezt a király özvegye ugyanúgy viccnek tekintette, mint Horthy, ráadásul az Országgyűlés már 1921-ben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. József azonban nem hagyta el Magyarországot. Megbékélt a sorsával, és a rendszer amolyan kabalafigurája lett, akit bármikor fel lehetett használni reprezentációs célokra, legyen szó filmpremierről, lovasbemutatóról, esküvőről vagy temetésről. Sikerét leginkább annak köszönhette, hogy tökéletesen beszélt magyarul, és Habsburg létére magyarnak vallotta magát.

A főherceg a legjobb alakításait a különféle katonai vonatkozású eseményeken mutatta be, és nem volt válogatós. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy 1929 nyarán, a főváros szomszédságában lévő nagyközségbe, Békásmegyerre is ellátogatott, hogy felavasson egy világháborús emlékművet. De ne gondoljon senki nagyszabású ünnepségre, akkoriban az ilyesmi mindennapos eseménynek számított. Országszerte, szinte az összes faluban épültek efféle emlékművek, általában oszlopok, amelyek oldalára azoknak a nevét vésték fel, akik elestek az első világháborúban. Az obeliszkek felállítását támogatta az állam, a minőség a település anyagi helyzetén múlott. Ennek fényében elmondható, hogy Békásmegyer nem tartozott a szegényebbek közé. Talán József fellépésének is voltak bizonyos költségei, de a nagy pénz valószínűleg arra ment el, hogy a nagyközség vezetői nem érték be a helyi sírkövessel. Az akkor 62 éves Jankovits Gyulát bízták meg, aki már-már virtuóznak számított e műfajban: millenniumi oszlopai álltak Pozsonyban és Brassóban, Tápióbicskén az 1848/49-es szabadságharc emlékművét készítette el, még a Parlament homlokzatán is voltak szobrai. A döntő mégis az lehetett, hogy a közeli Pomázon is Jankovits világháborús emlékműve állt (1923 óta), ezért a békásmegyeriek sem úszhatták meg olcsóbban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.