helyrajzi szám

Óbuda autóbuszgarázs

A budapesti buszok tárolása már az ötvenes évek végén is gondot okozott, pedig akkor még nem voltak csuklós járművek.

„Az autóbuszok »lakásínsége« a közeljövőben valamicskét enyhül. A meglevő két garázst kibővítik és Óbudán, a Pomázi út és a Csillaghegyi út mentén mintegy 80 000 négyzetméternyi területen új garázst építenek. Már el is készült az UVATERV műtermében Dianóczky János építőművész elgondolása szerint a terv” – írta 1957-ben az Érdekes Ujság, azzal nyomatékosítva a leírtakat, hogy igazán szép summát, 40 millió forintot irányoztak elő építési költségként. „Hatalmas javító-műhelycsarnok, service-csarnok egészíti ki a garázst. Mellette ötemeletes irodaépület emelkedik majd. Itt lesznek a forgalmi és műszaki irodahelyiségek, az üzem jóléti és kulturális intézményei” – így a lap. Az átadást 1959-re ígérték, 1960-ban, egy közlekedési konferencián hozzátették, hogy az óbudai garázs nem csak megépül, de akkora lesz, hogy két másik telephelyet nyugodtan megszüntethetnek. De három évvel később a FAÜ illetékese már „régi mulasztásként” említette az óbudai létesítmény építésének sokszoros elnapolását.

Végül 1966 őszén jelentették be, hogy megkezdik az építkezést. Ekkor már 69 millió forintba került, és az átadást 1969 elejére ígérték, egy évvel később az összeg 73 millióra, az időpont pedig 1969 közepére módosult. „A 4,5 emeletes irodaépületben 30 helyiség kap helyet és itt nyer elhelyezést a 600–800 személy ellátására alkalmas étterem is. Emellett természetesen modern fürdők, öltözők és SZTK-rendelő áll majd a dolgozók rendelkezésére” – számolt be a fejleményekről 1967. július 10-én a Közlekedés. Egy év múlva, 1968 nyarán a Népszabadság azt írta meg, hogy 1969. október 30-ig befejezik az immár BKV-tulajdonú garázs építését. Egy évvel később az építőipariak igazgatója, Veres István ugyancsak a Népszabadság hasábjain mondta el, hogy „ismerik a BKV nehéz helyzetét, ezért az óbudai garázs egy részét ez év végéig szeretnék átadni”, de ez sem jött össze. 1970 januárjában megkezdték a műszaki átadás/átvételt, noha még javában zajlottak a munkálatok. Az első tapasztalatok alapján a BKV megállapította, hogy ahol elfér 250 busz, ott elfér 300 is, így a garázs kapacitása már a nyitás előtt bővült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.