Bemutattatta magának a palota tervezőit, Bauer Emil és Guttmann Gyula műépítészeket. A társaság azután visszatért a díszterembe, ahol villamos gomb segélyével József főherceg a zárókövet helyébe süllyesztette” – írta 1912. december 10-én a Pesti Hirlap riportere arról a fényes ünnepségről, amelyen „notabilitások egész sora” vett részt, és „a művészi és monumentális épület előtt Laky rendőrfelügyelő lovasrendőrökkel tartotta fenn a rendet”. Pedig a műépítészek nem Budapest legújabb látványosságát tervezték, és a helyszín sem volt különösen előkelő a Terézváros mélyén, a Csengery utca 68. szám alatt. De tulajdonosa, a közlekedési hivatalnokok és tisztviselők alapította Magyar Vasúti és Hajózási Klub (MVHK) igencsak jelentős intézménynek számított, négyezer körüli taglétszámával, befolyásos támogatóival. Noha a klubot 1899-ben azért alapították, hogy közelebb hozza egymáshoz a közlekedésben dolgozó tisztviselőket, e nemes cél elérése már kétévi működés után elérhetetlen messzeségbe került. Alapításakor a klub jelentős hitelt vett fel, de már 1901 végén a fizetésképtelenség réme fenyegette, s végül állami segítséggel sikerült elkerülnie a csődöt – elsősorban annak köszönhetően, hogy a klubelnöki posztot a kereskedelemügyi miniszter látta el. A következő években is sok pénz ment el ugyan reprezentatív lakomákra, ünnepségekre, ám a vezetőség tanult a kezdeti hibákból, s nem vett fel további hiteleket csak a fényűzés kedvéért. Muszáj volt takarékoskodniuk, mivel olyan szerződésük volt, amelynek alapján 1911 végéig el kellett hagyniuk első székházukat, az Andrássy úti régi Műcsarnokot, ahol jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem működik.
Az új épület tervezését a közös irodát működtető, rutinos Bauer–Guttmann-párosra bízták, akik elsősorban lakóházakat terveztek a szecesszió jegyében, de szerényebb díszítő ambíciókkal. A Csengery utcai épület is inkább lakóházra emlékeztet, mint palotára, homlokzatán legfeljebb az ablakok kiképzése rendhagyó, különben kifejezetten puritán. De az enteriőr tervezésénél már nyoma sem volt a visszafogottságnak: „Az épület nagy dísszel van kiállítva és a kitűnően berendezett olvasó és társalgó termeken kívül hatalmas, 400–450 szék befogadására alkalmas díszterme is van. A hivatalos helyiségek és a könyvtár a II. emeleten vannak elhelyezve. Magas pinczéjében van a vivó és tornaterem fürdővel és öltözővel. Az I. emeleten van a vendéglő. A III. és IV. emeleten egy és két ágyas vendégszobák vannak, amelyekhez külön lépcsőház vezet” – írták az új épületről a Pesti Hirlap idézett cikkében.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
