Látszatra gyorsétterem szegényeknek, legfőképp hajléktalanoknak. Közelebbről egy finn művész, Jani Leinonen szociális töltetű projektje, amely a finn intézet kortárs galériája, a Luukku Atelier szervezésében jött létre. Leinonentől legutóbb azért volt hangos a világsajtó, mert a másik híres gyorsétteremlánc figuráját, Ronaldot nemcsak elrabolta, de házi guillotine-ján ki is végezte. E mostani akciójával – persze, egyfajta misszióként – a magyarországi hajléktalanok kriminalizálása ellen tüntet, egyben segítséget is nyújt a rászorulóknak, „azoknak, akik nem tudják megvédeni magukat”.
|
Az operaház mögötti üzlethelyiséget, galériát kívülről a Burger King másának álcázzák, belülről egy rendelést felvevő pult és a mögötte lévő sajátos kínálat látszik papírból. Csupa magyar specialitás a hamburger fantázianevek között: devizaalapú jelzálog, pénzügyi támogatás, családi adókedvezmény és így tovább. A megnyitón pezsgőt és bort szervíroztak, volt bárszék, meg támasztéknak szolgáló asztal, vonószenekar húzta a klasszikus talpalávalót, míg a falakon bármely utca bármely szegletén kéregetők kreatív – látszólag használt – táblái lógtak aranykeretben. Az álétterem előtt tábla igazította el pénztárcájuk szerint az érkezőket: vörös szőnyeg várta a tehetőseket, míg sorban állás a rászorulókat. A finn művész fehér limuzinnal érkezett, ügyet sem vetve a sorban álló hajléktalanokra, s miközben az általa kreált szituációt videózta, berobogott a kamukajáldába, és „megnyitotta” a kiállításnak nehezen nevezhető, mondjuk úgy – pongyolán – performanszt…
Jani Leinonen azt mondta, a cél az, hogy rávegye az embereket, bárkit, hogy csináljanak valamit, tegyenek az ellen, ami nem tetszik nekik: üzenjenek politikusoknak, szóljanak be, nyújtsanak segítő kezet, vagy csak érezzenek együtt másokkal. A Hajós és – ah, micsoda véletlen! – a Lázár utca sarkán ezúttal legális lesz a sorban állás, még a rendőrség által ilyenkor nagy kedvvel vegzált otthontalanoknak is, a mintát ugyanis az újonnan nyíló üzletek, bevásárlóközpontok adták, ahol egyes vásárlók akár éjszakázni is képesek azért, hogy egy-egy akciós vagy új termékhez jussanak. Most viszont a napi betevőért fognak ácsorogni.
|
A megnyitó napján, ha minden igaz, 50 ember kapott 3400 forintot. Ez a napi minimálbér összege. Míg ezután három héten keresztül a kiállítótér nyitva tartási idejében, tizenegytől este hétig kell majd ott lenniük azoknak, akik részesülni szeretnének a pénzbeli segítségből. Csak hogy világos legyen, a finn alkotó gyakorlatilag napi nyolc órában fogja foglalkoztatni a hajléktalanokat, a munka, vagyis a feladat pedig nem más, mint a várakozás, a sorban állás. Leinonen részéről ez egy karitatív dolog is, míg a Finnagora művészeti projektként értékeli az eseményt. Aki bírja a strapát, valószínűleg többszöri napi regisztrációt követően juthat majd a majdnem három és fél ezer forinthoz.
Kígyózó sor volt már a nyitás estéjén is, nemcsak hajléktalanok, de olyanok is beálltak a sorba, akik például a számláikat szeretnék kivételesen könnyebben befizetni. Akadt, aki a Facebookon látta az eseményt, és volt olyan is, akit a Finnagorával együttműködő segítő szervezet informált a lehetőségről.
Bizonytalanság és némi kétségbeesés érződött a várakozókon, akik az ünnepélyes megnyitó előtt még nem tudták pontosan, hogy is működik majd a „rendszer”. Nyolc órát állni – szinte egy helyben – konkrétan fizikai teljesítmény. Nekünk Marina Abramovic jutott hirtelen eszünkbe, aki 2010-ben a MOMA-ban ült (!) végtelenül hosszan, most meg, épp egy napon a Hunger King megnyitójával, valami hasonlót művel Londonban.
Leinonen használja és kihasználja a magyar valóságot. Beszól a kormánynak, ugyanakkor szerfelett visszás, ahogy kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket használ fel egy nagyobb jó érdekében, akkor is, ha fáradtságukat honorálja, vagy ha ez az egész végtére is róluk szól. Csakhogy róluk, de nem nekik, hiszen az akció során csupán alkotói eszköz a hosszan ácsorgó klosár, afféle biodíszlet, aki a politikai esztétikumot illusztrálja.
Summa summarum: termékeny provokáció, maga az embertelen humánum.