Fröccsöntött ereklyék - Vatikáni piac

  • - legát -
  • 2005. június 23.

Lokál

Minden út Rómába vezet, de a Szent Péter térre leginkább a Via della Conciliazione. Ám hiába szegélyezi a pazar sugárutat a jellegzetes, lámpás oszlopsor és számos nevezetes épület, a kegytárgyfelhozatal a legemlékezetesebb. A fáradt zarándok 10 cent és 10 000 euró között bármit megvásárolhat.

"Ott állsz az út végén..." A sugárút torkolatánál, a bazilikát megpillantva Máté Péter slágere forog a fejünkben, a néhai táncdalénekes neve pedig bibliai csengést kap. De még csak az elején járunk. Betérünk a helyi "Ofotértba", ahol természetesen nem csak kamerát, távcsövet és filmet árulnak, képeslapból és a szokásos római szuvenírből - colosseumos kulcstartó, Romulus és Remus-os sörnyitó, Cézár gipszből stb. - is bőven akad, kegytárgyként viszont csak néhány rózsaszín és világoskék plasztik rózsafüzér. Tanulságos, hogy a II. János Pált ábrázoló képeslap 25 centbe kerül, míg XVI. Benedek kétszer annyi. Úgy tűnik, a néhai pápa itt másban erős. Két euróért hazavihetjük, amint áldást osztva úszik el a tér előtt - egy golyóstollban.

Az írószer birtokában nemcsak az olajban sikló, széles mosolyú II. János Pállal, de a gondolattal is eljátszhatunk: vajon mit nevezzünk kegytárgynak? Pontosabban, kegytárgynak nevezhetjük-e a kegytárgyboltok kínálatát? Nos, szigorúan véve csak azokat a holmikat tekinthetjük annak, amelyek a liturgiában használatosak, ám elég csak egy pillantást vetnünk a hazai szaküzletek választékára, hogy belássuk, a szóhasználat kissé fellengzős. Mert mi szükség lehet a templomban például A szentatya élete című képregényre, zenélő, Szűz Máriát ábrázoló képeslapra - a gravírozott kulcstartóról, Antall József országgyűlési beszédeiről (bővebben lásd Snoblesse Oblige, Magyar Narancs, 1996. június 20.) már nem is szólva?

De Róma nem Budapest. Hiába hallunk elég gyakran ízes hazai káromkodásokat a Via della Conciliazionén, majd később a Szent Péter-székesegyházban, ott még nem tartunk, hogy az üzleteket magyar felirat ékesítse. Így aztán tekintélyes kegytárgybolt kifejezésünk legfeljebb "religious articles shop"-pá silányodik, bár kétségtelen, hogy a "vallási cikk" jobban kifejezi mindazt, amit láthatunk.

Az első szaküzletnek tűnő bolt nemcsak olyan, mint egy trafik, hanem valójában az. De a cigarettaválaszték, a hűtött üdítők, az AS Roma-, SS Lazio-mezek csak afféle kiegészítésként szolgálnak a szűkös helyiségben, a fő profil egyértelmű. Komoly fantázia kell, hogy a Szent Péter tér modellezését másképpen is el tudjuk képzelni, mint ahogy itt: a bazilika üvegből, kerámiából, gipszből, kőből, műanyagból, poháron, pólón, falvédőn, sőt műtetoválásban. Ráadásként a vatikáni címerrel díszített gyűszűt (80 cent), a pápát ábrázoló sörnyitót (1,50 euró), a színjátszós, kínai rózsafüzértartót (1,20 euró) belevalóval (0,50-12 euró) vagy a mérettől függően 2-20 euróba kerülő dimenziós képeket (vö. kacsintós pénztárca), fémkereszteket, Mária-érmeket (10-50 cent) ajánlhatnánk, ha pedig a szeretet fényét hiányolnánk otthonunkból, egy nagyméretű fluoreszkáló feszületet 5 euróért.

A továbbiakban még néhány hasonló boltocska mellett haladunk el, ám ahogy egyre közelebb kerülünk a térhez, az üzletek mind elegánsabbakká válnak, az árukészlet is "minőségibbnek" látszik, bár a 9 eurós zsebbetlehemet vagy a terepasztalra való Szent Péter teret harmincötért nem sorolnánk ezek közé. Valójában Michelangelo Pietajának gipszmásolatát sem (kicsi: 78, nagy: 470 euró, egészen kicsi: 3 euró, de az már műanyag), viszont a 600 euróért kapható Mária a kisdeddel cserép valóban becses darab, noha ki sem merjük számolni, mennyibe kerülne egy egész kályhát felépíteni belőle.

A bőséges könyv-, naptár-, CD-, video- és DVD-, arany- és ezüstékszer-kínálat mellett a fa- és porcelánáruk felhozatala az igazán je-lentős. A 10-10 000 euró között kapható keresztek, Szenvedő Krisztus-portrék és kisdedek mellett alkatrészenként - szamár, bárány, bölcső, háromkirályok stb. - is összeállíthatunk jászlat, bár a 300 eurós komplett berendezés tűnik az olcsóbb megoldásnak. De úgy látszik, az árufeltöltők nem csak az r. kat. vonatkozásokat veszik figyelembe, ikonok, ikonos tojások, Dávid-csillagos mandzsettagombok is kaphatók, és ha a Nofretete- és Tutankhamon-fejek, Pinokkiók, Fiat 500-asok és Alfa Romeók nem is annyira, a fából faragott vécécsészék már alaposan próbára teszik a jó ízlést. A csúcs mégis Michelangelo és a Pieta marad. Amikor ugyanis megpillantjuk a remekmű porcelánba sűrített, kb. 80 centi magas változatát az egyik legelegánsabb boltban, a Mosaic Artban, a díszhelyen, elakad a lélegzetünk. Nem a 2000 eurós ár, nem is a reprodukció elnagyoltsága miatt. Sokkal inkább, mert a szobrocska gyártója nem érte be puszta másolással, magát a mestert is szerepelteti a kompozíción, méghozzá színesben, amint éppen farag. Körülötte véső, spakni, pemzli és egy vödör fehér festék. Vajon miért?

Ezt nem lehet felülmúlni, bár megtekintjük még az egyik leghíresebb üzletet, az 1898-ban alapított Galleria Savellit. Több száz négyzetméternyi eladótér, légkondicionálás, a betévedőt "Can I help you?"-val üldöző, gyanakvó alkalmazottak. Egyébként pedig piaci sétánk esszenciáján, kedvenc porcelán Pietankon kívül minden megtalálható itt, ami a Via della Conciliazionén, az aranyozott kelyhektől, ezüst szenteltvíztartóktól, palástoktól kezdve a faszobrokon át az oly sokszor tapasztalt, beláthatatlan mélységekig - persze a trafikénál jóval magasabb áron.

Ami a dizájnt illeti, az olcsó szuvenírek többségének a formavilága a nyolcvanas éveket idézi, nem ártana tán e tekintetben is fontolóra venni a reformokat. A Szent Péter teret ábrázoló egérpad vagy Az utolsó vacsorát elfogyasztó 1000 darabos puzzle ugyanis csak apró lépésnek tűnik. Ahogy elnézzük II. János Pál cseppet sem meggyötört arcképét a számos ajándéktárgyon, azon sem lepődnénk meg, ha ki-derülne: ezek a holmik több mint húsz éve várják a vásárlókat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.