Hello Wood Vigántpetenden

Falu végén gurul a kocsma

  • Huszár Daniella
  • 2015. szeptember 13.

Lokál

Mára nemzetközi hírnevű építészeti happeninggé nőtte ki magát a hat éve indult alkotótábor, ahol az ideális falu és ideális közössége létrehozásával kísérleteztek a mintegy 30 országból érkezett építészek és egyetemisták.

„Most beindítjuk az űrprogramunkat, majd levetítjük a horrorfilmet, utána intézzük a szállásotokat” – mondja az egyik szervező fúróval a kezében. Nem a Twin Peaks új epizódjának forgatásán vagyunk, csak a Hello Wood alkotótáborának utolsó napján. Ezek a mozzanatok a 130 táborozót egyáltalán nem zökkentik ki a mindennapi kerékvágásból, illetve ácsolásból. Szemrebbenés nélkül segít be az egyébként a világ harminc legjobb fiatal építésze közé beválasztott lengyel Lukasz Pastuszka az űrprogram vezető tervezőjének, hogy az utolsó csavar is a helyére kerüljön a rakétaállomás fából eszkábált szerkezetében. A Hello Wood űrprogramjában egyébként nem új naprendszerek elérése a cél, csak egymás és a vendégek szórakoztatása. Utóbbiak a falu avatóünnepségére érkeztek Vigántpetendre, ahol egyetemisták 15, fából készült installációt építettek fel építészek és képzőművészek vezényletével.

Irány a világűr

Irány a világűr

Fotó: Bujnovszky Tamás

A távolról idecsöppent meghívottak eleinte csak zavartan pislogtak, de hamar rájöttek, hogy nincs más választásuk, mint felvenni a tempót az egy hét együttes tervezés és építés élménye által közösséggé kovácsolódott csapattal.

Pletykafészek és migránsok menedéke

A hat éve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 30 oktatója és hallgatója által elindított programra a világ élvonalbeli építészei érkeznek, hogy pályatársaikkal és a hallgatókkal elvonulva együtt gondolkozzanak és építsenek. Mindannyian azt vallják, hogy az építészet nem a tervezőasztal feletti magányos görnyedés, hanem a különböző tudományterületek és művészetek képviselőivel közös munka a társadalom szolgálatában.

Idén a falvak jövője volt a téma. A Falu Projekt címen futó kísérlet egy hároméves kutatási folyamat első állomásaként arra kereste a választ, hogy mi lehet a falvak szerepe egy olyan időszakban, amikor az építészettel kapcsolatos diskurzust a globális léptékű városiasodás és következményei uralják. Milyen a tábor résztvevői által elképzelt ideális település és vajon megtölthetők-e élettel a közösen létrehozott szerkezetek?

Irány a világűr

Irány a világűr

Fotó: Bujnovszky Tamás

A témából adódóan a korábban önálló életet élő építészeti installációk idén először egymásra is reflektáltak. A szervezők a hagyományos közép-európai falvak tipológiájából kiindulva többek közt lakóházakra, közösségi terekre, piacra vártak javaslatokat a csoportvezetőktől. A beérkezett terveket a tábor alatt már a diákokkal közösen alakították, illetve rendezték laza településtervbe.

Végül a vigántpetendi templom lábánál nyitotta meg kapuit a falu a faluban, ahol a táborozók egy csapata capoeirával köszöntötte az egybegyűlteket. Leginkább egy falusi búcsú vagy aratóünnep hangulatát idézte, amint a környék lakói és a meghívott vendégek körbejárták és birtokba vették az elkészült alkotásokat.

A Falu Projekt társkurátora, a nemzetközi építészirodáknál tapasztalatot szerzett Muszbek Johanna amerikai építészbarátaival Guruló Kocsmát tervezett. Az alkoholfogyasztás és a pletyka eme ötletes és szerkezetileg is bravúros szentélye az elképzeléseknek megfelelően a település egyik központi helyszínévé vált.

A falu közepén tornyosuló Migrációs Ház csak a legbátrabbak által megközelíthető, ám annál hívogatóbb helyszínnek bizonyult.
A svájci–venezuelai székhelyű Urban Think Tank stúdiótól érkezett építészek a falu zarándokházát építették fel. A jelenleg többek közt a dél-afrikai lakhatási válságra megoldást kereső stúdió elkötelezett a méltóságteljes lakhatási feltételek mellett. Ennek megfelelően tervük egyszerre nyújt menedéket a településre újonnan érkezetteknek, és szolgál a falu közösségének találkozóhelyeként. A két tornyot összekötő híd vagy a lépcsőként is használható polc a projekt befogadó jellegét erősítik. Bár nehéz volt rajtuk felmászni, a látványért mindenképp megérte.

A Katsuya Fukushima japán építész által tervezett szellemház tetejére pedig már végképp csak az igazán szakavatottak vagy akrobatikus képességekkel rendelkezők juthattak fel. Fukushima egy olyan ház prototípusát építette fel, amely a halál és az újjászületés gondolatát csempészi vissza a mindennapi élet ritmusába. A ház az emberi és szellemi világ közötti átjáró, melyben minden szint az élet körforgására emlékeztet, még akkor is, ha a legtöbb látogató mindezt csak a legalsó szinten élhette át.

Vigaszként szolgált, hogy mint minden falu esetében, a templom a Hello Wood faluban is bárki számára nyitott és könnyen megközelíthető volt. Igaz, a tömeg feszegette a kövek és kristályok biológiai struktúráján alapuló kis építmény befogadóképességének határait.
A Skóciából érkezett tervezőpáros a spiritualitás színterét, az emlékezés, az ünnep és a gondolkodás szentélyét kívánta létrehozni a barlangszerű struktúrában.

A legtovább maradók jutalma a tábor werkfilmje, egy dokumentarista elemekkel átszőtt horror megtekintése volt, amelyben az eddig ártalmatlannak látszó egyetemisták kezében elszabadultak a munkagépek, és vérrel áztatták a csóromi pusztát és önmagukat.

Az élettel megtelt szerkezetek eme könnyed főpróbája után a falu jelenleg a Művészetek Völgye, majd a Sziget Fesztivál, végül pedig a Budapesti Design Hét egy-egy helyszínéül szolgál. Jógaórák, beszélgetések, koncertek, filmvetítések színtereként marad átmeneti használatban. Majd a kocsma visszagurul a faluba, a kísérlet pedig jövőre tovább folytatódik.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.