Holokauszt-emléknap saját elképzelés szerint – Mi az a Krókusz Projekt?

Lokál

Idén először magyar fiatalok is csatlakozhattak a holokauszt-emléknappal záródó nemzetközi megemlékezéssorozathoz. A Krókusz Projekt nevet viselő kezdeményezés hazai képviselőjét, Pap Ágnest, a Szembenézés Alapítvány elnökét kérdeztük.

magyarnarancs.hu: Mit kell tudni a projektről?

Pap Ágnes: Egy 2005-ben Írországban indított civil kezdeményezésről van szó, amelyhez 12 ország mintegy 80 000 diákja és tanáraik csatlakoztak, hogy virágültetéssel emlékezzenek a holokausztban megölt másfél millió gyerekre. A kirekesztést jelképező Dávid-csillagra emlékeztető sárga krókuszt ültetnek és tanulnak a népirtásokról (ideértve a jelenkori népirtásokat is), meg az oda vezető útról, és ennek elkerülése szükségességéről, lehetőségéről. Az eredetihez HETI Crocus Projectképest a magyar Krókusz Projekt picit más. Nálunk a fiatalok saját elképzeléseik szerint, tanári, mentori támogatással dolgoznak, és van „projekttermék” is, a holokauszt-emléknapon kortársi közösségekben bemutatott, diákok által készített összeállítás.

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nemcsak a virágültetés gesztusáról van szó?

PÁ: Nem. A virágültetés csak kiindulópont és keretet ad a programnak. Ugyanakkor maga a virág fontos szimbólum: a kirekesztés és az élet összefüggéseire utal. Arra, hogy az előítélettől a kirekesztésen és az üldözésen át akár a népirtáshoz vezethet az út. Ugyanakkor arra is, hogy ez az út elkerülhető. Az élet választása a kirekesztés elutasításával jár, és önvizsgálattal kezdődik. Azt szeretnénk, ha a Krókusz Projektben részt vevő diákok ezt megértenék és elfogadnák, és hogy saját magukban és környezetükben is elkezdenék felfedezni ennek az útnak az állomásait. Hogy képessé váljanak az ezek elleni fellépésre, és erre ösztönözzék társaikat is. Hogy elinduljon a változás. Erre kötelez bennünket és őket a megölt gyerekek emléke is.

Pap Ágnes

Pap Ágnes

Fotó: Legát Tibor

magyarnarancs.hu: Ezt hogyan képzeljük el?

PÁ: Majdnem azt mondhatjuk, hogy ahány iskola, ahány közösség, annyiféle projekt jön létre. A Krókusznak csupán két kőbe vésett szabálya van: a demokratikus projektépítkezés és a diákok kreativitására, saját tudására, elképzeléseire is alapozó önálló munka. A diákok a maguk választotta módon és eszközökkel dolgoznak, és a maguk választotta műfajban valósítják meg elképzeléseiket. Ez és a projektmenedzsmenttől kapott támogatás segít abban, hogy esély legyen a változás irányába ható folyamatok elindulására. A Szembenézés Alapítvány projektjeiben általában is ezt tartjuk ideálisnak, de a témára tekintettel ennek fokozott jelentőséget tulajdonítunk.

magyarnarancs.hu: Mit adnak ehhez önök?

PÁ: A Krókusz Projekt nem ír elő feladatsort, hanem ajánlásokat tesz és a résztvevők igénye szerinti szakmai támogatást nyújt, biztonságos elektronikus kommunikációs felületet biztosít, valamint az Európai Unió „Európa a polgárokért” programjának támogatásából finanszírozza a pedagógusok és diákjaik elképzelésének megvalósítását. A résztvevők fő partnere  az ELTE PPK Neveléstudományi Intézete (szakmai vezetőnk: Vincze Beatrix adjunktus), segítségül hívunk holokausztszakmai szakértőket és a témával foglalkozó civileket. A résztvevők rendelkezésére bocsátunk egy, a témával könnyebb azonosulást biztosító, a résztvevők egymásra találását inspiráló játékot, és segítünk népirtások áldozataival való kapcsolatteremtésben.

Egyetlen írásos anyagot nyújtunk át a résztvevőknek, a projektgazda HETI által összeállított, adaptált tanári kézikönyvet és segédletet, ami segíti a többi európai partnerhez való kapcsolódást is.

magyarnarancs.hu: Mit kell tudni a projekt folyamatáról, és hogyan ér véget?

PÁ: A Krókusz Projekt tegnap a holokauszt-túlélőknek otthont adó Szeretetkórházban, nyilvános virágültetéssel kezdődött, egy flashmobbal, melyhez bárki csatlakozhatott. Utána ismerkedésre és konzultációra lehetőséget adó tanári workshopot tartottunk.

Flashmob a Szeretetkórházban

Flashmob a Szeretetkórházban

Fotó: Legát Tibor

Ettől kezdve az iskolai közösségekben folytatódik a munka. A diákok novemberben elültetik a virághagymákat, a következő időszakban pedig saját projekttervükben meghatározott módon tanulmányozzák a holokausztot és más népirtásokat. Ebben segítik őket az általuk választott kortanúkkal, közösségekkel való találkozások, beszélgetések; irodalmi, zenei és filmélményeik és az általunk ajánlott játék. Végül az ezekre is épülő projekttermék készül, melyet az áprilisi holokauszt-emléknapon kortárs közösségben mutatnak be és vitatnak meg. A Krókusz Projekt egy újabb pedagógusi workshoppal zárul tavasszal, amelynek az értékelésen kívül a folytatás megbeszélése is célja. Azt szeretnénk ugyanis, ha jövőre még több magyar diák ültetne krókuszt, emlékezve társaik meggyilkolására, egyszersmind emlékeztetve arra: rajtunk múlik, hogy elkerülhető legyen a népirtásokhoz vezető út. Szeretnénk, ha a legfiatalabbak közül is egyre többen felismernék, hogy például a „neked kék a pólód, de én utálom a kéket, ezért nem leszel a barátom” típusú szöveg miért rossz.

magyarnarancs.hu: Hogyan lehet jelentkezni?

PÁ: Lezárultak a jelentkezések, de szívesen fogadjuk az érdeklődést. Már most zajlanak a jövő évi Krókusz Projekt előkészületei. Az érdeklődőket összehozzuk a mostani résztvevőkkel, segítünk a felkészülésben, hogy jövőre még több magyar diák csatlakozhasson. Fontos, hogy speciális foglalkozást igénylő és fogyatékkal élő fiatalok is részt vehetnek a projektben, ahogy már most is velünk tart néhány ilyen diák.

(A projektről bővebb információt a Szembenézés Alapítvány honlapján találhatnak.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.