helyrajzi szám

Csengery utca 68. – Magyar Vasúti és Hajózási Klub

Lokál

Az új épület tervezését a közös irodát működtető, rutinos Bauer–Guttmann-párosra bízták, akik elsősorban lakóházakat terveztek a szecesszió jegyében, de szerényebb díszítő ambíciókkal. 

„A Himnusz eléneklése után a főherceg kíséretével megtekintette a pompás palotát. A klub építési, művészi szépségei, modern berendezése nagyon megnyerték tetszését. Bemutattatta magának a palota tervezőit, Bauer Emil és Guttmann Gyula műépítészeket. A társaság azután visszatért a díszterembe, ahol villamos gomb segélyével József főherceg a zárókövet helyébe süllyesztette” – írta 1912. december 10-én a Pesti Hirlap riportere arról a fényes ünnepségről, amelyen „notabilitások egész sora” vett részt, és „a művészi és monumentális épület előtt Laky rendőrfelügyelő lovasrendőrökkel tartotta fenn a rendet”. Pedig a műépítészek nem Budapest leg­újabb látványosságát tervezték, és a helyszín sem volt különösen előkelő a Terézváros mélyén, a Csengery utca 68. szám alatt. De tulajdonosa, a közlekedési hivatalnokok és tisztviselők alapította Magyar Vasúti és Hajózási Klub (MVHK) igencsak jelentős intézménynek számított, négyezer körüli taglétszámával, befolyásos támogatóival. Noha a klubot 1899-ben azért alapították, hogy közelebb hozza egymáshoz a közlekedésben dolgozó tisztviselőket, e nemes cél elérése már kétévi működés után elérhetetlen messzeségbe került. Alapításakor a klub jelentős hitelt vett fel, de már 1901 végén a fizetésképtelenség réme fenyegette, s végül állami segítséggel sikerült elkerülnie a csődöt – elsősorban annak köszönhetően, hogy a klubelnöki posztot a kereskedelemügyi miniszter látta el. A következő években is sok pénz ment el ugyan reprezentatív lakomákra, ünnepségekre, ám a vezetőség tanult a kezdeti hibákból, s nem vett fel további hiteleket csak a fényűzés kedvéért. Muszáj volt takarékoskodniuk, mivel olyan szerződésük volt, amelynek alapján 1911 végéig el kellett hagyniuk első székházukat, az Andrássy úti régi Műcsarnokot, ahol jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.