Kiállítás - Wunderkammer

Délkelet-Ázsia kultúrái és civilizációi

  • - kovácsy -
  • 2011. október 27.

Lokál

Megnyílt Zelnik István egykori délkelet-ázsiai magyar diplomata hatalmas és rejtélyes gyűjteményének nyilvános kiállítóhelye, és a látogató csak ámul és bámul a hasonló magyar intézmények esetében kevéssé szokásos eleganciát, a burkolatok, a fémvasalások vagy akár az üvegtárlók minőségét, nem utolsósorban pedig a Sövény Aladár Teaház és Wunderkammer szinte fülledten koloniális hangulatát látva. Sövény Aladár, az 1956 után mellőzötté vált orientalista családi ismerősként adta az első ösztönzéseket a gyűjtőnek, aki a hetvenes években diplomataként járt Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban, s ekkor alapozta meg azóta hatalmasra duzzadt gyűjteményét.

 

A wunderkammer (csodák kamrája) lényegében a múzeumok elődje, amely a gazdag gyűjtemények (például Habsburg II. Rudolf prágai kincsei) esetében inkább terem volt, mint kamra, tele régiséggel, értékkel, egzotikummal. A Zelnik-múzeum alagsora a teázó falai mentén elhelyezett vegyes tárgyakkal jellegzetes koloniális gyűjtemény az ezüstlapokkal díszített tigris- és krokodilfejjel, korai utazók által készített festményekkel, a fülledten dús virágdíszítéssel, kívül a párában úszó japánkerttel.

Bizonyos értelemben ugyanez a wunderkammer-hangulat jellemzi az egész kiállítást. Az állítólag másfél milliárd dollár értékű gyűjtemény tudományos feldolgozása ugyanis még csak a jövő zenéje. Viszont a gyűjtő szenvedélyes elkötelezettségét dicséri, hogy ebből a célból ugyanitt, az erősen átalakított egykori Rausch-villában (hátsó részében kiegészítették egy üvegfalú külső lépcsőházzal - szerintem jól néz ki) létrehoz egy délkelet-ázsiai kutatóintézetet, amely előrelépést hozhat a tárgyak keletkezési idejének pontosabb meghatározásában.

Aki csak a szépre, a mívesre, az egzotikusra, netán az aranyra mint értékre kíváncsi, annak persze már így is eleget kínál a múzeum, amely magának a gyűjteménynek csak egy részét mutatja be - a másfél éve, a Néprajzi Múzeumban bemutatott aranymaszkok (vö. Örökre elrejtőzve, MaNcs, 2010. május 13.) közül is csak néhány látható. Igaz, hogy minden teremben, sőt a tárgyak egy részénél is találunk - angolul is! - magyarázó szöveget az egyes tárgyak történelmi, kulturális, szakrális környezetéről, de ezek az információk többnyire mintha elvontan lebegnének. Nem gondolom, hogy rontaná az élményt, ha a kutatások elvégzéséig adott esetben arról is olvashatnánk szakszerű mondatokat, hogy mi az, amit nem tudunk, pedig jó volna tudni egyes tárgyak, tárgycsoportok keletkezési körülményeiről. Az ismeretek szűkösségét az magyarázza, hogy a tárgyak jelentős része Dél-Vietnamból, az észak-vietnami, emögött pedig moszkvai támogatással harcoló kommunista felkelők, a Vietkong elől külföldre menekülő középosztálybeli családok elkótyavetyélt vagyonából került a helyi piacokra, ahol a jó szemű Zelnik megtalálta őket. A származási helyük egyébként meglehetősen széles területet ölel fel Tibettől le egészen Jáva szigetéig, és magukon viselik a környező nagy kultúrák (a buddhista, a hindu, a kínai) különféle jegyeit, ráadásul évezredek történelmi hullámzásait, civilizációk születését és letűntét fogva át. Itt vannak például a közép-vietnami tyám fejedelemségek, amelyekre több helyen is történik utalás, de kronologikus bemutatásukra, pontos földrajzi elhelyezkedésükre már nem jutott hely. És hiába illusztrálják szép, megvilágított fotók a rövid ismertetőket, ha nem tudjuk, hol készültek és mit ábrázolnak az egyes képek.

Mindezek dacára erőteljes az élmény, amely a fémdetektoros bejáratot keretbe fogó "aranykapun" túl várja a látogatót. Mindjárt az első tárgy, amely szembetűnik, egy félméteres, aranyozott Buddha, amely kéztartásával egy jellegzetes vallási toposzra utal: a dühöngő óceánt csendesíti le. (A fali szövegben felbukkanó viet-mong kifejezésre keresve önmagam farkába harapó kígyóként csak vietnami nyelvű utalásokat találtam az interneten.) A szemben lévő vitrin újból a wunderkammer-gyűjtő hivalkodást kerülő ízlésére utal: Zelnik kedvenc tárgyait láthatjuk itt, színes, de távolról sem tolakodó tárgykavalkád ez, sok olyan darabbal, amelynek a már-már megható kezdetlegessége adja a szépségét. A délkelet-ázsiai ötvösművészet évszázadaiból egy hatalmas vitrinnyi gyűrűgyűjtemény kínál összefoglalást, odébb viszont már a bételrágás kellékei láthatók, a következő teremben pedig egy egész falnyi kisebb-nagyobb Buddha. A jávai, hindu-buddhista kevert hatásokat mutató tárgyak termében elsősorban a különféle korú - feltehetően magas rangú családok kincstárából származó - diadémok érdemelnek figyelmet, majd a hol meghökkentően filigrán, hol meg szinte esetlenül elnagyolt, viszont éppen emiatt valami örökkévaló egyediséget, személyességet hordozó aranytárgyak szemlélésébe belefáradt tekintet egy elsüllyedt kínai hajó rakományából származó porcelánokon, kerámiákon tarthat pihenőt, mielőtt az emeleti termek még szélesebb kínálatának a befogadására vállalkozik.

Itt az időszámítás előttről, az észak-vietnami dong-son kultúra idejéből származó bronztárgyakat éppúgy láthatunk, mint a pusztító hindu isten, Siva fallikus megjelenéseit - köztük érdekes módon egy pár csiklóábrázolást is. Szerencsére mindez nem fuldoklik az aranyban, és a "Kincstár" néven futó terem sincs telezsúfolva. Épp ellenkezőleg: levegős elrendezésben láthatunk itt egy-két különleges darabot, hogy aztán megszemlélhessük az öntési eljáráshoz szükséges kőformákat is, végül pedig megcsodáljunk egy finoman cizellált aranydobot. Utólag pedig elmondhatjuk, hogy több olyan tárgyat is láthattunk, amelynek nincs ismert párja a világon.

Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum, Bp. VI., Andrássy út 110.

Neked ajánljuk