Mekkai zarándoklat: Kővel, kaviccsal

szerző
Galgóczi István
publikálva
2003/16. (04. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Korán tanítása szerint minden muzulmánnak - ha az anyagi körülményei és az egészsége lehetővé teszi - élete során legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába. Szerzőnk muzulmán vallású, és eleget tett a kötelezettségnek.

A Korán tanítása szerint minden muzulmánnak - ha az anyagi körülményei és az egészsége lehetővé teszi - élete során legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába. Szerzőnk muzulmán vallású, és eleget tett a kötelezettségnek.Kocsival kelünk útra, előbb azonban megfürdünk és felvesszük zarándokruhánkat, az ihrámot, ami voltaképpen két fehér, szegetlen anyag - az egyik az ágyékra, a másik a felsőtestre kerül. A nőknek olyan ruhát kell viselniük, amely bokától csuklóig takarja a testüket, tehát nem érzékelteti az alakjukat.

Alagútban, mozgólépcsőn

"Megjelentem előtted, Uram! Íme, itt vagyok! Nincs neked társad!", recitáljuk a vallási előírásoknak megfelelő arab mondatokat Mekka felé közeledve a háromsávos autópályán, mely szükség esetén öt sávra bővíthető. Az út mentén nemcsak forgalmi jelzések sorokoznak, hanem "Dicsőség Istennek!" "Hála Istennek!" feliratú KRESZ-táblaszerű objektumok. Hamarosan megérkezünk az ellenőrző állomáshoz, ahol mindenkinek megnézik a papírjait, és ha az illető nem muzulmán, akkor a hatóságok visszafordítják, mivel Mekkába és Medinába csak igazhitűek léphetnek be.

Mekka, az iszlám földrajzi középpontja egy mély völgyben fekszik. Levegője meleg, száraz, poros, sokan az orruk elé tett maszkkal közlekednek. Amikor a muzulmánok napjában ötször imádkoznak, akkor a városban lévő Kába szentélye felé borulnak le. A "Városok Anyja" ősi település. Meggazdagodása a VI. és VII. században következett be, amikor az önkormányzatot irányító Qurais törzs megszerezte a Tömjénút irányítását. A különböző bálványokat tisztelő arab törzsek mindegyike elfogadta a városban lévő "Fekete Követ", ezért nem vált a törzsi harcok áldozatává.

A mecsethez háromsávos alagúton érkezünk, majd mozgólépcsőn közelítjük meg a szent helyet. Egyre halkabb lesz az alagúti ventilátorok monoton zaja, a zarándokokat szállító autók tülkölése, a zsivaj - odafent csak a csend és a lélegzetelállító monumentalitás. Tízezrek ülnek imaszőnyegeiken, Koránt olvasnak, fohászkodnak, vagy csak bambulnak, az épületet csodálják. A szentélyt övező márványtéren nemcsak illemhelyek, csomagmegőrzők is vannak, mivel még fényképezőgépet sem lehet bevinni. Egy férfit azért hajtanak el, mert meglátják nála a cigarettát: A dohányos nemcsak önmagát, hanem a Szent Mekka levegőjét is mérgezi! - hirdeti egy plakát.

A Kába szentélyének sarkában áll a "Fekete Kő", amely Isten létének földi jele. A hagyomány szerint valaha fehér volt, de az emberek bűnei befeketítették, és napról napra feketébb lesz. Szeretnénk a közelébe jutni, de a tömeg miatt lehetetlen. Az őrök az emeletre terelnek, ahová mozgólépcsővel is fel lehet menni. Hatalmas ventilátorok keverik a levegőt, kamerák és rendőrök figyelnek, sokan odafent, az emeleteken végzik el a kis zárandoklat, vagyis az umra első részét, a Kába hétszeri körbejárását.

Körbe-körbe

A köröket a kő vonalában kell elkezdeni. A kezdést egy szürke márványcsík jelöli a földön. Amikor vége van egy körnek (tawwáf), a szürke vonalon állva, a "Fekete Kő" felé fordulva, kezünket a magasba emelve rövid imát mondunk. A körözés során a férfiak úgy hordják az ihrámjukat, hogy a jobb válluk szabad legyen. Sokakat mutawwifok kísérnek, akik pontosan tudják, mikor mit kell csinálni. "Előmozognak", hangosan recitálják az imákat, a hívők pedig utánuk mondják. Leginkább a nem arab anyanyelvű zarándokok követik őket. Ha valaki önerejéből nem képes elvégezni a köröket, két megoldás közül választhat: vagy hordágyon viteti körbe magát a Kábánál, vagy tolószéken az első emeleten.

A hét kör megtétele után a Zemzem forrásából kell inni. A Kába körüli fehér márványtér egyik oldalán külön lejárat van a férfiaknak és a nőknek a föld alatti terembe, ahol több tucat csapból folyik a forrás vize. A terem végében üvegfal mögött látható az a szivattyúrendszer, amely a forrás vizét a felszínre hozza. A legértékesebb ajándék, amit egy zarándok a muzulmán ismerőseinek adhat, a forrás vize. Sokan húszliteres kannákat töltenek meg.

Az umra utolsó része a mecsetben található Szafá és Marwá domb közötti oda-vissza futás és gyaloglás. A mintegy 380 méteres táv egy részénél zöld neonfény figyelmeztet, hogy innen a következő zöld neonfényig futni kell, így idézve fel a kétségbeesett Hágár érzéseit, aki hétszer rohant oda-vissza, hogy vizet szerezzen fiának, Iszmáelnek - akit az arabok ősatyjának tartanak - és önmagának. A folyosók belső oldalánál külön elkerített részben tolókocsikban tolják az idős zarándokokat. Vannak, akik a folyosókat elválasztó, aránylag vastag márványkorlátokon próbálkoznak, de nem jutnak messzire, mert a szintén a korlátokon álló szaúdi őrök letessékelik őket.

A legnagyobb rang

Az iszlámban azonban kétféle zarándoklat van. Az umra bármikor elvégezhető, a másikat, a haddzsot, vagyis a nagy zarándoklatot viszont csak meghatározott időben, amelynek kezdete Dzú-l-hiddzsa hónap kilencedik napja.

Elvégezzük a hajnali imát, és 3 millió ember társaságában elindulunk az Arafát nevű helyre - az itt- tartózkodás a haddzs legfontosabb része. Hosszú, tömött sorokban araszolnak előre az autók, a buszok, a teherkocsik, soknak még a tetején is ülnek. Az autópálya jelzései senkit nem izgatnak, egy ponton túl a rendőrök megnyitják a szembejövő sávokat is a gyorsítás érdekében.

Az Arafáton napnyugtáig maradunk, noha 1960-ban, a kairói rádiónak adott interjújában Saltút sejk azt mondta, hogy a hívőnek elég egy órát itt tartózkodnia. Elaludni viszont nem lehet. A meggyötört zarándokoknak autókról osztogatnak ételt és vizet. A nap felé fordulva imádkozunk, majd tovább indulunk Muzdalifára, és a napi öt imából a két utolsót már itt mondjuk el. Muzdalifán a zarándoknak kavicsokat kell gyűjtenie, hogy végre tudja hajtani a másnapi feladatot, a sátánt szimbolizáló oszlopok megkövezését, amelyek az út következő állomásán, Minában - Mekka elővárosában - vannak. A szaúdi kormány minden eszközt felhasznál - még a karikatúrát is - hogy figyelmeztesse a zarándokokat: a kavicsok, amelyeket gyűjtenek, nem lehetnek nagyobbak egy babszemnél.

A sátánnak három szimbolikus oszlopa a "nagy", a "középső" és a "kicsi". Legelőször a nagy sátánt, "al-dzsamara al-kubra"-t kell megköveznünk, ami persze veszélyes, hiszen céltévesztés esetén a szemben lévők közül bárki megsebesülhet - ezért is a méretkorlátozás. De a szaúdiak minden lehetőséggel számolnak, a megkövezés helyénél több mentőautó is várakozik, ügyeletes orvosokkal. Amikor nők dobnak, a férfiak védőkordont fonnak köréjük.

A három oszlopot a következő napokban még kétszer kell megdobálni, mindig 7-7 kaviccsal. Viszont akkor már a "kis sátánnal" kell kezdeni és a nagynál befejezni. A tömeg miatt egy felüljárót is építettek az oszlopok fölé, ami a "célpontok" fölött nyitott. Az oszlopokat kádak övezik, hogy ezekbe essenek a kavicsok a földre. Folyamatosan halljuk a csapódó kövek hangját - kihangosítva, felvételről is.

A következő stáció a haj leborotválása vagy lenyírása, majd az áldozati állat levágása. A szaúdi hatóságok külön felhívják az figyelmet a vérrel terjedő betegségekre, és az alkalmi fodrászok veszélyességére. Előbb úgy döntünk, hárman veszünk egy birkát, ám egy indonéz nevetve közli, szó sem lehet róla, egy birkát csak egy ember vághat, egy arab tudóstól viszont megtudjuk, hogy hét ember vehet egy tevét. Csakhogy ez még drágább volna, így maradunk a fejenként egy birkánál. A állat levágásánál nem kell ott lenni, elég egy kijelölt boltban az állatra (100 dollár) vonatkozó igazolást megszerezni, hogy eleget tegyünk az újabb feladatnak.

Az áldozati állat levágása az iszlám második nagy ünnepének, az éjd-ul-adhának az ideje is. Ilyenkor arra emlékeznek a muzulmánok, hogy az Isten megbocsátott Ábrahámnak, és elfogadta állatáldozatát.

A zarándoklat végén ismét el kell végeznünk az umrát, mert csak így illet meg bennünket haddzs, vagy ahogy a magyar nyelvben - török közvetítéssel - él, a háddzsi titulus, amely az iszlám vallásjoga szerint a legnagyobb rang, amit ember megszerezhet.

Galgóczi István

A Próféta városa

A mekkai zarándoklatnak nem része a próféta sírjának meglátogatása Medinában, de sokan megteszik. Mohamed 622-ben hagyta el Mekkát, a szülővárosát, és átköltözött ide, amit akkor még Yathribnak hívtak. Halála után Omár kalifa (634-644) nevezte el a várost Medína an-Nabínak, azaz a Próféta Városának.

Mekkával ellentétben Medina egy oázisban fekszik. Itt több a zöld, szélesebbek és szellősebbek az utcák. A Prófétai mecsetben mindig sokan vannak. A hívőket a vallási és a világi kíváncsiság vezérli a zöld kupola alá, ahol Mohamednek van a sírja, ami persze nem lebeg. De ki tudja? A díszes, Korán-feliratokkal díszített rácsozat mögötti füstszürke ablak nehezen engedi át a fényt, de egy kis türelemmel látható a fehér márványpadló mögött egy hatalmas fekete lepel, aranybetűs feliratokkal. Az arannyal díszített fekete szövet nem fedi fel a titkát.

szerző
Galgóczi István
publikálva
2003/16. (04. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...