Csupa ellentmondás (Természetfotók a Mammutban)

  • - legát -
  • 2004. október 28.

Lokál

A "Fókuszban a környezetvédelem: a víz" címû pályázatra érkezett több mint ötszáz fotó közül választotta ki a zsûri azt a néhányat, amit október végéig lehet megtekinteni a budai bevásárlóközpont üveghídján. Már amikor.

Lehet, a tûzoltók másképp gondolják, de a víz és a bevásárlóközpont kapcsolat hallatán elsõként az jutott eszünkbe, hogy a Westend City Center bejáratánál - a "kanadai nép ajándékaként" - a Niagara kicsinyített mását csodálhatják meg az erre rászorulók. Kétségtelen, hogy az ilyen objektum a vásári mutatvány, az öncélú pazarlás kategóriájába sorolható, a környezetvédelemhez legfeljebb annyi a köze, hogy beleszemetelni szigorúan tilos.

A pláza vize téma azonban egy rövid idõre kibõvült. Az egyik gyógyszergyár "Víz" témájú környezet-védelmi fotópályázatának nyertes munkáit a Mammutokat összekötõ üveghídon tekinthetik meg az arra járók. "A képek erõsebbek a szavaknál, többet ki tudnak fejezni, és alkalmasabbak arra, hogy ráébresszenek a környezetvédelem iránti felelõsségünkre." A kiállítás megnyitóján ekképpen indokolta a cég képviselõje pályázatuk "okát", mi pedig miért kételkednénk szavaiban? Annál is inkább, mert a díjnyertes képek valóban elgondolkodtatóak, megdöbbentõek, de ezzel együtt szemkápráztatóak. Valóban erõsebbek a szavaknál. A döglött halon csónakázó sirály (Völgyi Attila: A sziget), a villámcsapás (Máté Bence: Viharban), a lángborította víztükör (Somogyi Márk: Tûzsárkány) és a fõdíjas munka, László János Barbie-tó címû felvétele - amely odafentrõl mutat be egy hétköznapi vízszennyezést - hatásos mûvészi eszközökkel rajzolja meg, amit egyébként is tudunk, még ha igyekszünk is nem gondolni rá.

Mégis hiába a nagy forgalom és a "széles közönség", a kiállítás helyszínének kiválasztása nem volt igazán szerencsés. A Mammutban ezek a színes képek óhatatlanul csupán dekorációnak tûnnek, arról nem is beszélve, hogy ha odakint napfényes idõ van, a "becsillogás" miatt csak bonyolult fejjáték árán élvezhetõk a felvételek.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.