helyrajzi szám

Csengery utca 68. – Fáklya Klub

Lokál

Úgy vették birtokba 1945-ben a kommunisták a Magyar Vasúti és Hajózási Klub addigra lelakott és kifosztott épületét, mintha ők lettek volna az örökösök, ám 1949-ben, az egypártrendszer beköszöntével a terézvárosi bástya feleslegessé vált, úgy vélték, a Magyar Dolgozók Pártja különbet érdemel.

A Csengery utcai házat egy friss képződmény, az 1950-ben létrehozott Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete kapta meg. A ház vezetése a munkaidő leteltével szórakozási lehetőséget is biztosított, és ilyenkor néha elszabadultak az indulatok. „Örömmel mentünk a Közlekedési és Szállítási Dolgozók kultúrotthonába. Nagy volt azonban a meglepetésünk, amikor a táncterembe léptünk. Pepita ing… csőnadrág… és táncoló jampecek nyújtottak először mulatságos, de aztán bosszantó látványt számunkra” – panaszolta 1952 márciusában Mészáros XVI. József kocsivezető a Közlekedés cí­mű lapban, külön is kifogásolva, hogy a jampecek nem táncoltak, hanem eszeveszetten vonaglottak, és még dohányoztak is. A munkáslevelezőnek a lap munkatársától kellett megtudnia, hogy „szívós, kitartó, felvilágosító és szervező munka szükséges kultúrotthonaink további megerősítéséhez”, és hogy „ez a munka Mészáros elvtársra, és még sok-sok Mészáros elvtársra” vár.

De a sok-sok Mészáros elvtárs csak évekkel később, 1956. október 15-én vehette birtokba az épületet, amelyet Közlekedési Klub néven kizárólag közművelődési célokra kívántak felhasználni. „Ennek megoldása azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy a MÁV végre kivonja irodáit a Csengery utcai központunk két emeletéről! Közlekedési Klubunknak, tagjaink szórakozásának, művelődésének és műszaki fejlődésének emel gátat a jelenlegi – remélhetőleg egyszer mégiscsak megoldásra kerülő – áldatlan helyzet” – nyilatkozta az intézmény vezetője 1957 szeptemberében a következő évad előadásairól, „amelyen, nagyon népszerű, nagyon érdekes, színes formában tárgyalnak meg különböző kérdéseket, a társadalmi alapfogalmaktól a kozmetikáig”. Valószínű, hogy a vasutasok kiebrudalása sikerrel járt, ugyanis 1960-ban már azt írta az Élet és Irodalom, hogy a Közlekedési Klubban „két és fél esztendő alatt 1878 különböző előadást rendeztek, ezeken csaknem félmillióan vettek részt”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.