"Az anyósom kezdte 1986-ban gombbehúzással és szemfelszedéssel, 1991-ben vettük át tőle a boltot - mondja Kádár Ferenc, aki feleségével, Nórával közösen vezeti a Visegrádi utcai üzletet. - A helyiség az önkormányzaté volt, kötöde működött itt, és amikor megvettük, nagyon le volt robbanva. A felújítás során találtam egy 1959-es lottószelvényt. Megjátszottam, de nem nyertem."
Ferenc a híres gomb- és rövidárukellék-gyártó Massányi Tamásnál tanulta ki a szakmát. Massányi vállalatát, a Gombdinasztiát 1932-ben alapította, családja a mai napig működteti. "Autodidakta módon kellett elsajátítani a szakma fortélyait - emlékszik vissza. - Ilyen képzés ugyanis nincs Magyarországon. A gombbehúzás a rég kihalt gombkötőszakma utóda. Akkor még kézzel, tűvel és cérnával készítették a gombokat, mi már gépeket használunk. Stanckéssel kivágjuk az anyagot, amivel behúzzuk a gombot és egyesével a présbe helyezzük. A textilgombok alapja műanyag, a kárpitos gomboké rozsdamentes acél, nehogy a bútorszövet idővel rozsdás legyen. A rekordom ezer behúzott gomb egy nap alatt. Megtartott hagyomány, hogy a gombkellékeket a mai napig az angol inch méretezéssel látják el, eddig csak a franciáknál láttam, hogy centiméterben határozzák meg a gomb méretét."
Ferenc rutinos mozdulatokkal vágja ki a kör alakú textildarabokat, tekeri a prés karját, közben tovább mesél. "Annak idején nem engedték be a főutcákba a kisiparosokat, a mellékutcák viszont tele voltak gombosokkal, szemfelszedőkkel. Korábban, az '50-es, '60-as években nagy divat volt a behúzott gomb, a műanyag gombok színezése nehézkesebb volt, mint a ruha anyagával bevont gombok előállítása. De még a rendszerváltás idején is ment, mivel beindultak a hazai nagykereskedések, és hozták a rengeteg munkát. A cipzáraknál figyeltük, hogy mi lesz a divatszín. Egyszer vásároltam egy csomó arany cipzárt, mert azt mondták, az jön divatba, de nem jött. A Silouette nevű cégnek százával gyártottuk a textilöveket, ők a Skálának és a Centrumnak dolgoztak be. Ennek 1997-98 táján lett vége, amikor a kínai butikok letarolták a nagykereket. Újlipótvárosban öt ruha-nagykereskedés volt, ma egy sincs. Egy időre még meg voltunk mentve, mert a nyugati ruhavállalatok Magyarországon varratták össze az alapanyagokból a ruhákat, és jó minőségű eszközöket és kellékeket küldtek gombbehúzáshoz. De aztán megemelték a minimálbéreket, és ez a nyugati cégeket tovább hajtotta keletre."
Mára az efféle megrendelőkből csak a szép emlékek maradtak. Például 100 öv behúzása az 1996-os olimpiai csapat női uniformisaihoz. Kádáréknak a Griff Gentlemen's volt az egyik utolsó nagy ruhás megrendelője, ők készítették az atlantai formaruhát. A gombbehúzót azzal a feladattal keresték fel, hogy a díszuniformis színébe, sötétkékbe burkolják az öveket, franciás stílusban. Ez azt jelenti, hogy az öv csatjára és szíjára is textil került.
Szerencsére munka azért most is akad, főleg színházaknak dolgoznak. Eszenyi Enikő számára a Nők Lapja-címlapfotóhoz dekoráltak ki egy sapkát. Egy átlagos, fehér francia sapkát dobtak fel ringlikkel, vagyis különböző átmérőjű fémkarikákkal. "Eszenyi Enikő és Kaszás Attila itt lakott rézsút szemben, a másodikon, a szomszédaink voltak. Egyébként a Vígszínháznak már több mint húsz éve dolgozunk - mondja büszkén Kádár Ferenc. - A Víg kupolájában vannak a jelmezek, de még nem mentem fel megnézni őket, pedig szinte mindegyik járt az üzletünkben. Emlékszem, Othello ruhájára rengeteg patentot kellett varrni, mert az előadás egyik jelenetében letépte magáról. Brutálisan szaggathatták le szegény jelmezt, mert rendszeresen javítgatnom kellett. Egyszer meg az Opera rendelt tőlünk egyszerre 900 behúzott gombot. A háttér dekorációja lett, valami díszletre varrták fel őket."
A földön hever egy üvegtál, telis-tele különböző színű, elegáns szövettel burkolt gombbal. "Ezeket egy esküvőre készítettem, de sosem jöttek el értük." Nóra hozzáfűzi, hogy nem szeretik előre elkérni a munkadíjat, de sajnos muszáj, mert sokan hajlamosak ottfelejteni a leadott ruhákat. "Régen szombat-vasárnap is dolgoztunk, ma már sokkal kevesebb a megrendelés - teszi hozzá, majd előkerül egy aktuális probléma is. - Nagyon nem örülünk az új pénztárgépnek, megterhelő volt a százezres tétel kifizetése, mikor az előző pénztárgépünk még évekig kiszolgált volna minket. Ráadásul éves díjat fizetünk az önkormányzatnak azért, hogy itt működhessünk, holott nem éppen az önkormányzatnak kellene támogatnia a helyi kisiparosokat, akik a helyi lakosság számára szolgáltatnak?"
A színházak mellett jelenleg leginkább a divattervezők tartják el Kádárékat. "Zoób Kattinak '93 óta húzunk be gombokat, csatokat, öveket, Makány Márta több mint tíz éve kedves ügyfelünk, nagy munka esetén előfordult, hogy itt aludt a műhelyben, amíg a feleségemmel dolgoztunk. Amikor a Megasztárnak dolgozott, egy péntek délután beállított hozzám három óra magasságában egy kosár ruhával, hogy lássam el mindet gombokkal, cipzárakkal, kapcsokkal, ringlikkel, de gyorsan, mert másnap adásba mennek. Megcsináltuk, és nagy öröm volt látni a versenyzőkön meg Till Attilán a munkánkat. Mártával nagyon jóban vagyunk. Rajtuk kívül S. Hegyi Lucia és Herczeg Zoltán is a megrendelőnk. Zoltán, mielőtt kiment Amerikába, legyártott egy pólósorozatot, amihez a nemzeti dohánybolt színeit és logóját használta fel. Kaptam tőle egy Nemzethy Nyugdíjas feliratút. Majd nyáron hordom, ha meleg lesz."
