Főleg férfiak által látogatott budapesti fürdő, hétköznap kora délután. Kellemesen hullámzó alapzaj, álmosító meleg, mindent feledve, boldogan horpasztok a gyógyvízben. Egyszerre borzalmas ordítozás tör be az agyba, ijedten keresem az ide-oda verődő hangok forrását. Felkászálódva két behemót törzsvendéget látok, akik próbálnak valakit kihajtani a másik medencéből. "Köcsög buzi, rohadt állat, takarodjál, bazmeg!" - a felháborodástól remegő férfiak nyaka a kidagadó erekkel olyan, mint egy vízrajzi térkép. A levetett köténnyel a lépcsőről nagyokat húznak a "buzi" fejére, hátára, aki viszont nem mozdul, csak égnek emelt kezekkel értetlenkedik. Erre az egyikük belegázol a vízbe, nyaklevesekkel, pofonnal próbálja a helyzetet a holtpontról kilendíteni. A kupola alatt dermedt csend, csak a két barom tombol.
Elindulok feléjük. Az egyik arc úgy 150 kiló, a fürdőben is többször hangoztatta, hogy egy bordélyházat igazgat. Jól megy a bolt, a médiának is szállít, jó gazda, aki büszke a lányaira. A melegfelvonulás után a gőzben rekedt, öblös hangján így tervezgette barátaival a jövőt: "Ki kell rekeszteni a buzikat, vagy azok rekesztenek ki minket!" Eljött a cselekvés órája. Kollégája egy szintén ötvenes, kigyúrt, tetovált, számlaképes férfi, neki sem kell soha várnia kabinra. "Megismerem a latensot is, előlem nem bújnak el" - dicsekedett múltkor az öltözőben, mindenkinek alaposan belenéz a szemébe. De nem csak diagnosztikában erős, gyakorlott terapeuta, mondják, máskor is segített melegeket partra pofozni.
Lopom a távolságot, méregetem a lehetőségeket, de látom, itt se szép, se okos nem lehetek. Odaérve valahogy mégis sikerül "uraim"-nak szólítani a párost, azt indítványozom, hagyják abba, senkit se bántsanak, ez képtelenség satöbbi. Igyekszem udvariasan túlkiabálni az őrületet, hátha nem próbálnak agyonverni. Alaposan túllőhettem a célon, a két eltorzult most már engem gyűlöl. "Mi van? Te is buzi vagy, bazmeg?! Anyádat!" - üvölt fel Jabba, és mivel ő áll hozzám közelebb, rám sóz egyet a köténnyel, majd megindul felém. Szerencsére irdatlan lassan mozog, elsasszézok pár métert, megállok. "Én éppen nem - mondom -, de attól még ezt abbahagyhatnák." "Buzi vagy, te rohadék!" - tajtékzik a másik, ez problémásabb, mert fürgébb. Előrenyújtott kezekkel startol a nyakam irányába.
A rendezett visszavonulás látszatát keltve gyorsan továbboldalazok. Szerencsére ennyivel is beérik, megállnak, gyűlölködve néznek körül, az ő buzijuk közben eltűnt. Mintha sajnálnák. Kimegyek, megtalálom a férfit az öltözőben, padlón van. Holland turista, aki megkér, magyarázzam el, mi történt. Elmondom, nem érti. Ugyanis nem meleg, szerinte nem is viselkedett félreérthetően. De ha meleg lenne, többet be nem tenné a lábát ebbe az országba. Lehet, hogy így se. "Ti hol éltek, bazmeg? Milyen évszázadban? Ez az unió! Kár volt felújítani és reklámozni ezt a fürdőt, ha itt egy külföldit simán elpicsáznak, ha valami nem tetszik rajta. Ilyen nincs, nem hiszem el. És kik ezek?" "Hát, afféle őrkutyák, a területüket védik az elkorcsosulástól." "Anyám, ez ugye valami vicc?! Most mondtad, hogy az egyik prostitúcióból él. Az tényleg a legalja. Õ védi nálatok az erkölcsöket?"
