Csatangoló: Eti nem eszi (A Hold utca)

  • Bán Zoltán András
  • 2003. április 24.

Lokál

"A csatangolónak az utca a lakása, éppúgy otthon érzi magát a házak homlokzatával közrefogva, mint a polgár a szoba négy fala közt."

Aharmincas években Baude-laire-tanulmányai során Walter Benjamin, mottónk szerzője fedezte fel a flaneur, az utcai kószáló figuráját. A 19. századi Párizs csatangolója persze nem az "utca embere", és nem az, akinek számára a téma az utcán hever, nem egy a sokaságból; noha inkognitóban él, nem senkiházi aszfaltkoptató, éppen ellenkezőleg, szerepére fölöttébb büszke személy, élményei császára, aki álruhás kalifaként sétál a birodalmában, az utcán. "Létezett már a járókelő is, aki beékelődött a tömegbe, de létezett még a kószáló is, akinek mozgástérre van szüksége, és aki nem akar lemondani privát lényéről. Dologtalanul vonul, mint valami személyiség; így tiltakozik a munkamegosztás ellen, mely specialistát gyárt az emberekből" - írja kissé marxi mellékízzel Benjamin. A csatangoló

a dandy rokona,

arisztokraták mindketten, ráadásul - szemben a járókelővel, aki célra tartottan járkál - mindketten a szabadidő kegyencei, kötetlenségük világszemlélet. "Számára a csillogó, zománcozott cégtábla legalább olyan faldísz, mint a polgár szalonjában az olajfestmény; a házfal az írópultja, oda támasztja jegyzetfüzetét; könyvtára az újságosbódé, és a kávéházi terasz az erkély, ahonnan munka után letekint udvarára."

Mindebből talán kitűnik: a fla-neur ideje lejárt. Immár kevéssé mámorít az utca névtelen költészete, az újságárus a pokolba kíván, ha akárcsak egy lap tartalomjegyzékének átböngészésére szottyanna kedvünk. Inkognitónkat megőrizni pedig nincs miért, nincs mit takargatnunk, és senki sem kíváncsi, mit rejt esetleges álarcunk, a tovavonuló járókelők tekintete elkerül, az elidegenedés tökéletesen befejeződött. A flaneurnek, ha még élni akar, két lehetősége marad: a clochard alakja az egyik, versek és tárcák sokaságában ezt írta meg felejthetetlenül Tandori (aki tavaly még sokszor fordult elő a Hold utcai vásárcsarnokban) a kilencvenes években. A másik lehetőség a kritikus szerepe.

Utcakritikus most tehát a kószáló, de kérdés, mi legyen bírálata tárgya. De előbb még egy kérdés vár tisztázásra: van-e egy utcának szerzője? Nyilván csak korlátozott értelemben, hiszen aligha állítható, hogy a Hold utca recenzeált szakaszának a szerzője Lechner Ödön lenne, aki megalkotta a 4-es szám alatt emelkedő Postatakarékpénztár csodálatos szecesszióját. (E meseépület földszinti homlokzata sajnos évek óta bedeszkázva áll.) És szerző-e vajh a vásárcsarnok építője, Czigler Győző? (E régi piac megnyitója 1897. február 16-án volt; felújítva ragyog manapság, az utcakritikus napjában többször is betér ide.) Könnyen adódik a válasz: a szerző ez esetben maga a kritikus, elhaladtában ő teremti meg napról napra a bírálandó művet, a Hold utcát most. Ám a bírálat tárgyának címe is kétes: a mostani Hold utca 1938-ban Klebelsberg Kunó nevére hallgatott, 1953 és a rendszerváltás között pedig egy furcsa házaspár, Rosenbergék nevét viselte. De mára visszanyerte azt a kissé költői nevet, melyet az imádott feleségével, Etivel itt élt Vas István tett halhatatlanná önéletírásában és egyik versében, mely - meglepő! - a Hold utca címre hallgat. Csöpp erkélyük az első emeletről nézett le az utcára. Nem szabadulhatok a gondolattól, hogy Eti haláláig abban a "mór stílusú", homlokzatán Dávid-csillagot viselő házban éltek, mely most háromcsillagos szállodácska (Hotel Hold) és kávéház (Intermezzo Café és Restaurant). Vaséknak nem tetszene a változás. Utcakritikusnak sem tetszik.

És ezzel máris a gasztronómiai helyzetnél tartunk. Ami aggasztó. Ha reggel, tüneményes napsütésben vagy metsző szélben vágunk neki a kávézásnak, helyzetünk elfogadható, noha a tér sarkán álló kis butikban méregdrágán rémes feketét mérnek pokróc kiszolgálás mellett: talán mindezek miatt rajonganak érte a környéken dolgozó amerikaiak. A piacon a Semiramis pultja vár: itt jó a kávé, csak azt nem tudni, mikor nyit a bolt, Utcakiritikus nemegyszer állt itt kétségbeesetten a lehúzott fémredőny előtt másnapos reggeleken. Lehetőség még az említett kis szálló kávézója, ám ez kedélytelen, a berendezés riasztóan érdektelen.

Holdbéli evés

Ebéd, vacsora csak a legnagyobb szükségben fogyasztandó a Hold utca kritizált szakaszán. Ott az egykor nevezetes Tüköry étterem, kiszolgálása indolens, választéka pocsék, az ételek hidegen néznek farkasszemet az éhes Utcakritikussal. A Csarnok vendéglő jellegzetes, kockás terítős kiskocsma, a pincérek amolyan két világháború közti hangulatban, ám az ételszag elviselhetetlen, hajunk-zakónk csak úgy gőzölög a zsírolajtól, mikor kilépünk az esti utcára. A Hotel Hold pincéjében helyt kapott "középkori étterem" meg csak a legtájékozatlanabb turisták számára lehet vonzó. Vacsorázzunk tehát otthon.

Ebédre a piacon fellelhető sok kis egytál ételes talponálló kínálkozik. Aki olcsón akar szart enni, megbízhat bennük. A főzelékek rántástól nehezek, és nincs az a mikró, melyben képesek lennének szert tenni a megfelelő temperáltságra. A krumpli halízű, hisz nyilván egy olajban sült a borzalmas hekkel.

Mégis nagy hely a Hold utca. Utcakritikus visszaemlékszik arra az időre, amikor a Nádor utca egyik padláslakásában élvén el-elnézte a kivilágított Postatakarékpénztár ezeregyéjszakás színekben játszó tetejét. A romantikus, a túlvilágias Hold utca elérhető még ma is beborozott éjjeleken.

Bán Zoltán András

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.