Fröccsöntött ereklyék - Vatikáni piac

  • - legát -
  • 2005. június 23.

Lokál

Minden út Rómába vezet, de a Szent Péter térre leginkább a Via della Conciliazione. Ám hiába szegélyezi a pazar sugárutat a jellegzetes, lámpás oszlopsor és számos nevezetes épület, a kegytárgyfelhozatal a legemlékezetesebb. A fáradt zarándok 10 cent és 10 000 euró között bármit megvásárolhat.

"Ott állsz az út végén..." A sugárút torkolatánál, a bazilikát megpillantva Máté Péter slágere forog a fejünkben, a néhai táncdalénekes neve pedig bibliai csengést kap. De még csak az elején járunk. Betérünk a helyi "Ofotértba", ahol természetesen nem csak kamerát, távcsövet és filmet árulnak, képeslapból és a szokásos római szuvenírből - colosseumos kulcstartó, Romulus és Remus-os sörnyitó, Cézár gipszből stb. - is bőven akad, kegytárgyként viszont csak néhány rózsaszín és világoskék plasztik rózsafüzér. Tanulságos, hogy a II. János Pált ábrázoló képeslap 25 centbe kerül, míg XVI. Benedek kétszer annyi. Úgy tűnik, a néhai pápa itt másban erős. Két euróért hazavihetjük, amint áldást osztva úszik el a tér előtt - egy golyóstollban.

Az írószer birtokában nemcsak az olajban sikló, széles mosolyú II. János Pállal, de a gondolattal is eljátszhatunk: vajon mit nevezzünk kegytárgynak? Pontosabban, kegytárgynak nevezhetjük-e a kegytárgyboltok kínálatát? Nos, szigorúan véve csak azokat a holmikat tekinthetjük annak, amelyek a liturgiában használatosak, ám elég csak egy pillantást vetnünk a hazai szaküzletek választékára, hogy belássuk, a szóhasználat kissé fellengzős. Mert mi szükség lehet a templomban például A szentatya élete című képregényre, zenélő, Szűz Máriát ábrázoló képeslapra - a gravírozott kulcstartóról, Antall József országgyűlési beszédeiről (bővebben lásd Snoblesse Oblige, Magyar Narancs, 1996. június 20.) már nem is szólva?

De Róma nem Budapest. Hiába hallunk elég gyakran ízes hazai káromkodásokat a Via della Conciliazionén, majd később a Szent Péter-székesegyházban, ott még nem tartunk, hogy az üzleteket magyar felirat ékesítse. Így aztán tekintélyes kegytárgybolt kifejezésünk legfeljebb "religious articles shop"-pá silányodik, bár kétségtelen, hogy a "vallási cikk" jobban kifejezi mindazt, amit láthatunk.

Az első szaküzletnek tűnő bolt nemcsak olyan, mint egy trafik, hanem valójában az. De a cigarettaválaszték, a hűtött üdítők, az AS Roma-, SS Lazio-mezek csak afféle kiegészítésként szolgálnak a szűkös helyiségben, a fő profil egyértelmű. Komoly fantázia kell, hogy a Szent Péter tér modellezését másképpen is el tudjuk képzelni, mint ahogy itt: a bazilika üvegből, kerámiából, gipszből, kőből, műanyagból, poháron, pólón, falvédőn, sőt műtetoválásban. Ráadásként a vatikáni címerrel díszített gyűszűt (80 cent), a pápát ábrázoló sörnyitót (1,50 euró), a színjátszós, kínai rózsafüzértartót (1,20 euró) belevalóval (0,50-12 euró) vagy a mérettől függően 2-20 euróba kerülő dimenziós képeket (vö. kacsintós pénztárca), fémkereszteket, Mária-érmeket (10-50 cent) ajánlhatnánk, ha pedig a szeretet fényét hiányolnánk otthonunkból, egy nagyméretű fluoreszkáló feszületet 5 euróért.

A továbbiakban még néhány hasonló boltocska mellett haladunk el, ám ahogy egyre közelebb kerülünk a térhez, az üzletek mind elegánsabbakká válnak, az árukészlet is "minőségibbnek" látszik, bár a 9 eurós zsebbetlehemet vagy a terepasztalra való Szent Péter teret harmincötért nem sorolnánk ezek közé. Valójában Michelangelo Pietajának gipszmásolatát sem (kicsi: 78, nagy: 470 euró, egészen kicsi: 3 euró, de az már műanyag), viszont a 600 euróért kapható Mária a kisdeddel cserép valóban becses darab, noha ki sem merjük számolni, mennyibe kerülne egy egész kályhát felépíteni belőle.

A bőséges könyv-, naptár-, CD-, video- és DVD-, arany- és ezüstékszer-kínálat mellett a fa- és porcelánáruk felhozatala az igazán je-lentős. A 10-10 000 euró között kapható keresztek, Szenvedő Krisztus-portrék és kisdedek mellett alkatrészenként - szamár, bárány, bölcső, háromkirályok stb. - is összeállíthatunk jászlat, bár a 300 eurós komplett berendezés tűnik az olcsóbb megoldásnak. De úgy látszik, az árufeltöltők nem csak az r. kat. vonatkozásokat veszik figyelembe, ikonok, ikonos tojások, Dávid-csillagos mandzsettagombok is kaphatók, és ha a Nofretete- és Tutankhamon-fejek, Pinokkiók, Fiat 500-asok és Alfa Romeók nem is annyira, a fából faragott vécécsészék már alaposan próbára teszik a jó ízlést. A csúcs mégis Michelangelo és a Pieta marad. Amikor ugyanis megpillantjuk a remekmű porcelánba sűrített, kb. 80 centi magas változatát az egyik legelegánsabb boltban, a Mosaic Artban, a díszhelyen, elakad a lélegzetünk. Nem a 2000 eurós ár, nem is a reprodukció elnagyoltsága miatt. Sokkal inkább, mert a szobrocska gyártója nem érte be puszta másolással, magát a mestert is szerepelteti a kompozíción, méghozzá színesben, amint éppen farag. Körülötte véső, spakni, pemzli és egy vödör fehér festék. Vajon miért?

Ezt nem lehet felülmúlni, bár megtekintjük még az egyik leghíresebb üzletet, az 1898-ban alapított Galleria Savellit. Több száz négyzetméternyi eladótér, légkondicionálás, a betévedőt "Can I help you?"-val üldöző, gyanakvó alkalmazottak. Egyébként pedig piaci sétánk esszenciáján, kedvenc porcelán Pietankon kívül minden megtalálható itt, ami a Via della Conciliazionén, az aranyozott kelyhektől, ezüst szenteltvíztartóktól, palástoktól kezdve a faszobrokon át az oly sokszor tapasztalt, beláthatatlan mélységekig - persze a trafikénál jóval magasabb áron.

Ami a dizájnt illeti, az olcsó szuvenírek többségének a formavilága a nyolcvanas éveket idézi, nem ártana tán e tekintetben is fontolóra venni a reformokat. A Szent Péter teret ábrázoló egérpad vagy Az utolsó vacsorát elfogyasztó 1000 darabos puzzle ugyanis csak apró lépésnek tűnik. Ahogy elnézzük II. János Pál cseppet sem meggyötört arcképét a számos ajándéktárgyon, azon sem lepődnénk meg, ha ki-derülne: ezek a holmik több mint húsz éve várják a vásárlókat.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.