helyrajzi szám

Kinizsi utca 16.

Az Országos Színész Egyesület és Nyugdíjpénztár 1939-ben kapta meg a Kinizsi utca 16. szám alatti épületet. 

„Még néhány olyan eredményes év, mint amilyen a legutóbbi három volt, és a nyugdíjalapunk oly vagyonra tesz szert, amely lehetővé teszi majd, hogy minden egyesületi tagunknak egy elviselhető öregséget biztosíthassunk, lehetővé fogja tenni, hogy a mostani »meghalásra sok, de a megélhetésre kevés« nyugdíj nagyobb összegre emeltessék, és végre lehetővé fogja tenni, hogy a színész is, ha egyszer az aktivitás teréről lelép, emberi módon élhessen” – írta 1920-ban, az előző évi zárszámadást követően az Országos Színész Egyesület és Nyugdíjpénztár elnöke. Ha figyelembe vesszük, hogy az említett három év Magyarország addigi történetének legnyomorúságosabb évei közé tartozott, igazán reménykeltők Szilágyi Vilmos sorai, ám ha azt is hozzátesszük, hogy az 1871-ben alapított egyesület teljes vagyonát hadikölcsönökbe fektették, s a háború végére az egész elúszott, talán túlságosan is derűlátó volt az elnök.

Az egyesület gazdasági helyzete az 1920-as évek végére stabilizálódott, de 1931 de­cemberében, a gazdasági válság hatására a vezetőség úgy döntött, hogy csökkenti a nyugdíjakat. Csak ekkor derült ki, hogy a többség 30 pengőt sem kap havonta, sőt vannak, akik csak 10-et. Az intézkedés hatására az érintett 670 színész egyszerre folyamodott a belügyminiszterhez koldulási engedélyért, mely akció során nem csak az derült ki, hogy mily nyomorúságban élnek a nyugdíjas színészek, de az is, hogy az egyesület alkalmazottainak nincs okuk panaszra. „A nyugdíjasok keservesen összekuporgatott filléreiből nagy összegű honoráriumokat fizetnek olyan alkalmazottaknak, akik közül többen nyugdíjat is kapnak. Az egyik tisztviselő (…) Balla Kálmán színészi nyugdíján kívül havi 216 pengő fizetést és évi 800 pengő lakbért húz, ezenfelül pedig az intézet Baross tér 9. számú háromemeletes bérpalotájának a gondnoka és ebben a minőségben kapja a törvény szerinti percenteket is” – írta 1932. június 6-án a Magyar Hirlap, s két nappal később a Pesti Napló már arról számolt be, hogy tíz színész megkapta a koldulási engedélyt, „két kvartettet alakítottak és esténként a vendéglőket és a kocsmákat fogják végigjárni”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.