„Még néhány olyan eredményes év, mint amilyen a legutóbbi három volt, és a nyugdíjalapunk oly vagyonra tesz szert, amely lehetővé teszi majd, hogy minden egyesületi tagunknak egy elviselhető öregséget biztosíthassunk, lehetővé fogja tenni, hogy a mostani »meghalásra sok, de a megélhetésre kevés« nyugdíj nagyobb összegre emeltessék, és végre lehetővé fogja tenni, hogy a színész is, ha egyszer az aktivitás teréről lelép, emberi módon élhessen” – írta 1920-ban, az előző évi zárszámadást követően az Országos Színész Egyesület és Nyugdíjpénztár elnöke. Ha figyelembe vesszük, hogy az említett három év Magyarország addigi történetének legnyomorúságosabb évei közé tartozott, igazán reménykeltők Szilágyi Vilmos sorai, ám ha azt is hozzátesszük, hogy az 1871-ben alapított egyesület teljes vagyonát hadikölcsönökbe fektették, s a háború végére az egész elúszott, talán túlságosan is derűlátó volt az elnök.
Az egyesület gazdasági helyzete az 1920-as évek végére stabilizálódott, de 1931 decemberében, a gazdasági válság hatására a vezetőség úgy döntött, hogy csökkenti a nyugdíjakat. Csak ekkor derült ki, hogy a többség 30 pengőt sem kap havonta, sőt vannak, akik csak 10-et. Az intézkedés hatására az érintett 670 színész egyszerre folyamodott a belügyminiszterhez koldulási engedélyért, mely akció során nem csak az derült ki, hogy mily nyomorúságban élnek a nyugdíjas színészek, de az is, hogy az egyesület alkalmazottainak nincs okuk panaszra. „A nyugdíjasok keservesen összekuporgatott filléreiből nagy összegű honoráriumokat fizetnek olyan alkalmazottaknak, akik közül többen nyugdíjat is kapnak. Az egyik tisztviselő (…) Balla Kálmán színészi nyugdíján kívül havi 216 pengő fizetést és évi 800 pengő lakbért húz, ezenfelül pedig az intézet Baross tér 9. számú háromemeletes bérpalotájának a gondnoka és ebben a minőségben kapja a törvény szerinti percenteket is” – írta 1932. június 6-án a Magyar Hirlap, s két nappal később a Pesti Napló már arról számolt be, hogy tíz színész megkapta a koldulási engedélyt, „két kvartettet alakítottak és esténként a vendéglőket és a kocsmákat fogják végigjárni”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
