„A fiatalember több lánynak házasságot ígért, valamint gazdag életet, külföldi utazásokat. Minden lányismerősének azt mondta, hogy apja Washingtonban, nagybátyja pedig Zürichben nagykövet, s reá is fényes pálya vár. S egyes lányok, sajnos, hosszú ideig felültek a primitív fiatalembernek” – írta a Népszabadság 1962. október 2-i számában Szabó László egy nappal azután, hogy a bíróság – „nagy érdeklődés közepette” – halálra ítélte Szöllősit, aki július 12-én, Csillebércen borotvával átvágta egy 25 éves nő torkát, majd, hogy a holtestet eltüntesse, fel akarta darabolni, de csak fejét tudta levágni.
| ||
A borzalmas bűncselekmény valószínűleg azért is váltott ki szélsőséges indulatokat, mert a korabeli olvasó, 1949 óta talán először, igazán részletes tájékoztatást kapott egy hátborzongató bűnesetről. Korábban ugyanis nem volt divat – különösen a pártlapban – ilyen, már-már bulváros bűnügyi leírásokat közölni, vagy ha mégis, akkor a tudósítást 1956 előtt arra hegyezték ki, hogy az elkövető a „letűnt úri világ képviselője” vagy „kulák” volt, utána pedig többnyire „ellenforradalmár”. De ez sem fordult elő túl gyakran. Az volt az általános, hogy a legszörnyűbb gyilkosságokat eltitkolták, és legfeljebb rövid hírben számoltak be róla – többnyire az ítélet végrehajtása után. Így történt a Szöllősiénél sokkal súlyosabb szegedi ötös gyilkosság esetében is, melynek során egy férfi a szeretőjével, annak férjével, testvérével, anyósával és gyermekével is végzett, pedig az csupán néhány hónappal előzte meg a csillebérci bűnügyet. Ugyanakkor a borotvás gyilkosság részletezése nem a puhuló diktatúra jele volt. Míg a szegedi eset hátterében egy részeg ember bosszúja állt, Szöllősi olyan bűncselekményt követett el, amelynek kulisszáit a konszolidálódó Kádár-rendszer teremtette meg. Magyarországon a hatvanas évek elején kezdte szárnyát bontogatni az idegenforgalom, s ekkor nyíltak olyan – korábban elképzelhetetlen – szállodák, vendéglátóhelyek, amelyek kifejezetten a nyugati turisták igényeit próbálták kielégíteni. Mivel a gyilkos és áldozata is ebbe a meseországba képzelte bele magát, a brutális eset talán még kapóra is jött, mivel igen szélsőséges formában figyelmeztetett, hogy a magyar állampolgár számára nem ajánlatos elmerülni ebben az álomvilágban.
| ||
Fejes Endre műve, a Jó estét nyár, jó estét szerelem 1969-ben, hét évvel a brutális gyilkosság után jelent meg, hamarosan nagy sikerű tévéjáték is készült belőle Szőnyi G. Sándor rendezésében, Harsányi Gáborral a főszerepben.
