rés a présen: Milyen ötlettől vezérelve indítottátok anno a Dombosfesztet a vajdasági Kishegyesen?
Horváth László: A Dombosi történetek (Aaron Blumm-Szerbhorváth György-Mirnics Gyula) abszurd novellakötetet szerettük volna tovább éltetni az írókkal, így jött a fesztivál ötlete. Az elmúlt 13 évben a magyar kultúra színe-java megfordult itt. A falu lakói akkora dózist kaptak művészetből, hogy talán már mérgezésük is van. Abban a közegben, ahol a munkanélküliség, a segélyen élés, a kilátástalanság, az elvándorlás mindennapos, nem biztos, hogy a művészet a gyógyír mindenre. Mindenesetre reménykedünk, hogy van több ezer ember, akinek a kultúra is élmény, érték - ezért csináljuk.
rap: Mára hogyan értékeled a rendezvényt?
HL: Volt egy 6-8 éves töretlen fejlődés, az újdonság erejével hatott minden; koncertek, építkezések, felolvasások, a szintén kishegyesi Rúzsa Magdi sikere, azóta meg egy helyben toporgunk, képtelenség kellő támogatást kapni rá, így fejlődni sem tudunk. A könnyűzene irányában nem akarunk nyitni, így megmaradtunk afféle értékközpontú zenei fesztiválként, ahová az exjugó meg a magyar népzenei, világzenei és dzsesszzenekarok hazajárnak. A hangulat páratlan, a helyszín dobogós, a küldetés megkérdőjelezhetetlen, a jövő bizonytalan, ezért az idei mottó is: lösz vagy nem lösz.
rap: Milyen támogatásokkal működik a rendezvény?
HL: 90 százalékban alapítványi pénzekből valósul meg, 10 a közönség hozzájárulása. Olyan területet vállaltunk fel, amire a tíz éve adott pénzeknek a fele jár mostanság. Régen a vajdasági tartomány kormányának meg az NKA-nak köszönhettünk sokat, ma meg csak kérdéseket tehetünk fel a délvidéki kultúrát pórázon tartó Magyar Nemzeti Tanácsnak meg az NKA fesztiválkollégiumának: biztos, hogy egyet gondolunk a nemzeti együttműködésről?
rap: Mik lesznek idén a fontosabb programok?
HL: Július 3-tól 9-ig olyan énekesnők hangjában gyönyörködhetünk, mint a vajdasági származású, Páva-győztes Csizmadia Anna, a dzsessz határait megszépítő Harcsa Veronika, az energiáit színpadon levezető Palya Bea vagy a Parfüm klipjével a fél világot meghódító Csemer Boglárka. A férfinépet pedig a szintén Páva-győztes Berecz István táncos, Kishegyes új díszpolgára, Lajkó Félix, a magyar dzsessz emblematikus alakja, Dresch Mihály, valamint a fergeteges Fanfara Complexa képviseli. Lesz egy igazán izgalmas folknapunk is, ahol bebizonyítjuk, hogy a népzene frissessége soha nem kopik el, főképpen, ha oly avatott produkciók kezében van, mint: Papó zenedéje, a Góbé, a Bazseva, a Budapest Nufolk Revolution vagy a bosnyák szevdah stílust megújító Divanhana.
rap: Kik a fellépők közül a személyes favoritjaid?
HL: Mindenki! A Fonóból és az elmúlt 13 évből olyan produkciókat hívtam vissza, amelyek előadói művészileg soha senkit nem hagynak cserben.
rap: Mik a különböző helyszínek sajátosságai?
HL: A löszfalat kell látni, megérezni az erejét, pláne, ha a fényfestészet ismét megjelenik rajta. Páratlan élmény - ezért érdemes elindulni! Na, meg a vajdasági magyar falusi létbe belekóstolni. Olyan túlélő életmód ez, aminek van egy bája, egyszerű varázsa. Viszont végtelen szomorúsággal tölt el, hogy szinte reménytelen.
rap: Ha hirtelen óriássá változnál, és fel tudnád emelni a szülőfaludat, hol tennéd le?
HL: Egy külön szigetet érdemelne az Adrián, valahol a Korcsula és Hvar környékén! A Pannon-tenger fenekéről hozott életérzések ott is hitelesek lennének, meg a nyelvet is beszéljük szerencsére, olyan nagy bajunk nem lenne.
