Kiállítás: Ruha Gyurik (21. századi dendi)

  • - csonta -
  • 2004. október 28.

Lokál

Inasa elõtt mindenki egyenlõ, de szabója elõtt még meztelen is. A 18. század nemesi kultúrájának nagy bölcsessége a demokratizálódás korában ekként variálható. A szabóság, mihelyst nyilvánossá lesz, diktátorként mûködik, a tapasztalatlan, kezdõ arszlán remegni kezd egy jelentõs szabász tekintetétõl.

Ismerjük Balzactól a parvenü Lucien de Rubempré szorongását elsõ dendiskedõ frakkja, csizmája, pálcája megvásárlásakor - hogy rosszul választ, nem lehet kétséges, hiszen ismeretek híján a Grand Boulevard divatját majmolja, de hát éppen ez az, amit utánozni tilos: a valódi lion ugyanis mindig a divattal szemben divatos. És Lucienünk le is bukik este az Operában, az olyan valódi dandyk, mint Du Marsay vagy Rastignac, kikacagják a vidéki költõ túlságosan hibátlan és épp ezért ridicule öltözködését.

Ma már nincsenek dandyk, sem dendik, a demokratizálódás plebejusizálódást, mi több, proletarizálódást jelent, és aligha véletlen, hogy a Deák téri Gödör oldalszárnyában rendezett angol kiállítás egyik hõse David Beckham. Egy focista! - piha, még kimondani is shocking. És mégis. Mert kiderül, hogy az utóbbi idõk egyik vezetõ irányzata az úgynevezett "lelátó-stíl", mely a futballpályákon javallott öltözékeket prezentálja. Az újabb angol divattervezõk által bemutatott modellek érdekesek, olykor meghökkentõk, nyilván drágák és nem könnyen hozzáférhetõek. A látogató kissé elveszetten téblábol az elhagyott békávé-váróteremre emlékeztetõ alkalmi kiállítóhelyen; itt szerfölött kiábrándítóan hatnak a nagy brit hagyományokat merészen áthágó-megújító-tisztelettel elvetõ tervezõk munkái. Jó lenne érteni ezt a világot, de ekként valahogy lehetetlen. A remek információkkal telerakott, ingyenes füzetke sokat segíthetne, de hát nem ismerjük a kontextust, nem értjük, hogy miért a ruha teszi az embert, nem értjük, hogy egyesek miért láttak világnézetileg elválasztó különbséget nadrágjuk vasalásában, kézelõjük ívében. Marad a meghökkenés, melyet késõbb unott legyintés követ.

- csonta -

Gödör Klub, megtekinthetõ: október 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.