Ő számol be az OSA Archívum által kezdeményezett és a Kortárs Építészeti Központ, a KÉK által szervezett programok előkészítő fázisairól is. Először is fiatal önkéntes kutatók általában a tanulmányaikba illeszkedő levéltári munkával összeállítják az adott évben szóba kerülő épületek listáját - idén úgy kétszázat, és ebből hatvan vesz részt a programban. Az alapkőletételtől az átadásig bármelyik év alkalom lehet a bekapcsolódásra, így például a Meridien Szálló (képünkön) még további négy éven át szerepelhet a listán, hiszen csak 1918-ra épült fel. Az intézményekkel egyenként lépnek kapcsolatba a szervezők, a lakóházakban élőkkel a postaládákba dobott levelek útján. A szervezők azután a programok konkrét összeállításában, az épület- és építészettörténeti előadások megszervezésében is részt vesznek.
Építészeti szempontból főleg a nagyobb épületegyüttesek, intézmények az érdekesek, ahová általában nincs bejárása az egyszerű halandónak. Mondjuk a Wekerle-telep nem elzárt terület, de például a volt Ady moziba vagy a helyi főtérre nyíló "Zrumeczky-kapu" belsejébe, mosókonyhákba és kertekbe máskor nem léphet be egykönnyen az idegen. Az aquincumi romkert mögötti gázgyári lakótelep álmatag báját és meghitt, vidékies - egykor netán fojtogató? - családiasságában bármikor megmártózhatunk, most viszont többletinformációkhoz juthatunk a szociális gondoskodás száz évvel ezelőtti kivételes példájáról - már amennyiben befogadják a szervezők a regisztrációnkat.
A külvilágtól szinte elzárt, amúgy a gázgyári tisztviselők tágasabb Duna-parti lakásaitól térben határozottan elkülönülő százéves telepen egykor a pékségtől, a hentestől a trafikon és a patikán át a moziig, színjátszó körig és rezesbandáig minden volt, amire egy jól ellátott falunak szüksége van. (Mára mindebből semmi sem maradt.) Egységes arculata egyébként a Fugger család által a bajorországi Augsburgban felépített szociális lakótelep hangulatát idézi. Nagy különbség viszont, hogy az itteni havi harmincezer forinttal szemben ott a lakbér az alapítás óta változatlanul tíz rénus (vagyis rajnai) forint, ami ma egészen pontosan 0,88 euró - évente! Az e vonatkozásban a "fukar" jelzőtől elhatárolandó Jakob Fugger ezenfelül némi imádkozást kért csak a lakóktól önnön lelki üdvéért. Manapság egyébként továbbra is csak katolikusok lehetnek a beköltözők a kb. 55 négyzetméteres lakásokba. Ez nagyjából megfelel a gázgyári lakótelepen átlagos méretnek (a vezető tisztviselők persze sokkal tágasabb térben élhettek), és még a lakásokhoz tartozó kiskert is része a párhuzamnak. Igaz, hogy a "Fuggerei" nem száz, hanem ötszáz éve épült - még szabad kéményes konyhákkal, ahol kondérban főtt az étel.
De nem csak lakótelepeket látogathatunk a hétvégén (habár egy-egy MÁV-telep tervezése vagy építésének kezdő szakasza is eshetett részben 1914-re), hanem például iskolákat, mint a Radnóti, a kőbányai Szent László vagy a saját csillagvizsgálójáról híres újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, vagy szállodákat, mint az Astoria vagy a Meridien.
Az utóbbi luxusbérpalotának és irodaháznak épült, az építtető az 1838-ban alapított trieszti Adriai Biztosító Társulat volt, amely a Monarchia több nagyvárosában is hasonlóan nagyvonalú palotákat hagyott maga után, mielőtt Trieszt és vele együtt a Riunione Adriatica di Sicurta végül Olaszországhoz került (ahol - habár az Allianz tulajdonában - ma a második legnagyobb biztosítónak számít). A tízes évek elején egy rácalmási zsidó kántor hat fiának egyike, Frigyessy Aladár volt a társaság elnöke, ő döntött az építkezésről. A korai modernizmus leglátványosabb budapesti épülete 2000-re, szállodává alakítását megelőzően nyerte vissza eredeti, városkép-meghatározó jelentőségét. Előzőleg ugyanis évtizedeken keresztül a Budapesti Rendőrkapitányságot költöztették a háborúban teljesen kiégett, de kívül és szerkezetében épségben maradt palotába, ami eleve barátságtalan asszociációkat keltett, a világos kőburkolat pedig teljesen elkoszosodott.
Az egyszerűségében is ünnepélyes külsejű palota történetesen egy másik egykori biztosító néhány évvel korábban elkészült épületével, a már-már parodisztikusan eklektikus Anker-házzal néz farkasszemet a nem igazán strukturált Deák téren, melynek szétesettségét is enyhíti valamelyest. Az Adria-palotát az egyrészt Lechner Ödön, másrészt Lajta Béla nyomában haladó Tőry Emil és Pogány Móric tervezte, és csak figyelmes tanulmányozás után vesszük észre rajta a finom díszítéseket, amelyek különös módon mégis elégségesek ahhoz, hogy feloldják a sima felületek ridegségét. A díszítőelemek közül a homlokzaton körben elhelyezett szobrok a leglátványosabbak. Ezeket Ligeti Miklós (például a városligeti Anonymus-szobor alkotója), illetve a Vörösmarty-szoborcsoportot is jegyző Telcs Ede készítette, ide illően szikár modorban. Szép és alighanem szokatlan is volt számukra a feladat, hiszen olyan fogalmakat kellett megjeleníteniük, mint a hozománybiztosítás vagy a szavatosság. Az Erzsébet tér felől a biztosítótársaság irodái, a Deák Ferenc utcai előcsarnokból a 14 luxuslakás, illetve a tetőtéri műtermek felé nyílt lépcsőház.
Aki viszont személyesebb élményekre vágyik, kétségkívül jobban teszi, ha inkább lakóépületeket keres föl minél nagyobb számban - annál is inkább, mert jövőre, száz évvel az építkezési lendület első világháborús hanyatlása után sokkal kevesebb épületet tudnak bevonni a szervezők a programba.
Programok, regisztráció: www.budapest100.hu
