Ökofalu a Galga mentén: High-tech és önellátás

  • Szabó András
  • 2004. augusztus 26.

Lokál

Magyarországon jelenleg fél tucat ökofalu üzemel: a telepek a környezettel a lehetõ legnagyobb harmóniát akarják létrehozni. A galgahévízi high-tech zöldfaluban az energiát a szél és a víz adja, a szemetet szelektíven gyûjtik majd, a mûanyagot kitiltják, sõt a településnek saját valutája is lesz.

Elõttünk tó, mellettünk erdõ, alattunk domboldal. A dombon bálákban figyel a szalma, a tó felõl hûvös szél fújdogál. A Középfölde-hangulatot csak a galgahévízi domboldalon zajló kábelfektetés zavarja meg. Ennek ellenére minden így marad, természetesen: a környéken high-tech ökofalu épül.

Kezdemények

A fõvárostól 40 kilométerre alakulgató falu - a Galgafarm - közigazgatásilag ugyan Galgahévízhez tartozik, bizonyos autonómiája mégis lesz. A falut felépítõ Gaia Ökológiai és Vidékfejlesztési Alapítvány ugyanis néhány önkormányzati feladatot - út- és vízmûépítés, hulladékgazdálkodás - átvállal az anyatelepüléstõl. Ráadásul az alapítvány helyi pénznem kidolgozásán is fáradozik.

A 8,5 hektár nagyságú területnek és magának a tervnek a tulajdonosa a kivitelezõ Gaia-alapítvány. Egyelõre csak az energiaellátásért felelõs pajtaszerû hõközpont áll, az elsõ házakat jövõre húzzák fel. A faluteremtés költsége 250 millió forint, melynek mintegy 30-40 százalékát különbözõ pályázaton elnyert támogatás biztosítja, a többit az alapítvány fedezi. A 200 fõs falucskában 50 házikó áll majd; a telkek értéke 4-6 millió forint között mozog.

"Nem a galgahévízi lesz az elsõ ökofalu Magyarországon. Eddig legalább fél tucat kezdeményezés indult be hazánkban azzal a céllal, hogy a környezettel a lehetõ legnagyobb harmóniát hozza létre" - mondta lapunknak Fridrich István, aki elsõk között költözött be a Somogy megyei Gyûrûfûn 1999 óta épülgetõ ökofaluba. Úgy véli: a galgahévízi ökofalu leginkább a gyûrûfûi projekttel rokonítható. Gyûrûfû szintén nem önálló település, közigazgatásilag a közeli Ibafához tartozik, és szintén zöldmezõs beruházás. A telepen egyelõre hét család lakik, és a galgahévízi tervekhez hasonlóan különféle high-tech környezetkímélõ technikákat alkalmaznak. "Itthon többféle kezdeményezés is fut, de mindegyik más utat jár be: Galgahévízen a biogazdálkodás alakult ki elõbb, a Krisnavölgyben mindez vallási köntösben történik, Visnyeszéplakon pedig a népi hagyományok kapnak hangsúlyt. Vetélkedés nincsen, a tapasztalatokat rendszeresen kicseréljük" - tájékoztatott Fridrich.

Az ökofalvak 1960-70 tájékán jelentek meg; a legtöbb, körülbelül 600-700 az Egyesült Államokban található. Európában leginkább az északi, környezettudatosabb országokban - Svédországban, Finnországban, Dániában, Németországban - vannak ilyen települések, az elsõ az 1960-as évek elején a skóciai Findhornban épült fel. Az ökofalvak többsége civil kezdeményezés, kivéve Szenegált: ott az építésük a kormányprogram része.

Kisebb lábnyom kell

Varga Géza, a galgahévízi telep megálmodója szerint az ökofalvak olyan önfenntartó ökorendszerek, mint egy esõerdõ: vagyis a termelõ, a fogyasztó és a lebontó egységek között körfolyamat van. "Ha ilyen rendszer létezik a természetben, akkor miért ne lenne kivitelezhetõ az emberi társadalomban is?" - tette fel a kérdést a Narancs riporterének a Gaia-alapítvány ügyvezetõ igazgatója. A 60 év körüli Varga nagy bajuszú, apró ember, akiben a skandináviai egyetemi évek alatt fogant meg a zöldfalu ötlete. Mint mondta, a galgahévízi zöldfalut az ökológiai lábnyom alapján tervezték. Az ökológiai lábnyom azt mutatja, hogy egy ember adott fogyasztási szokások mellett mekkora darabot emészt el a természetbõl. Minden termék - legyen az élelmiszer, üzemanyag, autó, bármilyen fogyasztási cikk - esetén kiszámítható, hogy annak elõállítása és hulladékának visszaforgatása mekkora zöldterületet igényel: mennyi nyersanyag, energia szükségeltetik hozzá. Az átlag magyar ökológiai lábnyoma két hektár; vagyis minden magyar kétszer annyi természetet él fel, mint amire az ország területe alapján lehetõsége van. "Az ökofalu lakói viszont nagyon takarékosak lesznek, a lábnyomuk a jogosan nekik járó egy hektár körül lesz" - fejtegeti Varga a Gaia-alapítvány konferenciatermében, amelynek falán hatalmas zöld lábnyom virít.

A Gaia-alapítvány kiszámolta, hogy a természetpusztításban mibõl lehetne lefaragni annak érdekében, hogy az ne a kényelem rovására menjen. Az ökofalu lakói ugyanis nemcsak környezetbarát módon akarnak élni, de nyomorogni se kívánnak. A legtöbbet pedig az energián, az élelmiszer-termelésen és a lakásépítésen lehet spórolni. Az elõbbit megújuló energiaforrásokból nyerik: a település sarkában álló erõmû látja el a falucskát távhõvel és elektromos árammal. A távhõ farönkök elgázosításából származik: az eljárás lényege, hogy a fadarabokat nem elégetik, hanem felhevítik. Az áramot az erõmû tetejére felszerelt napelemek termelik majd.

A házak megtervezésénél ugyancsak az energiatakarékosságon van a hangsúly: míg egy normál 100 négyzetméteres ház 350 ezer kilowattóra bevitt energiát (építõanyag, szállítás) igényel, addig az itt épülõ házak csupán 50 ezret. Az alapítvány csapata kiszámolta, hogy a téglának, betongerendának és a különféle építõelemeknek darabonként mekkora az energiatartalma, s az ökoházikók tervezõinek e kvótán belül maradva kell felhúzniuk az épületeket. Emiatt egy ház jórészt fából, vályogból, szalmából, vagyis természetes anyagból áll. A zöldszabványok elfogadtatása igen nehézkes volt: négy év alatt sikerült átverni õket az alighanem Guinness-rekordot jelentõ 32 szakhatóságon.

A faluban a szennyvíz az alábbi utat járja majd be a megtisztulásig: miután lehúzzák a vécét, a szennyvíz egy közmûpótló berendezésbe jut, ahonnan a tisztítás után a hazai elõírások szerint akár vissza is kerülhetne a folyóvízbe. Ám ökofalván a megtisztított víz a nádgyökérzónás tisztítóba csordogál, ahol a növények a magas tápanyag-koncentrációt kivonják a lébõl, ami immár tökéletesen tiszta víz formájában egy halastóban landol.

"A szelektív hulladékgyûjtés olyan természetes lesz, mint a levegõvétel. Ráadásul a veszélyes hulladék kivételével nem is hagyhatja el a szemét a települést, az újrahasznosítást helyben oldjuk meg. A mûanyagot pedig egyszerûen nem engedjük be a faluba" - közölte Varga Géza.

Mindennapok

Azt, hogy mindezt pontosan hogyan oldják meg, egyelõre nem tudják az építõk, hiszen Galga-hévízre járnak majdan orvoshoz, iskolába: e helyeken pedig könnyedén lehet szert tenni mûanyag dolgokra. "Ezekkel a nehézségekkel meg kell küzdenünk. Elszigetelõdni nem szeretnénk, de mindenképpen egységben akarunk élni" - summázta véleményét Varga, aki maga is tûkön ülve várja, hogy beköltözhessen a zöldfaluba.

A galgahévíziek nem sokat tudnak az épülõ faluról: néhányan nem is hallottak róla, mások pedig határozottan képviselik azt az álláspontot, hogy "azok visszavonulnak a dombok mögé, és isten tudja, mit csinálnak majd ott". Az összkép ennél árnyaltabb, mert más véleményeket is hallani: a polgármesteri hivatal és a mûvelõdési ház között kiegyensúlyozottan kerékpározó 50 év körüli hölgy például kifejezetten örül az ökofalunak, a beköltözést azonban nem tervezi. "Zöldövezetben lakom, a csatornázás megoldott a faluban, a szemetet pedig több éve szelektíven gyûjtöm" - pattintotta oda riporterünknek.

Ha valakinek mégis kedve szottyan beköltözni az ökofaluba, elõbb le kell húznia fél évet a település közepére tervezett "bölcsõház" nevû apartmanszerûségben, valamint részt kell vennie a közösségi munkában. Az alapítók szerint erre azért van szükség, nehogy valaki meggondolatlanul ugorjon bele a környezettudatos létbe. Az érdeklõdõnek beugróként kétmillió forintot kell fizetnie: ha megretten a látottaktól, visszakapja a foglalót, ha megtetszik neki a falu, akkor az elõleget beszámítják a telek árába. A házat mindenki maga építi. A Narancs információi szerint eddig hat család tette le a kétmilliós foglalót. A faluban a döntéseket az elképzelések szerint közösen hozzák majd, azaz a képviseleti helyett a részvételi demokrácia szervezi a közösség életét.

Pró és kontra

Czeller Gábor, a hazai biogazdálkodókat tömörítõ Biokultúra Egyesület elnöke pozitív kezdeményezésnek tartja a galgahévízi ökofalu tervét, de a végkifejlettel szemben komoly kétségei vannak. Szerinte a galgahévízi alapítóknak több próbálkozásuk is volt már, de eddig egyik sem mûködött megfelelõ ideig és megfelelõ hatékonysággal. "Jó kezdeményezés, csak végre mûködjön" - jelentette ki az egyesület elnöke.

Varga Géza szerint viszont a Galgafarm mindenképpen nagyot durran, már csak azért is, mert az ökofalu-kezdeményt a világ ökofalvait tömörítõ Global Ecovillage Network idén a legátgondoltabb és legjobb ökofalunak járó díjjal tüntette ki. Állítja: a hazai kezdeményezések közül a Galgafarmnak a legerõsebbek a gazdasági alapjai, Galgahévízen ugyanis 30-40 család részvételével évek óta komoly biogazdálkodás folyik, s az ökofalu lakói is a biotermelõk közül kerülnek majd ki.

Szabó András

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.