Miközben a nagyobb volumenű beruházások szintjén egyre több megbízható vállalatot találni, a kisebb építkezések piaca az elmúlt másfél évtizedben sem tisztult. A családiház-építésből, lakásfelújításból még mindig kevesen keverednek ki ép bőrrel, a feketén végzett munka pedig továbbra is mérhetetlen adó- és járulékkiesést okoz a költségvetésnek. A botrányos állapotok bebetonozódásánál mindenki segédkezik.
L. dédelgetett álmát akarta megvalósítani: a Balaton-felvidéken tekintélyes családi házat terveztetett. Az engedélyezési terv birtokában hamarosan megállapodott egy teljes körű kivitelezésre jelentkező vállalkozóval, akinek tevékenységi körében ugyan bevallottan nem szerepelt az építőipari szakmunka, de referenciára hivatkozva és felelős műszaki vezetőt beígérve megfőzte L.-t. Írtak szerződést is, L. hátradőlt, főleg mikor látta, hogy megbízottjai tempósan haladnak. Kicsit nehezen szokta meg, hogy a vállalkozó mindig előre kérte a pénzt, és
rendszerint
valamivel többet is,
mint amit kialkudott, de érvei jórészt elfogadhatónak tűntek. Õsszel már azon volt, hogy költözik, amikor egy többnapos esőt követően alulról és felülről teljesen átázott a ház. L. szédelgett, és a felszívódó mester helyett egy építési és tervezési igazságügyi szakértőhöz fordult. A szakember tüzetesen átvizsgálva a lakóházat megbízója elé tárta a tényeket, aki a kéményhez hasonlóan megroggyant: a harmincmillió forintos épület minden hibájának kijavítása még cirka huszonhétmillióba kerülne. A gyatrán szigetelt pincét például újra kell építeni, vagy jobb betömni az egészet. A szakvéleményből kitűnt, hogy a vállalkozó minden lehetséges ponton kevesebb és rosszabb minőségű anyagot használt fel, mint ígérte és minimálisan elvárható lenne, ráadásul nem is az előírások szerint dolgozott. Repülhet többek között az összes zsalugáter, de még sok egyéb munkát lehet elölről kezdeni, a villanyt például életveszélyesen kötötték be. L. telekszomszédjától azt is megtudta, hogy a párhuzamosan saját hajlékot is építő vállalkozó - aki az otthon elhasznált anyagok számláit nála is megpróbálta elsütni - utolsó fellépésekor a fűnyíróját is elvitte.
Az építőiparon kívül nincs még olyan szektor, ahol az ehhez fogható történetekkel ennyire tele volna a padlás. (Lásd még Olcsón megúszni című írásunkat.) Tíz-tizenöt éve még az sem számított szenzációnak, hogy országjáró rablóbandák az előlegekkel együtt eltűntek, ma inkább az jellemző, hogy a vállalkozók nem tudnak vagy nem is akarnak minőségre törekedni. Sovány vigasz, hogy az ilyen mesterek döntő többsége kényszervállal-kozó, aki a maga területén akár jó szakember is lehet, csak épp fogalma sincs az önálló vállalkozás vezetéséhez szükséges ismeretekről, az üzletpolitikáról - szervezési és irányítási készségeiről pedig jobb nem is beszélni. Ennek pedig káosz a vége - a rossz ütemben érkeztetett szakmák egymás munkáját teszik tönkre -, és így persze a legritkább esetben beszélhetünk tényleges határidőkről. A rendszerváltással atomjaikra hulló nagyvállalatok egykori alkalmazottjai egy rakás fásult amatőrrel társulva, magukat sokszorosan túlvállalva rohangálnak különböző helyszínek között, és kapkodva szervezik be az éppen szükséges alvállalkozókat. Nem csoda, ha ma csak szerencsés esetben kezdődik el és fejeződik be időben egy építkezés, miközben teljesen megszokott, hogy aki átmenetileg, netán vég-legesen elmarad, nem is értesíti megbízóját. "Ausztriában 30 ezer építőipari vállalkozás működik, nálunk 90 ezer, ezek döntő többsége 1-3 fős mikrovállalkozás. A szakma felhígult, főleg az utóbbi évek konjunktúrája következtében. Boldog-boldogtalan vállalkozik, ezért is hallani ennyi slendriánul kivitelezett épületről" - magyarázta Nagy János, az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatója.
Precíz költségvetéssel
gyakran még az összeszedettebb vállalkozók sem nagyon törik magukat, ha mégis, szinte borítékolható, hogy túllépik. Aprólékos büdzsé híján persze pontos anyagkimutatás sem készülhet. "Falazó-anyagból a végén öt raklapnyi maradt meg. Miután ezt szóvá tettem, a drága holmi felét úgy használta el a mester, hogy nagy része egy héten belül véletlenül összetört, a maradékot pedig közben-járására szívességből fél áron visszavásárolta a kereskedő" - számol be egy építtető. Ezen a piacon viszont legalább mindenki egyenlő: a balfék, trehány vagy simlis vállalkozók nem csupán a védtelenek tárcáját és egészségét veszélyeztetik, demokratikus módon még egy országos őrző-védő cég vezetője sem élvezhet immunitást. A szóban forgó hadúr rezidenciájánál az épület egyik külső falát nem az előírt hőszigetelésű falazóanyagból, hanem gyatra matériából építették, így a nappali társalgónak kialakított sarkában télen dideregnek, mert akárhogy hajtják a kazánt, a fal ontja a hideget. A helyzetet tovább rontja, hogy a vállalkozók kevés kivétellel a lehető legolcsóbb munkaerőt hozzák magukkal, miközben valóban egyre nehezebb jó szakmunkást felhajtani, helyükre inkább jól-rosszul betanított munkásokat delegálnak. Az érdekvédelmi szervezetek és a szakmai szövetségek kitartóan ismételgetik, hogy az iskolákban vészesen kevés az építőipari szakmunkásnak tanuló diák, sokan pedig már a képzés totális mélypontjáról beszélnek. A papíron nem is létező vagy minimálbérre belőtt fizetéseket látva egyre kevesebb szülő ülteti be az amúgy is megzuhant presztízsű kétkezi szakmák iskolapadjába gyermekét. "A képzés széttagolt, az oktatásban használt eszközök és gépek elavultak, a tananyag pedig főleg az oktatók képzettségi színvonalának a függvénye" - sommázta a helyzetet az ÉVOSZ ügyvezetője.
Nem ritka, hogy az épületre egy mindent tudó tervező vagy egy önjelölt megváltó hoz balszerencsét. Az építész-tervezőnek elvben minden szakági (a víz-csatorna-gáz, a központi fűtés, a villamos hálózat és egyre inkább a klimatizálás) felelősével konzultálnia kellene, hogy az épület szerkezetében a vezetékek hol és hogyan helyezhetők el. Az épületgépész azonban rendre kész helyzettel szembesül, így aztán
úgy-ahogy beszorítja a maga vezetékeit
és berendezéseit. Máskor központifűtés-szereléssel foglalkozó kreatív vállalkozók "tervezik" a hálózatot, az eredmény a szükségesnél kétszer nagyobb kazán, radiátor, vastagabb csövek, vagyis tetemes többletkiadás, később mellbe vágó energiaszámlák. A lehetetlen állapotok konzerválásában persze azok az építtetők is ludasak, akik a rövid távú megtakarításokra fokuszálva mindenen spórolnak. Kockás papíron maguk tervezik hajlékukat, legfőbb szakmai konzultánsuk ilyenkor valamelyik szomszéd vagy koma. 'k a "tervvel" felvértezve általában keresnek egy építészt, aki a hivatalnak benyújtandó engedélyezési tervet így is hajlandó összepakolni. A legtöbben ezt is mellőznék, hiszen a pallérral szerintük már jó előre minden kardinális kérdést megnyugtatóan rendeztek. Így aztán az épület szabályos felépítése és a minőségi kifogások számonkérhetősége szempontjából esszenciális kivitelezési tervet a családi házak építtetőinek 95 százaléka mellőzi, pedig ennek birtokában még egy zöld-fülűt is nehezebb megvezetni. (A kiviteli terv az építkezés anyagairól, alkalmazandó technológiáiról, pontos menetéről, ráfordított munkaóráiról és költségeiről is szól.) Az építkezési alapokmányra azonban még azok is sajnálnak néhány százezer forintot, akik több tízmilliót temetnek téglába és betonba, igaz, máskor a kőműves esküdözik a mafla ügyfélnek, hogy ő - az erre egyébként totálisan alkalmatlan - engedélyezési tervből, de akár fejből is felhúzza a falakat. Elvileg minden építkezésen ott sertepertél egy felelős műszaki vezető, de általában ebben sincs köszönet. "'t a kivitelező fizeti, így aztán minden szart aláír, ezért van ennyi építőipari baleset. Van, hogy pofátlanul csak az első meg az utolsó napon jön ki, de az is lehet, hogy olyan kevés pénzt kap szerencsétlen, hogy ennyiért neki csak háromszor éri meg kijönni" - értékeli a helyzetet egy fővárosi építésziroda vezetője, aki szerint az építtető jobban teszi, ha a védeleméről maga gondoskodik. A kiviteli terv igazából egy műszaki ellenőr kezében válhat karikás ostorrá, ám az érdekeit képviselő szakembert ma szinte senki sem hajlandó megfizetni. Az óvatos építkezők szinte láthatatlan kisebbsége még beruházó-bonyolító szakembert is fogad, a mai viszonyok közepette áldásos tevékenységük már a vállalkozó által benyújtott költségvetésnél megtérülhet. "200 m2-es családi házam víz-csatorna-gáz és központi fűtési rendszerének közel kétmillió forintos költségvetését a felkért szakértő észrevételei nyomán a vállal-kozó percek alatt szemrebbenés nélkül 500 ezer forinttal csökkentette" - meséli egy szerencsés péceli háztulajdonos.
A legsúlyosabb tényező mégis az, hogy a családi házak, felújítások jó része
vegytiszta feketézés,
ám a svarcolás nemcsak a központi büdzsét, de kis fáziskéséssel az építtető zsebét is érintheti. A költségérzékeny megrendelő általában az első szóra belemegy abba, hogy legfeljebb az anyagról kapjon számlát. Az elvégzett sok százezer vagy több millió forintos munkáról szinte alig születik papír, ám a redukált munkadíjnak csak addig örülhetünk, amíg minőségi kifogás nem merül fel. Aki nem kér számlát, az a garancia elvi lehetőségéről is lemondva az ököljog világába utalja magát, ahol hagyományosan persze a szerződések is szóbeliek szoktak lenni. "Az állam is óriási bevételektől esik el. A fekete jövedelmeket az adók és járulékok csökkentésével és fokozottabb ellenőr-zéssel lehetne megfogni. Legyen olyan szigorú a kontroll, mint a metróban" - javasolja az építési vállalkozók szakmai tömörülésének vezetője. Hogy az iparág kifehérítésének maguk a megrendelők lehetnek az egyik legfőbb kerékkötői, az a Fészekrakó program elindítása nyomán is kiviláglott. Az állami garanciavállalás mellett nyújtott hitel igénylőinek a rendelkezés szerint az építkezés költségeinek 70 százalékáról kellene számlát hozniuk, ez azonban lakossági részről heves méltatlankodást váltott ki. Persze, aki papírokkal bástyázza körül magát, az sem ernyedhet el. Épeszű ember pár százezer forintért ma Magyarországon nem pereskedik, akit azonban milliókra húznak le, az évekre elnyúló polgári peres eljárás helyett járjon inkább az erre szakosodott választott bíróságra, itt egy év alatt véget ér az ügye, viszont fellebbezésnek helye nincs. "Ilyenkor szokott kiderülni, hogy még ügyvédi közreműködés mellett is mennyi slendrián, a bíróságon könnyen elvérző kontraktus születik, és pontos műszaki adminisztráció nélkül sem nagyon lehet sikert remélni" - int óvatosságra egy építési és tervezési igazságügyi szakértő.
A szakmai szövetség szerint a bozótharcot a legkönnyebben még úgy úszhatjuk meg, ha ajánlásaikat elfogadva keresünk kivitelezőt. Az ÉVOSZ nemrég védjegyet alapított, és minőségbiztosítási rendszert dolgozott ki, az építtetőknek egyelőre a könnyűszerkezetes lakóotthonok műegyetemi mérnökök által is auditált kivitelezői névsorával tudnak segíteni. Még egy területen mutatkozik halvány remény: az uniós követelményeknek meg-felelően megkezdődött az úgynevezett "energiaauditorok" képzése, akik majd minden lakóingatlant kötelezően minősítve eldöntik, hogy azok megfelelnek-e a kötelező hőtechnikai szabványnak, ahogy azt is kidobják, hogy mekkora energiaköltségre számíthat a potenciális vásárló (mivel ma ez vezet a lakhatás költségei között). A jövőben az eladó köteles lesz az adásvételi szerződéshez csatolni az "energia-tanúsítványt", és ez remélhetőleg az ingatlanok piaci értékét sem hagyja érintetlenül.
A szakmai szervezet hangja azonban nem jut el elég ember fülébe, a piac pedig nyilvánvalóan képtelen önmagát szabályozni. Ennek fényében még botrányosabbnak tűnik, hogy az állam nem tekinti kötelességének a nemzetgazdasági szinten is jelentékeny pénzt megforgató építőipar kordában tartását. A legkülönbözőbb szintű beruházások biztonságának és minőségének vizsgálatát ellátó építés-felügyelet Magyarországon ma de facto nem működik. "Létezik építésfelügyelet a közigazgatási hivatalokban, de ez megyénként egy ember jelent, ami az építkezések számát tekintve gyakorlatilag semmi. Jelentős előrelépést hozna, ha az építési törvény régóta tervezett módosításának megfelelően bővíteni lehetne ezt az intézményt, és a létszámot legalább 170-re lehetne emelni. Mi minden szakmai érvünkkel e mellett vagyunk. Ha a kontroll megfelelő lenne, a kóklerek nem élnének meg a piacon" - mondta erről Bedő Katalin, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal szakmai titkára.
Szüret
"A vállalkozó állítása szerint nem tudott arról, hogy a ház néhány helyiségében padlófűtés készül, így a másik szobában 12 cm-rel magasabb lett a padló szintje." "A kivitelező elfelejtett úgynevezett dilatációs hézagot kialakítani a padlófűtő csöveket befedő beton-aljzatban. Három-négy év múlva a méregdrága kerámia padlóburkolat közel 100 m2-en összevissza repedezett, dobhattuk ki az egészet." "A csempézést végző rokontól tudtam meg, hogy a kőműves a válaszfalakat úgy készítette el, hogy azok a függőlegestől 5-6 cm-rel is eltértek, a javítás egy rakás pénzbe került." "Házam érdekes módon 40 cm-rel rövidebbre sikerült, mint ahogy terveztük. A válaszfalakat sikerült úgy lerakni, hogy a fürdőszoba lefolyója a nappaliba került."
Minőséget csinálok
"Ha van valakinek pár jó szakmája, hozzátanul még néhányat és úgy vállalkozik, az oké. De azok, akik rontják a szakma presztízsét, többnyire olyanok, hogy egy kicsit dolgoztak már segéd mellett, aztán úgy döntenek, mostantól ők szervezik a brigádokat. Mert ez akkor éri meg, ha te vállalod el a munkát. Általában van 8-10 emberük, akiket tudnak ugrasztani, az egyik ehhez ért, a másik ahhoz. Akkor van baj, amikor kurvára keresztbevállalják magukat, ami nem ritka. Persze ez egy szezonális dolog, a legtöbben annyit vállalnak, hogy egy nap se maradjanak munka nélkül. Na, ilyenkor szoktak több hely között rohangálni, mindenhol késni és kapkodni. Ilyenkor gyűjtik be a Moszkva térről a kőművest, aztán viszik burkolónak, az meg megy, mert szerencsétlennek kell a pénz. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Ismerek olyat, aki egy kicsit mindenhez ért, de ha magára marad, minőséget semmiben sem tud garantálni. Sokszor engem rángatott oda javítani, amikor még én sem értettem igazán hozzá. Ha éppen nincs embere valahová, szarban hagyja a megrendelőt, vagy állt hetekig a munka, vagy ő esett neki, aztán olyan is lett. Ha nem volt kedve visszamenni kijavítani, akkor a mobilkártyája ment a szemétbe. Csakúgy, mint amikor el volt úszva más melókkal, és volt már nála elég előleg. Na, ezért kell referenciát kérni. Nekem nincs iparos végzettségem, de egy profi mellett beletanultam, és pár lakás után eljutottam oda, hogy minőséget csinálok. Ez nem is lehet másképp, abból élek, hogy mások ajánlanak. Nincs cégem se, de tudok számlát adni, ha kell. Meg én szeretek szerződést is írni, ez engem is véd. A lakásfelújításban egyébként mindenki fekete. Még ha kapsz is egy számlát a melóról, az embereket akkor is tuti, hogy zsebből fizetik."
