Jó dolog a Pride, de a munkások mellett mikor áll majd ki több ezer ember?

  • narancs.hu
  • 2017. július 9.

Lokál

Szalóki Ági mindenkit szolidaritásra buzdít.

Tegnap két megmozdulás is volt Budapesten, az egyiken (Budapest Pride) nyolcezer ember vett részt, a másikon (Tesco-dolgozók tüntetése) százhatvan. Szalóki Ági énekesnő, aki az utóbbin beszédet is mondott, Facebook-bejegyzésben fejezte ki a reményét, hogy idővel az alulfizetett munkások ügye mellett is annyian állnak majd ki, mint a melegekért.

„Szívből örülök annak, hogy igazi örömünnep lehet a Pride és annak, hogy 1997 óta, az első melegfelvonulás óta egyre többen csatlakoznak a rendezvényhez, ezzel is kifejezve szolidaritásukat. Csatlakoznak értelmiségiek, írók, költők, tanárok, zenészek, színészek, politikusok, diákok, családok; gondolkodó, érzékeny emberek tömege. (…) A munkásnak, az ápolónak, a szegénynek nincs becsülete, támogatása. De bízom benne, hogy egyre többekben felébred majd a szolidaritás honfitársainkkal." – írja az énekeső Facebook-oldalán, egyúttal arra kéri barátait, ismerőseit, hogy ugyanolyan fontosnak tartsák a fizikai munkások, vagy ápolók ügyét, mint a melegekét, hiszen – ahogy írja – ők, azok, akiknek nincsenek kapcsolataik, nem jelennek meg annyit a médiában, és nem járnak trendi helyekre, mégis szorgalmas és értékes emberek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.