"Amikor szájon át lélegeztetek valakit, az egyetlen gondolat, ami a fejemben jár, hogy lehetőleg ne kapjak semmit a cuccból" - mondja Boros László, "Lacika" mentősofőr, miközben ezerrel tépünk Pest felé.
"Teljes kékben" vagyunk,
a szirénától alig értjük egymást, az autók szinte szétspriccelnek előttünk. Este hét óra van, fél órája vettük fel a műszakot, gázoláshoz megyünk. "Kezdődik" - mondja unottan Csernyi Béla ápoló, "Béla bá'", miközben az elgázolt idős nénit látja el. Szerencsére az ijedségen kívül nincs komolyabb baja: néhány zúzódással megúszta a dolgot. A MÁV Kórházba visszük.
A folyosón várakozók közül az egyik az imént "született újjá", szerencsére nem mi hoztuk be. A másik szerencsénk - tudom meg később Lacikától -, hogy a nénin van néhány vérző horzsolás, így nem nagyon kell alkudozni az ügyeletes orvossal arról, hogy vizitdíj megfizetése nélkül kaphat-e ellátást. Egy cigaretta elszívása és az esetlap kitöltése után indulunk a nyolcadik kerületbe, egy részeg skizofrént jelentettek be a szomszédok. "Ez kemény lesz, ne gyertek fel velünk!" - kapjuk az utasítást, de hamar kiderül, vak riasztás volt: semmi szükség mentős beavatkozásra.
Kilenc órakor érkezünk a Mohács utcai mentőbázisra. Könnyed hangulat fogad: a számítógép pasziánszra állítva, a mentősök (ebbe a tisztek és az orvosok is beletartoznak) a dohányzóban beszélgetnek, játszanak vagy olvasnak, megy a poénkodás, hogy a kibicek (mi) majd a "halott ágyát" kapják, elvégre mindenkinek van saját helye.
Kiderül, hogy itt senki sem tartja magát normálisnak, hiszen az átlagkereset "hetven rongy", nem csoda, hogy a bázison mindenkinek van valamilyen mellékkeresete. De egyetlen jajszót nem hallunk a kevés pénzről: "Nekünk komolyabb munkánk van annál, hogy ráérjünk nyafogni" - mondja valaki. Majd hozzáteszi: "Ha valaki egyszer elkezdett mentőzni, az az életben nem hagyja abba."
Kérdezem, mennyiben érinti őket az egészségügyi reform. "Papírmunkában" - mondják, de néhány cigaretta után nyilvánvalóvá válik, hogy mindenkinek égnek áll a haja az ágyszámcsökkentésektől. "Sürgősségi ellátás ugyanis annak jár, aki vérzik - súgja meg az egyik tiszt. - De ha valakinek mondjuk combnyaktörése van, akkor már az ügyeletes orvos alkudozhat (szokott is) velünk a vizitdíjról, illetve hogy vigyük át a beteget valami másik kórházba." Persze a mentősöknek a törvények szerint nem kell megvárniuk, hogyan dönt a kórházi ügyeletes orvos.
"Ne kezdjetek nagyon lelazulni, hamarosan jönnek az etilesek!" - szól ránk Béla bá', s valóban. Itt az első hívás a péntek éjszaka első áldozatáról. "Marihuána-túladagolás". Rövid idő alatt a helyszínre érünk, egy halálra rémült egyetemista közli, a haverjával füveztek, a srác rosszul lett, kiverte a víz, szédül. "Orvosi titoktartás - mondja Béla bá', amikor arról kérdezem, szólnak-e a rendőrségnek. - Minket segíteni hívtak, ez a munkánk" - miközben a pórul járt füvest visszük a Péterffybe.
Bent az ügyeletes doktornő a vizsgálat és vércukoreredmény után csak annyit mond: aludjon itt egypár órát, s ha jobban van, hazamehet, ők majd becsukják a szemüket. Alternatív gyógymódként elhangzik a cukros kóla is.
Éjfélre érünk vissza a bázisra. Páran alszanak, balesetnél van kint egy autó, Doki, az állomás kutyája megnyalja a kezünket. Az ébren lévők megosztják velünk a "műhelytitkokat". Mint mindenhol,
itt is hierarchia van,
mindenki a betegszállítással kezdi, majd jön az "ohnézés" (olyan mentőautó, melyen nincs orvos), s csak ezután a rohamkocsi vagy a mozgó intenzív. A "legrohadtabb" kétségkívül a betegszállítás. Gyakran fordul elő, hogy a mentősöknek "ha már itt vannak" elven a szemetet is le kell vinniük a beteggel együtt. Az sem ritka, hogy aki egyedül "nem képes" lejönni a negyedik emeletről, simán leugrik csacsogni a szomszéddal, és az állapota csak akkor rosszabbodik, amikor a ház elé leparkol a mentőkocsi. De mindez lényegtelen, jó a hangulat, a kollégák között állandó a szívatás, mindenki heccel mindenkit, remek a csapatmorál. Senki sem viszi haza a munkáját. "De annak a betegnek a nevére mindenki emlékszik, aki meghalt a keze között - jegyzi meg Lacika. - Itt mindenkinek van olyan története, hogy már túl későn érkezett. Ilyenkor valójában csak a hozzátartozó miatt megy a műsor: hiába tudják pontosan, hogy felesleges, mindent elkövetnek, hátha történik valami csoda. De ilyesmi eddig még sohasem fordult elő. Ennél már csak az rosszabb, ha "Géza bácsi meghal", vagyis amikor azt jelentik, hogy az egyik lakásból éktelen bűz árad. "Géza bácsi" olyan 50 feletti magyar állampolgár, akinek nincsenek rokonai, egyedül hal meg a lakásában, s több napba telik, mire megtalálják.
"Jönnek a hajléktalanok" - mondja Béla bá', mert beszóltak a rendőrök, hogy valaki fekszik az úton. Miközben a helyszínre igyekszünk, megtudjuk, hogy a mentők teljes kapacitásának körülbelül hatvan százalékát teszi ki a hajléktalanok szállítása. Minden este legalább tízet szállítanak be különböző kijózanítóállomásokra Budapesten. Az út mellett a rendőrkocsi villogó lámpája jelzi, hová kell mennünk. A rendőrök próbálták magához téríteni a kifejezetten jó testfelépítésű férfit, de nem jártak sikerrel. A mentősök néhány testtáj dörzsölésével nagyjából magához térítik, a nevét nem tudja elmondani, de legalább az nyilvánvalóvá válik, hogy az ipari mennyiségű alkohol elfogyasztásán kívül nincs más probléma. A "Nyírőbe" visszük.
A kijózanítóállomáson
csend van, a zöld csempékről tükröződik a neonfény. A folyosón eldobott lepedő hever, két ápoló üres tekintettel bámulja a tévét, hajnali két óra van. Bevisszük a hajléktalant, leültetjük a székre. Úgy tűnik, ismeri a dörgést, magától kezd el vetkőzni, az ápolóknak nem kell biztatniuk. Karon fogják a félmeztelen férfit, és egy terembe vezetik, már többen alszanak a priccseken. Elviselhetetlen a bűz.
"Akit ide hozunk, és még nem menthetetlen, az soha többet nem nyúl italhoz" - mondják a mentősök. Arra a kérdésemre, hogy mitől függ, hogy melyik részeget melyik detoxba pakolják, az illető állapota a hivatalos válasz. Mindemellett erős a gyanúnk: mindez a mentősök jóindulatán is múlik.
Reggel hétkor már mindenkin látszik, menynyire fáradt. Nemsokára itt a váltás. A péntek éjszaka a fertőtlenítős vízzel együtt csorog le a mentőautó padlójáról, miután Béla bá' és Lacika átadta a kocsit. "Megvolt a napi jócselekedet" - ezzel búcsúznak.
