Lokál

A BBC egyik tudósítójának állítása szerint Szentpétervár ma olyan hely, ahová csak egy véletlenül a repülőre felkúszott kígyó megy önszántából. Ragályos, ötmillió ember csapvize ihatatlan, veszélyes alkoholt inni, még veszélyesebb nem inni. A pokhmelie (másnaposság) egy respektált stációja az ivási processzusnak, részegnek maradni pedig nagy szaktudást és gyakorlatot igénylő munka, melyben az orosz nép rendkívül tehetséges. Ilyennek képzelhette Sztálin, amikor úgy döntött, nem építi át a számára gyűlöletes várost, hanem hagyja a burzsoá mocsárban megfulladni.

Az eredeti felállású Kiss együttes megtartotta előzetes sajtótájékoztatóját a Kiscelli-kastély kápolnájában. Egyedül Ace Frehley hiányzott, akit Hegedűs László szakember igyekezett pótolni.

A Drogstop előrejelző statisztikái szerint a droghasználattal kapcsolatos trendek egy éven belül várható robbanást jeleznek a huszonéves populáció körében. Öreg hiba volna egyedül a vészhelyzet orvoslására koncentrálni, vagy csupán a hivatalos drogpolitika segítségére számítani. Megnéztük, ők hogy próbálnak kitalálni ebből az erdőből.

Lappföld fővárosában, Rovaniemiben az ökomorality játéktól a nature jukeboxon át a méretarányos lapp sátorig minden megtekinthető és kipróbálható egy olyan kiállításon, amely multimédiás modellel szemlélteti, hogyan éljünk túl saját készítésű hókunyhóban, ha kifogyott a benzin a hómobilból, szánhúzó kutyáink pedig felfalták rénszarvasainkat és beálltak a farkasok közé. A megszerzett ismeretekkel felvértezve nyugodtan vágtunk neki a vadonnak.

A tűt cserélni kell. Lehetne fertőtleníteni is, ha lenne otthon erre alkalmas anyag, át is lehet mosni, amitől szennyezett marad ugyan, de nem dugul el a beszáradt vértől, a tisztaság illúzióját keltve az idegen vegyészek gyártotta ismerős érzés körül. Múlt lemosva, fegyelmezve a jelen: rendet hiszünk a tű hegyén. Porszívózás, szemét le, mosogatás, hogy aztán újból szétszórhassunk mindent. Tűt átadni nem lenne szabad soha, más szemetébe botlunk, közös ló, idegen halál.

1997 van, nem járnak kifejezetten nagy idők azokra a zenekarokra, amelyekben hosszú hajú, bőrnadrágos figurák rohangálnak fel s alá a színpadon, aztán a főfényben megállnak nagy terpeszben, és orgazmust mímelve ráizzadnak a c-majorra. Ezek a csoportok körülbelül annyira izgalmasak, mint A homok titkai, buták, közhelyesek és lábszagúak, hiába szivárogtak vissza a lóbadzset klipműsorok alulfizetett zenei szerkesztőinek állott oldalvizén újra a köztudatba, már rég csupán a szakmunkásképző intézetek gólyabáljait tudják lázba hozni, de azt is csak a harmadik liter forralt vodka per fő után. Ebben a boldog tudatban lézengtem magam is, amikor egy kölcsönautóban felejtett kazetta révén megismerkedtem a Tankcsapda második hivatalos hanghordozójával. Két napig hallgattam egyfolytában, és tudtam, hogy megtaláltam a kivételt, ami erősíti a szabályt.

Az elmúlt néhány év drogfogyasztásra vonatkozó statisztikái afelől győzik meg a választópolgárt, hogy a probléma egyre súlyosbodik, mégsem szavazhatnak jelentős változtatásokra tisztességes információk híján. A Transznacionális Radikális Párt CORA (Radikális Antiprohibicionista Egyeztetés) frakciója így maradt viszonylag elszigetelt jelenség. Céljaik, törvénymódosító javaslataik igen-igen keménynek tűnnek ebben a nem kevésbé kemény, tiltásokkal teli világban. Két dolog biztos: a drogháború győztese egyelőre a drog, és a CORA még nem állott áru.

Az egész karácsonyi hajcihő elkerülhetetlenné teszi a zsír- és szénhidrát-túlfogyasztást, ez ellen nem is küzd már senki, elkerülhetetlen, kész. Pozicionálisan nem elhanyagolható közelségbe kerül viszont az új év a maga elkerülhetetlen fitnessfogadalmaival. A fogyitabletták, szűzteák ideje kifutott, most a munkásabb segédeszközök ideje érkezett el.

Kedves Olvasóink: repül az idő, ideje szavazni. Ismét letudtunk egy

Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök szerint elfogadhatatlan, hogy az egyházaknak szánt támogatásnak minősüljön az a "jelentéktelen összeg", amely a hívek jövedelemadójának egy százalékából összejönne, ha a parlament elfogadja azt a törvényt, amelynek értelmében az adózók maguk rendelkezhetnének arról, hogy ezt az egy százalékot mely civil szervezetnek utalják át. Gyulai és a vele együtt tiltakozó többi egyházfi, a református Hegedűs Lóránttól az evangélikus püspökön át az unitárius főpapig szemmel láthatóan egy másik sztoriban vannak: evvel a törvénnyel - illetve a lapzártánkkor még bizonytalan sorsú törvényjavaslattal - tudniillik senki nem venné el tőlük azt a kis pénzt, amit az egyházak a költségvetéstől szakítanak. Csak az derülne ki, hogy hány magyar adófizető mennyi forinttal hajlandó őket támogatni akkor, ha választhat a támogatandók között.

Kedves Olvasóink: repül az idő, ideje szavazni. Ismét letudtunk egy

A környezeti migráció, azaz a környezeti okokból való elvándorlás fogalmával egyre gyakrabban lehet találkozni nálunk is. A tehetősebbek például a belvárosból a jobb levegőjű budai zöldövezetbe vagy a várost körülvevő zöld gyűrű falvaiba költöznek. Az utóbbi egy-két évben felerősödött a környezeti migráció a XII. kerületben is, csakhogy nem a családok, hanem az irodaházak költöznek a hegyre.

Néha még a legszebb helyeknek is van a múltjában valami takargatnivaló, például Spinalongának, az egykori lepratelepnek, amiről mostanában már csak kevesen tudják az igazságot.

A nyár folyamán néhány mindenre elszánt zoológus elindult Albániába, hogy zaklassa kissé az ottani faunát. Az alábbiakban az úton és a Shkodrától nem messzire fekvő Okolban szerzett élményeiket osztják meg az olvasókkal.