Használtruha-üzletek: Félre gatya, pendely

  • Orosz Ildikó
  • 2004. augusztus 26.

Lokál

A rendszerváltás után másfél évtizeddel még mindig vonzó a nyugati használt ruha. Honnan jön és milyen stációkon megy keresztül egy széjjelmosott márkás trapéznadrág, öt percig viselt kombiné, kinyúlt motoros kezeslábas?

A turkálók vásárlóközönsége nem kizárólag a szociálisan rászorulókból áll. Egyre többen vannak, akiknek a túrás nem gazdasági kényszer, hanem az önmegvalósítás része. Mánia, szenvedély, mámorító örömforrás, hetente akár kétszer is. A belvárosi luxusturkálók jómódú közönsége sok pénzt megad egy-egy darabért, amely biztosan nem fog szembejönni az utcán. Az üzletek ennek megfelelõen differenciálódtak, és a növekvõ igények alaposan felsrófolták az árakat.

Mindenki másképp csinálja: feszült csendben, halk sikolyok kíséretében operál, ráérõsen lapozgat, vagy gyors, szakszerû mozdulatokkal dolgozik. Jól szituált asszonyok hatosával viszik a próbafülkébe a kétezer forintos, látszólag tökegyforma virágos ruhákat, fiatal nõk karon ülõ gyerekkel, fél kézzel válogatnak. Színészek és közszereplõk napszemüvegben, behúzott kalapban osonnak. Egyesek a magányos portyákra esküsznek, mások szerint az élmény terjeszkedni akar. A közös turkálás nem pusztán jó program, de

egy barátság igazi próbája is

Ha közel a tél, a vadiúj metálzöld pufidzsekit egy ezresért csak a legkedvesebb barátnõjének engedi át az ember. Van abban némi perverzió, amikor az ember kikotor egy rozzant ridikült, melyben valaki valaha a noteszát meg a rúzsát tartotta, vagy felhúz egy topot, ami ki tudja, hány mellen feszült már.

"Alapvetõen Nyugat-Európából importáljuk a használt ruhát, mivel tapasztalataink szerint az ottani divat áll a legközelebb a hazai ízlésvilághoz" - állítja dr. Jelinek István, a Rutitex Rt. elnök-vezérigazgatója. Az egykori Fõvárosi Ruhatisztító Szövetkezet jogutódjaként mûködõ cég nagy- és kiskereskedelemmel (Ruti Butik üzletlánc) is foglalkozik. Egy csoportot alkot a magánszemélyek által alapított Pontex Kft.-vel, valamint az Alkalmi Áruház Vállalat jogutódjával, az Alkalmi Kft.-vel. Az importruha alapvetõen két forrásból érkezik. Egyrészt Nyugat-Európában az emberek megunt ruháikat a szelektív hulladékgyûjtés szellemében az utcán kihelyezett konténerekbe dobják. Ekkor a konténer üzemeltetõje jogosult a rongyok továbbadására.

A másik, célirányosabb gyûjtési mód, amikor segélyszervezetek, egyházak karitatív gyûjtést rendeznek. Ilyenkor az emberek viszonylag jó minõségû ruhákat visznek a megadott helyekre, illetve a szervezetek házhoz mennek az adományokért. A ruhákat azután rongygyûjtõ, -feldolgozó üzemeknek adják el. A közvélekedéssel ellen-tétben a segélyszervezetek nem a ruhákat fordítják jótékony célra, hanem az ebbõl származó pénzt. Amint a rongyok-ruhák bekerülnek a kereskedelmi forgalomba, minden karitatív jelleg lekopik róluk.

A válogatás már a külföldi fel-dolgozó üzemekben megkezdõdik. A levetett ruhák nagy része

ipari tömítõanyag, géprongy

formájában teljesíti ki karrierjét. A jobb sorsra érdemes darabok kelet felé indulnak. A legsilányabb, ún. "afrika minõségû" holmi préselt bálákban, hajón utazik Afrikába, a Közel-Keletre, Pakisztánba, Bangladesbe. A begyûjtött ruháknak csak igen kis százaléka, elméletileg a legjobb minõség kerül Kelet-Közép-Európa országaiba.

"Az ún. originál, azaz válogatás nélküli ruha 100-150 kg-os juta-zsákokban érkezik a hazai leraka-tokba - tájékoztat Fekete Éva, a használtruha-importtal foglalkozó Dressland Kft. nagykereskedés tulajdonosa. - Fontos, hogy ezeket valóban senki ne bontsa meg, hiszen ha valaki elõzetesen belenyúl, akkor már kiválogatja az értékesebb darabokat. Épp ezért az egész folyamat egyik legfontosabb tényezõje a megbízható partner." Résen kell lenni: elõfordulhat, hogy a gyûjtõhelyen téglával vagy más nehéz tárggyal próbálják növelni a szállítmány súlyát, de arra is volt példa, hogy egy kamionnyi ruhát vízzel belocsoltak.

A másik lényeges pont a gyors és pontos válogatás. A nagyker lerakatokban betanított munkások, többnyire nõk szortíroznak minõség és típus szerint. Minden egyes darabot megfognak és átnéznek, keresik a szakadásokat, foltokat, hibákat. Pontosan kell ismerniük a márkákat; van, aki a férfiingekre vagy épp a legnagyobb ügyességet igénylõ gyerekruhákra szakosodik. "Egy kamion 17-18 tonna ruhát jelent, ezt 10 embernek körülbelül egy hét alatt szét kell válogatnia. Az általunk importált áruból átlagosan 10 százalék az extra, vagyis a legjobb minõségû ruha, 30-40 százalék az I. osztály és ugyanennyi a II. osztály" - mondja Fekete Éva, hozzátéve, hogy mindig felbukkannak olyan exkluzív darabok, egy hibátlan frakk, sosem hordott esküvõi ruha, amelyeket magasabb áron értékesítenek.

Manapság egyre ritkább a régi jó kilós bolt. A 100-200 forintos nagy fogás már a múlté, akárcsak a jellegzetes turkaszag. A kiskeres-kedõk többsége a szétválogatott, becsomagolt ruhát kilóra veszi, és kimosva, kivasalva,

egyesével, vállfára akasztva

kínálja, darabáron. Élelmesebb kereskedõk a vásárlókra bízzák a ruha piacképességének megítélését: sok helyen az a rendszer, hogy hét elején, "új" áru érkezésekor magasabb az egységár (a Belvárosban akár 1500 Ft is), hét közepére a maradék hátrébb kerül a boltban (1200 Ft), végül a legeldugottabb sarokban köt ki. Sok helyütt még ekkor sem adják 600 forintnál alább, rajtuk is marad az elszabott mini, az "afrika minõségû" Lacoste. A maradék elsuvasztása nem is olyan egyszerû. A hosszú kitérõ után a sokszorosan átválogatott ruha visszakerül oda, ahonnan vétetett: jótékonysági és civil szervezetek, kutyamenhelyek, üzemek kapják, szegényebb vidéken.

Nagyobb hatásfokkal dolgoznak az "extrém" használtruha-boltok, amelyek inkább egy életstílust képviselnek. Tóth Kristóf, a Ciánkáli vezetõje elmondta, hogy õk részben már a külföldi gyûjtõhelyeken elvégzik a ruharostát, és csak a számukra értékes darabokat fuvaroztatják ide. Egyedi darabokra vadásznak - körbenézve csak fejfedõbõl vagy húszfélét találunk, a cilindertõl a filc-kalapon át a repülõssapkáig. A nép-szerû antidivatüzlet annak idején "ávós" bõrkabátok felvásárlásával tört be, és bõrben, farmerben, bakancsban ma is erõs, bár jelenleg úgy tûnik, az oldschool az üdvözítõ. Nem okoz nekik nagy gondot, ha a legextrémebb darabok nem kelnek el, hiszen színházi és filmes produkciók számára is kölcsönöznek. A legmerészebb darabokat többnyire még mindig a külföldiek veszik meg, akiknek kevésbé számít az ár.

A használtruha-biznisz momentán stagnál. A rendszerváltás utáni virágkornak régen vége, de sikerült túljutni a néhány évvel ezelõtti hanyatlás idõszakán is, amelyet az olcsó és gyenge minõségû, de mégiscsak új árut kínáló ázsiai boltok és a hipermarketek megjelenése okozott. Turkálót ma bárki viszonylag könnyen nyithat, és a vámunió óta mind több kisvállalkozó hoz be használt ruhát, kis tételben. Egyre-másra tûnnek fel a pár négyzetméteres üzletek, többségük viszont nem éri meg a szezon végét. Szakértelem és kapcsolatok hiányá-ban könnyen betemetheti õket egy vonzó áron felvásárolt, értéktelen rongyhalmaz.

Ügyeskedésre

persze mindig van mód. A "kamionról leesett" típusú csencselés, a nyugat-európai ruhagyûjtõ konténerek megdézsmálása - ami miatt egy idõ után már inkább nem tették ki a gyûjtõket a határ közeli városokban - csak a kisüzem. A nagy tételben játszóknak is megvannak a módszereik. Nagy botrányt okozott néhány éve, amikor kiderült, hogy a használt ruhások jelentõs hányada jogosulatlan vámkedvezményeket vett igénybe olyan nyilatkozat kiállításával, miszerint az importáru az EU-ból származik - holott a mindenfelõl begyûjtött ruhánál az eredet nem igazolható. Másrészt a legalacsonyabb értékkategóriában, géprongyként hozták be az árut, amivel jócskán lehetett spórolni a vámon és az áfán. Az EU-csatlakozás óta megszûnt a vám, de a használt ruha alulszámlázása továbbra is járható út.

A nyugat-európai országokban nagy hagyománya van a használt ruha gyûjtésének és feldolgozásának. Hollandiában nagyon megy, de Németország, Ausztria, Franciaország sem panaszkodhat. A szakemberek szerint Magyarország messze van attól, hogy idáig jusson. Egyrészt mi valósággal ronggyá hordunk mindent, másrészt a szelektív gyûjtésben is van még javítanivalónk. Amíg nem alakul ki a használtruha-gyûjtés társadalmi háttere és infrastruktúrája, addig nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, legalábbis nagy tételben.

Orosz Ildikó

Sztár ár

- lila melegítõfelsõ, karján két fehér csík, 100 százalék poliészter, magyar termék, hetvenes évek, ramaty állapotban: 2480 Ft; ugyanez bordóban: 1280 Ft;

- katonai hátizsák, semmi extra: 2800 Ft;

- Pantene Pro-V reklámpóló, rávasalt ábrával (selymes haj), sosem hordott, "not for sale": 690 Ft;

- férfi westerncsizma, hegyes orrú, varrott, közepesen roggyant: 9800 Ft;

- sötétbarna bõr orvosi táska, a zár nem mûködik: 12 000 Ft.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.