Kiállítás

Csupa rémes projekt

Budapest Főváros Levéltára: A Liget egykor

  • - legát -
  • 2018. március 8.

Lokál

Heinrich Christian Nebbienről (1778–1841) nem neveztek el utcát, de még egy sétateret sem. Pedig a német autodidakta kertépítő többet érdemelne; az elsők között is ő volt az első, aki fantáziáját a Városliget szolgálatába állította. Grandiózus tervén három évig dolgozott.

Nebbien főművével 1813-ban pályázott és nyert, de a területnek addigra már jelentős és fordulatokban gazdag története volt. Persze az 1700-as években még nem a népszórakoztatás volt a fő profil, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás, illetve az ezzel kapcsolatos fejlesztések és disznóságok voltak az irány­adók. Az egykor Ökrös-dűlőnek nevezett mocsarast, amelyet évszázadokon át legelőként használtak, Pest városa népegészségügyi okokból, konkrétan a malária veszélye miatt, fásítási programmal kívánta felszámolni 1755-ben, de erre csak évtizedekkel később kerülhetett sor a marhatenyésztők ellenállása miatt. Boráros János városbíró 1794-ben az erdő mulatóhellyé való átalakítását indítványozta, de ez akkor még meghiúsult. A városi elöljáróság inkább a Batthyányakra bízta az erdősítés folytatását, ám ők inkább fakitermelésbe kezdtek, úgyhogy pár év múlva, 1805-ben a Királyi Táblának kellett fellépnie, hogy visszavegyék az akkor éppen Városerdőnek nevezett területet a léha Batthyány Tivadartól.

A budapesti levéltár aulájában és első emeletén rendezett kiállításon e különös korszak éppúgy terítékre kerül, mint ahogy a fordulatokban még inkább bővelkedő következő kétszáz év. A levéltár nevéhez illően a tárlatot a papíralapú történelmi emlékek uralják: iratok, térképek, plakátok. Boráros gyöngybetűkkel írott indítványát ugyanúgy megtekinthetjük, mint Nebbien térképét, de állatkerti kiadványokat, vidámparkos kártyanaptárakat vagy a Petőfi Csarnok koncertplakátjait is kiállították. Vicces történelmi adalék, hogy eredetiben olvashatjuk azt az 1895. augusztus 11-én kelt rendeletet, amely az Andrássy és Stefánia utakon megtiltja a kerékpározást és velocipédezést a „sétakocsikázás akadálytalan lefolyásának érdekében”, de az már nem olyan meglepő, hogy egy évvel később, a millenniumi kiállításra a nőknek rózsaszín, a férfiaknak fehér, a gyerekeknek pedig kék bérletet állítottak ki.

A kiállítás rendezői annak ellenére igyekeztek teljes körű, minden részletre kiterjedő képet festeni a Városligetről, hogy a levéltári helyszín alkalmatlan ilyen nagyszabású bemutatókra. Noha emiatt nélkülöznünk kell a tárgyi emlékeket, a „relikviákat” és egyéb múzeumi látványosságokat, komoly hiányérzetünk nem lehet. Sőt, így talán még világosabban is áttekinthetők azok a folyamatok, amelyek a Liget történetét végigkísérték, bár minden bizonnyal a látogató habitusától, lelki beállítottságától és ízlésétől is függ, hogy e folyamatokat miként értékeli.

Kétségtelen, hogy a Városliget az eltelt két évszázadban tobzódott a különleges és szórakoztató epizódokban, a földalattitól az állatkerten át a moziig egy csomó mindenben övé az elsőség, és csak kevés olyan terület van a fővárosban, amely ilyen hosszú ideje őrzi népszerűségét. Mégis e kiállítás után az lehet a legnagyobb kérdésünk, hogy Nebbien fellépését leszámítva volt-e bármi is a Városliget történetében, amire maradéktalanul büszkék lehetünk. Merthogy a levéltári tárlat megtekintése után semmiben sem lehetünk biztosak. Azt látjuk ugyanis, hogy a ma már szimbolikusnak tekintett szobrok, épületek vagy épp a Hősök tere létrejötte is elsősorban politikai döntés következménye volt, méghozzá rossz politikai döntésé… Az a bizonyos 1896-os millenniumi kiállítás, ami mind ez idáig a legnagyobb hatással van a Liget arculatára, eredetileg csak kulisszaváros volt, s bizonyos objektumait később építették fel igazi téglából – például a Vajdahunyadvárát 1902 és 1907 között.

Talán mondani sem kell, hogy a Városliget 20. századi története sem bővelkedett példaértékű epizódokban, inkább további barmolások voltak az irányadók. Láthatjuk például, hogy valaha a Hősök terén is parkos, fás területek voltak, ezeket 1938-ban, az eucharisztikus világkongresszus alkalmából tüntették el, majd kövezték le, és akkor még nem is említettük a dísztribünnel, Sztálin-, majd később Lenin-szoborral feldobott Felvonulási teret, amely a legborzalmasabb tájsebnek számít a környéken.

Azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy az a városi park, ami a szívünkhöz nőtt, és amiért a Ligetvédők a vérüket is adnák, valójában csak pár évtizedes múltra tekinthet vissza. 1973-ig a terület a Budapesti Nemzetközi Vásárok színhelye is volt, az itt felállított pavilonokba egy évben csupán kétszer költözött élet, akkor is rövid időre, így hát a Városliget történetének talán egyetlen vitathatatlanul jó döntése volt az, amikor az ún. vásárvárost Kőbányára költöztették.

Budapest Főváros Levéltára, Bp. XIII., Teve u. 3–5. A kiállítás május 11-ig tekinthető meg, hétköznaponként 9 és 18 óra között

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”