Csupa ellentmondás (Természetfotók a Mammutban)

  • - legát -
  • 2004. október 28.

Lokál

A "Fókuszban a környezetvédelem: a víz" címû pályázatra érkezett több mint ötszáz fotó közül választotta ki a zsûri azt a néhányat, amit október végéig lehet megtekinteni a budai bevásárlóközpont üveghídján. Már amikor.

Lehet, a tûzoltók másképp gondolják, de a víz és a bevásárlóközpont kapcsolat hallatán elsõként az jutott eszünkbe, hogy a Westend City Center bejáratánál - a "kanadai nép ajándékaként" - a Niagara kicsinyített mását csodálhatják meg az erre rászorulók. Kétségtelen, hogy az ilyen objektum a vásári mutatvány, az öncélú pazarlás kategóriájába sorolható, a környezetvédelemhez legfeljebb annyi a köze, hogy beleszemetelni szigorúan tilos.

A pláza vize téma azonban egy rövid idõre kibõvült. Az egyik gyógyszergyár "Víz" témájú környezet-védelmi fotópályázatának nyertes munkáit a Mammutokat összekötõ üveghídon tekinthetik meg az arra járók. "A képek erõsebbek a szavaknál, többet ki tudnak fejezni, és alkalmasabbak arra, hogy ráébresszenek a környezetvédelem iránti felelõsségünkre." A kiállítás megnyitóján ekképpen indokolta a cég képviselõje pályázatuk "okát", mi pedig miért kételkednénk szavaiban? Annál is inkább, mert a díjnyertes képek valóban elgondolkodtatóak, megdöbbentõek, de ezzel együtt szemkápráztatóak. Valóban erõsebbek a szavaknál. A döglött halon csónakázó sirály (Völgyi Attila: A sziget), a villámcsapás (Máté Bence: Viharban), a lángborította víztükör (Somogyi Márk: Tûzsárkány) és a fõdíjas munka, László János Barbie-tó címû felvétele - amely odafentrõl mutat be egy hétköznapi vízszennyezést - hatásos mûvészi eszközökkel rajzolja meg, amit egyébként is tudunk, még ha igyekszünk is nem gondolni rá.

Mégis hiába a nagy forgalom és a "széles közönség", a kiállítás helyszínének kiválasztása nem volt igazán szerencsés. A Mammutban ezek a színes képek óhatatlanul csupán dekorációnak tûnnek, arról nem is beszélve, hogy ha odakint napfényes idõ van, a "becsillogás" miatt csak bonyolult fejjáték árán élvezhetõk a felvételek.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.