Drogbarkács: Labor a konyhában

  • Jászberényi Sándor
  • 2007. május 10.

Lokál

Míg az Egyesült Államok drogpiacán évtizedek óta megszokott jelenség a házilag előállított szintetikus kábítószer, addig a Magyarországon forgalomban lévő drogok nagy része külföldről érkezik. Legalábbis az elmúlt évtizedre ez a tendencia volt jellemző.
Míg az Egyesült Államok drogpiacán évtizedek óta megszokott jelenség a házilag előállított szintetikus kábítószer, addig a Magyarországon forgalomban lévő drogok nagy része külföldről érkezik. Legalábbis az elmúlt évtizedre ez a tendencia volt jellemző.

"Végzettségemet tekintve vegyész vagyok, ezért ültem hat évet az Egyesült Államokban" - meséli újdonsült ismerősöm a kocsmában. Az izraeli férfi fő profilja - bár hazánkban több legális bizniszben is érdekelt - a drogdizájn, vagyis olyan szereket talál ki, melyek több országban nem szerepelnek a kábítószerindexen, így legálisan forgalmazhatók. "Ne essél tévedésbe, ezek csúcsszerek - javít ki, amikor azt firtatom, hogy ezek talán gyengébbek illegális társaiknál. - Csak a kémiai képletük más, de ugyanúgy röptetik az agyadat." A férfi több laboratóriumot is üzemeltet Keleten, ahonnan afrodiziákumként hord be új drogokat Európába. A manőver teljesen legális, nem is beszélve arról, hogy X. remekül megél belőle. Négy exfeleséget és hét gyereket tart el, minden kontinensen van saját lakása, Kelet-Európában Magyarország a főhadiszállása.

"Nincs lelkiismeret-furdalásod?" - kérdezem tőle, de csak a vállát vonogatja. "Az emberek be akarnak állni, és ebben az égadta világon senki nem tudja megakadályozni őket. El tudod képzelni, mekkora örömöt okozok azzal, ha kijövök egy olyan droggal, amiért nem vihet be a rendőr? A fogyasztóknak legalább van néhány szabad hónapjuk, amíg nem kell bűnözőnek érezniük magukat."

A beszélgetés alatt megismerhetem X. karrierjét. A 70-es években végzett vegyészként az Egyesült Államokban, s bár több kozmetikai labort is megjárt, sosem keresett annyi pénzt, amennyi szerinte kivételes tehetségének dukál. Többször megnősült, de mivel a kémiai vegyületekhez nyilván több érzéke volt, kapcsolatai hamar zátonyra futottak, ő pedig többször is az utcán találta magát, üres zsebbel. Az egyik ilyen alkalommal kereste meg egy haverja, aki Kaliforniában élt, van egy remek ötlete, mi lenne, ha összedobnának egy labort, ahol háztartási boltokban és gyógyszertárakban legálisan beszerezhető vegyszerekből állítanának elő drogot. A buli remekül ment, hamar találtak terjesztőket, hirtelen meggazdagodtak, a 80-as évek végén jártunk, az ecstasy fénykorában. A boldog vegyészéletnek az amerikai hatóság vetett véget: X.-et minden körültekintés ellenére illegális kábítószerek előállítása miatt hat évre börtönbe zárták.

Szabadulása után Magyarországon települt le. "Egyetlen aranyszabályt tartok csak tiszteletben - mondja. - Nem szarok oda, ahol eszem. Nincs laborom Magyarországon, bár lehetne. De biztos vagyok benne, hogy Magyarország dúskál a 'szarul kereső kémiatanárokban', egy dizájner drog előállításához pedig ennél nem nagyon kell több. De talán ennyi sem. Az interneten ott vannak a receptek, már csak a kísérletező szellem kell, ez pedig sosem hiányzott a magyarból. Ráadásul a magyar drogtörvények szerint csak akkor számít valami annak, ha bevizsgálták és felvették a vegyületet a tiltóindexre. Ha egy ismert droghoz csak egy szénatomot csapok hozzá, már legálisnak számít" - mondja vigyorogva.

A Szigeten saját standdal rendelkező "legáldílerek" nagy része is erre a joghézagra épített: amíg az efedrin nem szerepelt a magyar kábítószerindexben, az árusításáért még ejnye-bejnye sem járt. Hozzájutni pedig nem volt túl nagy feladat: elég volt besétálni egy dísznövény-kereskedésbe, és megvásárolni a megfelelő növénykét, vagy felíratni néhány asztma elleni gyógyszert. Egészen addig, míg az állam kapcsolt, s fel nem vette a listára az efedrint. "Nagy tragédia persze nem történt, az orvosin mindig lehet kapni néhány új tippet, hiszen ott vannak a legvadabb bulik."

A Semmelweis Egyetemen persze sohasem hallottak arról, hogy a diákok házilag állítanának elő drogokat. Ez a hivatalos álláspont, ám vannak, akik szerint a gyógyszerészeti vizsgák után elszabadul a fantázia. "Ha tudod, hogy mi a megfelelő kombó, akkor bármilyen nevetős-haluzós-gyorsítós szart össze tudsz rakni, ráadásul a vizsgák után már te is felírhatsz gyógyszert - meséli egy végzős hallgató. - Érdemes lenne végignézni a végzősök hűtőszekrényeit, hiszen abban parizert keveset, dizájner drogot annál többet találni. Miért ne csinálnánk olyan cuccot, amivel több napig fent tudsz maradni egy brutál vizsga előtt? Hiszen minden adott hozzá. Még labor is van, ha esetleg főzőcskézni kellene." Kiderül az is, hogy a lebukás veszélye csekély: ha valahol, hát az orvosi egyetemeken biztosan nem szúr szemet a gyógyszerekkel teli hűtő.

Az interneten több közösségi portál is foglalkozik a házilag előállítható kábítószerekkel. Ezek laikusoknak íródnak: lépésről lépésre kaphatunk betekintést a drog előállításának procedúrájába. Milyen eszközöket szükséges megvásárolni, hogy konyhánkat laboratóriummá alakítsuk, s persze azt sem titkolják, milyen alapanyagok mekkora mennyiségben szükségesek. A drog készítését folyamatokra bontják, megkönnyítve az előállítást: gyakorlatilag egy-egy ilyen portál receptjét követve nincs olyan ember, aki ne tudna házilag drogot készíteni, ugyanis minden legálisan beszerezhető. Természetesen mindenkinek csak a saját felelősségére tanácsolják a "laborozást". Lebukni elvileg nem lehetséges.

"Egy razzia során mindenkit beviszünk, akinél valami gyanúsat találunk" - tudom meg egy rendőr ismerősömtől. Ha valakinél drogot vagy ahhoz hasonló anyagot találnak (akár 20 gramm porcukrot is!), akkor bűncselekmény alapos gyanúja miatt őrizetbe veszik, megbilincselve beviszik a fogdára, kihallgatják. Az elkobzott anyagot Budapestre küldik laboratóriumi vizsgálatokra. A vizsgálat eredményét azonban (szemben a néhány évvel ezelőtti gyakorlattal) már nem kell megvárnia a fogva tartottnak: általában két óra és egy kihallgatás után távozhat az őrsről, szabadlábon védekezhet, ha szükséges. Márpedig ha valakinél olyan drog van, ami nem szerepel a magyar kábítószerindexen, nincs mitől félnie. Ráadásul évek telhetnek el, mire az "újdonság" megjelenik a hatályos jogszabályokban.

"Legalább annyit meg kellene tenni, hogy felhívjuk a figyelmet, mit is szednek be jelenleg emberek - állítják a droghasználókkal foglalkozó szervezeteknél. - Nincs kommunikáció a drogfogyasztókkal, csak akkor tudunk lépéseket tenni, amikor már kész a baj. Normális kezelést sem tudunk adni annak, akiről nem tudjuk, mit szedett be." Nyugaton több halálos hulláma is volt a dizájner drogoknak, Magyarországon szerencsére ilyet még nem tapasztaltak.

Az új drogokkal szembeni tanácstalanságot kiválóan illusztrálja a médiában megjelent sok sületlenség a felbukkanó Nexussal kapcsolatban: voltak olyan lapok, melyek a heroinnál erősebb szerként mutatták be, míg végül kiderült: a szer "csupán" a meszkalinhoz hasonló pszichotrop anyag, kicsi a valószínűsége, hogy halálos adagot lehetne beszedni belőle. De a lebukott Nexus-gyártók azt bizonyítják, hogy nálunk is meghonosodott a házi laborok intézménye, kérdés, mi fog előkerülni az elkövetkező években a drogpiacon. Egy biztos: több konyhában is rotyog valami.

"Művészi" teljesítmények

Bár maga a "designer drug" kifejezés a 80-as években terjedt el az ecstasy hihetetlen népszerűségének köszönhetően, elsősorban azokat a vegyületeket jelöli, melyek nem esnek egyetlen drogtörvény hatálya alá sem, így szabadon forgalmazhatók. Az ilyen drogok megjelenésének hatására több ország (például az Egyesült Államok, Ausztrália, Egyesült Királyság) megváltoztatta hivatalos drogstratégiáját, s nemcsak konkrét szerek bárminemű felhasználását, hanem az ezekhez hasonló, bár szerkezetükben eltérést mutató vegyületeket is betiltotta. Magyarországon a mai napig minden egyes vegyület egyéni elbírálás alá esik. Azokat a vegyészeket, akiknek sikerül kijátszaniuk az egyre szigorúbb nyugati jogszabályokat, ünnepelt művészként kezeli a drogfogyasztó társadalom. Gyakori, hogy ezek a vegyészek később memoárokban emlékeznek vissza kalandos életükre: a 2C-B-t 1974-ben először szintetizáló Alexander Shulgin is bestseller könyvet írt Fenetilaminok, melyeket ismertem és szerettem címmel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.