Évek óta illegális szemétlerakót működtet az önkormányzat Komlón

  • narancs.hu
  • 2020. február 18.

Lokál

Az Átlátszó buktatta le őket és záratta le a területet.

A Kossuth akna Komló szélén található az egykori bányaterületen, a lakóházaktól mindössze egy út választja el. A terület a komlói önkormányzat tulajdonában áll és évek óta szennyezik illegális szemétlerakók - az Átlátszó nyomozása alapján kiderült, hogy maga az önkormányzat rakja le itt a szemetét, amit egy markoló később bele is forgat a földbe. Nagyrészt zöldhulladékról, azaz ágakról, falevelekről van szó, de a területen rengeteg háztartási szemét és építési törmelék is hever elszórtan - vélhetően az önkormányzat mellett más is gyakran hordja ide szemetét.

A terület nem szerepel Komló Város Hulladékrendeletében; ráadásul mivel a hulladékot a földbe is forgatják, hulladékkezelés is történik - ez pedig engedélyköteles. A Kossuth akna viszont nem felel meg a hulladékgazdálkodási létesítményekkel szemben támasztott jogszabályi követelményeknek. Vagyis a területen illegális hulladéktároló működik.

A zöldhulladék begyűjtését végző Komlói Városgazdálkodási Zrt. tagadta, hogy  Kossuth aknát lerakóként használnák, azt állítják, ők a Kökényi Regionális Hulladékkezelő központba viszik a hulladékot. Az Átlátszó kiderítette, hogy a videójukon látható jármű, amely itt pakolja le a szemetet, a Városgondnoksághoz tartozik. Bogyay László, az intézmény vezetője szerint a zöldhulladékkal együtt a földbe kerülő műanyag zsákokat később kézi erővel válogatják és gyűjtik össze. Azzal azonban nem számoltak, hogy a rossz példájukat a lakosság is követni fogja, és ők is oda hordják majd saját szemetüket. Bogyay szerint a terület engedélyeztetése hosszú folyamat, de már dolgoznak rajta. "Keressük a hosszútávú megoldást. Az engedélyezett helyszín kijelölését követően a megfelelő beavatkozás után visszaadjuk a természetnek az adott területet" - nyilatkozta.

Nem sokkal az Átlátszó megkeresése után végül a területet egy sorompóval lezárták.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.