Fröccsöntött ereklyék - Vatikáni piac

  • - legát -
  • 2005. június 23.

Lokál

Minden út Rómába vezet, de a Szent Péter térre leginkább a Via della Conciliazione. Ám hiába szegélyezi a pazar sugárutat a jellegzetes, lámpás oszlopsor és számos nevezetes épület, a kegytárgyfelhozatal a legemlékezetesebb. A fáradt zarándok 10 cent és 10 000 euró között bármit megvásárolhat.

"Ott állsz az út végén..." A sugárút torkolatánál, a bazilikát megpillantva Máté Péter slágere forog a fejünkben, a néhai táncdalénekes neve pedig bibliai csengést kap. De még csak az elején járunk. Betérünk a helyi "Ofotértba", ahol természetesen nem csak kamerát, távcsövet és filmet árulnak, képeslapból és a szokásos római szuvenírből - colosseumos kulcstartó, Romulus és Remus-os sörnyitó, Cézár gipszből stb. - is bőven akad, kegytárgyként viszont csak néhány rózsaszín és világoskék plasztik rózsafüzér. Tanulságos, hogy a II. János Pált ábrázoló képeslap 25 centbe kerül, míg XVI. Benedek kétszer annyi. Úgy tűnik, a néhai pápa itt másban erős. Két euróért hazavihetjük, amint áldást osztva úszik el a tér előtt - egy golyóstollban.

Az írószer birtokában nemcsak az olajban sikló, széles mosolyú II. János Pállal, de a gondolattal is eljátszhatunk: vajon mit nevezzünk kegytárgynak? Pontosabban, kegytárgynak nevezhetjük-e a kegytárgyboltok kínálatát? Nos, szigorúan véve csak azokat a holmikat tekinthetjük annak, amelyek a liturgiában használatosak, ám elég csak egy pillantást vetnünk a hazai szaküzletek választékára, hogy belássuk, a szóhasználat kissé fellengzős. Mert mi szükség lehet a templomban például A szentatya élete című képregényre, zenélő, Szűz Máriát ábrázoló képeslapra - a gravírozott kulcstartóról, Antall József országgyűlési beszédeiről (bővebben lásd Snoblesse Oblige, Magyar Narancs, 1996. június 20.) már nem is szólva?

De Róma nem Budapest. Hiába hallunk elég gyakran ízes hazai káromkodásokat a Via della Conciliazionén, majd később a Szent Péter-székesegyházban, ott még nem tartunk, hogy az üzleteket magyar felirat ékesítse. Így aztán tekintélyes kegytárgybolt kifejezésünk legfeljebb "religious articles shop"-pá silányodik, bár kétségtelen, hogy a "vallási cikk" jobban kifejezi mindazt, amit láthatunk.

Az első szaküzletnek tűnő bolt nemcsak olyan, mint egy trafik, hanem valójában az. De a cigarettaválaszték, a hűtött üdítők, az AS Roma-, SS Lazio-mezek csak afféle kiegészítésként szolgálnak a szűkös helyiségben, a fő profil egyértelmű. Komoly fantázia kell, hogy a Szent Péter tér modellezését másképpen is el tudjuk képzelni, mint ahogy itt: a bazilika üvegből, kerámiából, gipszből, kőből, műanyagból, poháron, pólón, falvédőn, sőt műtetoválásban. Ráadásként a vatikáni címerrel díszített gyűszűt (80 cent), a pápát ábrázoló sörnyitót (1,50 euró), a színjátszós, kínai rózsafüzértartót (1,20 euró) belevalóval (0,50-12 euró) vagy a mérettől függően 2-20 euróba kerülő dimenziós képeket (vö. kacsintós pénztárca), fémkereszteket, Mária-érmeket (10-50 cent) ajánlhatnánk, ha pedig a szeretet fényét hiányolnánk otthonunkból, egy nagyméretű fluoreszkáló feszületet 5 euróért.

A továbbiakban még néhány hasonló boltocska mellett haladunk el, ám ahogy egyre közelebb kerülünk a térhez, az üzletek mind elegánsabbakká válnak, az árukészlet is "minőségibbnek" látszik, bár a 9 eurós zsebbetlehemet vagy a terepasztalra való Szent Péter teret harmincötért nem sorolnánk ezek közé. Valójában Michelangelo Pietajának gipszmásolatát sem (kicsi: 78, nagy: 470 euró, egészen kicsi: 3 euró, de az már műanyag), viszont a 600 euróért kapható Mária a kisdeddel cserép valóban becses darab, noha ki sem merjük számolni, mennyibe kerülne egy egész kályhát felépíteni belőle.

A bőséges könyv-, naptár-, CD-, video- és DVD-, arany- és ezüstékszer-kínálat mellett a fa- és porcelánáruk felhozatala az igazán je-lentős. A 10-10 000 euró között kapható keresztek, Szenvedő Krisztus-portrék és kisdedek mellett alkatrészenként - szamár, bárány, bölcső, háromkirályok stb. - is összeállíthatunk jászlat, bár a 300 eurós komplett berendezés tűnik az olcsóbb megoldásnak. De úgy látszik, az árufeltöltők nem csak az r. kat. vonatkozásokat veszik figyelembe, ikonok, ikonos tojások, Dávid-csillagos mandzsettagombok is kaphatók, és ha a Nofretete- és Tutankhamon-fejek, Pinokkiók, Fiat 500-asok és Alfa Romeók nem is annyira, a fából faragott vécécsészék már alaposan próbára teszik a jó ízlést. A csúcs mégis Michelangelo és a Pieta marad. Amikor ugyanis megpillantjuk a remekmű porcelánba sűrített, kb. 80 centi magas változatát az egyik legelegánsabb boltban, a Mosaic Artban, a díszhelyen, elakad a lélegzetünk. Nem a 2000 eurós ár, nem is a reprodukció elnagyoltsága miatt. Sokkal inkább, mert a szobrocska gyártója nem érte be puszta másolással, magát a mestert is szerepelteti a kompozíción, méghozzá színesben, amint éppen farag. Körülötte véső, spakni, pemzli és egy vödör fehér festék. Vajon miért?

Ezt nem lehet felülmúlni, bár megtekintjük még az egyik leghíresebb üzletet, az 1898-ban alapított Galleria Savellit. Több száz négyzetméternyi eladótér, légkondicionálás, a betévedőt "Can I help you?"-val üldöző, gyanakvó alkalmazottak. Egyébként pedig piaci sétánk esszenciáján, kedvenc porcelán Pietankon kívül minden megtalálható itt, ami a Via della Conciliazionén, az aranyozott kelyhektől, ezüst szenteltvíztartóktól, palástoktól kezdve a faszobrokon át az oly sokszor tapasztalt, beláthatatlan mélységekig - persze a trafikénál jóval magasabb áron.

Ami a dizájnt illeti, az olcsó szuvenírek többségének a formavilága a nyolcvanas éveket idézi, nem ártana tán e tekintetben is fontolóra venni a reformokat. A Szent Péter teret ábrázoló egérpad vagy Az utolsó vacsorát elfogyasztó 1000 darabos puzzle ugyanis csak apró lépésnek tűnik. Ahogy elnézzük II. János Pál cseppet sem meggyötört arcképét a számos ajándéktárgyon, azon sem lepődnénk meg, ha ki-derülne: ezek a holmik több mint húsz éve várják a vásárlókat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.