Ötvenhat éve végezték ki, majd huszonöt éve, június 16-án temették újra Nagy Imrét és mártírtársait. A magyar kormány úgy gondolta, hogy az a legméltóbb módja az emlékezésnek, ha az egykori T-Mobile Kapcsolat-koncertek stílusában választ két zenekart, egy magyar meg egy külföldi nagyágyút, oszt’ jónapot; és úgy csinálnak, mintha közben magasról tennének az egészre – persze, Orbán ünneplésén kívül. Így esett a választás a német Scorpions és a nagyon magyar Omega zenészeire. A viccbe hajló programot illetően vagy tényleg nem érzik, mi a probléma, és akkor az a baj, vagy elég tehetségesek ahhoz, hogy úgy csináljanak, mintha nem értenék, akkor meg az.
A Szabadság koncert néven futó nyáresti program hétfő este fél hétre volt meghirdetve, de a kezdésre épp egy órát kellett várni. Már megközelíteni sem volt egyszerű a Hősök terét: a Deák téri aluljáró annyira bedugult, hogy a földalattihoz esélytelen volt eljutni, de tömve voltak a trolik, a buszok is, sőt annyian sétáltak, hogy igazi tömegnyomor volt már az oda vezető úton is. Hát még ott… Nem merünk becslésekbe bocsátkozni – mert hát minek, úgyis többet mondanak. Foci-vb ide vagy oda, az sem számított, hogy Németország ronggyá verte Portugáliát: 4-0-ra.
| ||
Ami azt illeti, nem gondoltuk, hogy ekkora tömeg emlékezni, politizálni, vagy jelenlétével véleményt akart formálni. Miért is tettek volna ilyesmit? Ez a rengeteg ember koncertre jött, zenét és show-t várt, klassz nosztalgiát és minimum szolid attrakciót remélt. Szórakozni kívánt, csápolni a Gyöngyhajú lányra.
Ehhez képest a felvezető egy órában a kivetítőkön egy – sejtésünk szerint az alkalomra készült – instant történelemlecke ment le (legalább kétszer), amelyben elég széles politikai és ideológiai palettáról szólaltak meg gondolkodó férfiak, meg Lévai Anikó, illetve még néhány arra érdemesnek tartott nő. Voltak, akik személyesen mondták el, mit gondolnak a rendszerváltásról, másoktól pedig egykori nyilatkozataik alapján, narráció segítségével idéztek. Így egy kisfilmben „szerepelt” Deutsch Tamás, Balog Zoltán, Makk Károly, Nemeskürty István, Horn Gyula vagy Sára Sándor és Konrád György. Természetesen elhangzott többször is Orbán Viktor híres beszéde is, amit lehet, hogy hamarosan kötelező lesz megtanulni minden kisiskolásnak, és amit olyan simán fütyültek ki a jelenlévők, hogy először mi magunk is csak döbbenten mosolyogtunk.
Mert hogy az a 26 éves fiatalember olyasmiről is beszélt 1989-ben, a Hősök terén, hogy ha hiszünk a magunk erejében, akkor majd valahogy kimászunk az ázsiai zsákutcából…
Az archív felvételeken azért nemcsak Orbán beszédét hallhattuk-láthattuk, persze az volt a leghangsúlyosabb, nem számoltuk, hányszor játszották be, hanem azt is, hogyan jelentette be Antall József az első szabad választást – itt hangzott fel az este során először a mocskos zsidók kiabálás –, sőt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés egykori elnöke is megjelent az óriás kivetítőkön, és azt mondta (akkor, '89-ben), hogy az ország neve és államformája ezentúl Magyarország, köztársaság. Na, ez az, ami már szintén történelem.
| ||
A bejátszásokat „Közös siker. 25 év” felirattal szakították meg újra meg újra, a felvételen vörös csillag vált porrá, és közben szólt a rock.
A zanzásított történelemblokk során volt még persze ínyencség bőven. Bárki megtudhatta, mi a diktatúra, hogy nézett ki egy kommunista, mi volt az a vasfüggöny, ki volt Kádár, de elhangzott néhány sor Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséből is, sőt a gyorstalpaló során eljutottunk napjainkig, a fontos történelmi események között pedig felidéződött a NATO- és az európai uniós csatlakozás is.
Majd gyors váltás után kezdetét vette az esti koncert, amire gyakorlatilag minden jelenlévő kíváncsi volt. Nem számított sem múlt, sem jövő, sem kegyelet, sem emlékezés, csak a „zene”.
A 125 éve együtt zenélő Omega úgy lépett színre, mintha tagjai a Sziget nagyszínpadán adnának koncertet. Műsoruk szolid volt és hatásvadász, de ahogy egy mögöttünk álló lelkes rajongó fogalmazott: „A focit vissza lehet nézni, de ezt nem. Ez egy élmény.”
| ||
Kétségkívül élmény volt a javából, hiszen a „legendás” slágerekre együtt tombolt kicsi és nagy, nyugdíjas bottal és kamaszok csoportja punkséróval. Kóbor János zenésztársaival a színpad hosszan a közönség közé nyúló pástszerű részén ugrándozott derűsen, nem számított, hogy hamis, vagy épp nem jött ki más a torkából csak lihegés. A fiatal Kóbort látni – archív videón – már tényleg csak hab volt a tortán.
Magyarország kormánya 300 millió forintot költött az ingyenes gigakoncertre. Az apropó Nagy Imre és társai újratemetése, a rendszerváltás csak ürügy volt. Mert hát minek nevezzük ezt a morbid, ízléstelen tréfát, amivel megcsúfolták a szabadság eszményét. A rezsicsökkentés mellé egy kis cirkusz is jár a népnek, nem számít, hogy azt se tudják, mi a fenéért van a zenebona.
Az Omega egyórás műsora után jöhetett a Scorpions is, bár addigra a közönség egy része már annyira be volt állva, hogy mindegy volt, mi szól és milyen minőségben.
Együtt ünnepelt sok ezer ember. Csak azt tudnánk, hogy mit.
