1944. június 16-án, a budafoki Első Magyar Kartonlemezgyárban 500 000 olyan kötetet dobtak a zúzómalomba, melyeknek szerzői még csak nem is károsnak, egyszerűen csak zsidónak minősíttettek. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár december közepén megnyílt kiállítása ennek az „ominózus akciónak” az előzményeit, végrehajtásának már-már ünnepi aktusát igyekszik bemutatni, egyúttal tétova kísérletet tesz arra, hogy megfejtse, hogyan fajulhattak idáig a dolgok, miként volt lehetséges 22 vagonnyi könyv bezúzása, amit ráadásul – hasonlóképpen a nácik 1933-as könyvégetéséhez – nem titokban, hanem kifejezetten büszkén, sajtónyilvánosság előtt hajtottak végre.
| ||
„A kiállítás tablói utalnak az előzményekre, a hírlapok, kiadók és szerzőik ellen a zsidótörvényekkel indított hadjáratra. Fényképek és egyéb dokumentumok tájékoztatnak a zsidó intézmények könyvtárainak és a bezáratott könyvkereskedések kirablásáról. Több olyan könyv is megtekinthető, amelyeket az Országos Rabbiképző könyvtárából szállítottak el német egységek, és csak a rendszerváltozás után kerültek vissza Budapestre. Iratok, fotók, cikkek villantják fel tiltólistákra tett írók műveivel kapcsolatos kényszerintézkedések végrehajtásának abszurd részleteit” – írják a Könyvek holokausztja című, január 24-ig megtekinthető kiállítás ismertetőjében.
| ||
Ami a könyvek bezúzását illeti, a megsemmisítési akció főszereplője, „ötletgazdája” Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár volt, aki az első kötetet – ahogy az a képen is látható – maga hajította a zúzómalomba, majd utána a következőket mondta: „Ezt az irodalmat ki kell tépni a magyar szellemi életből. Az ide érkezett könyvek szétzúzása az első lépés, s első felvonásként 500 000 zsidó könyv fog megsemmisülni. Ezzel a ténnyel együtt komoly nemzetgazdasági feladatot is teljesítenek, amikor nyersanyaggá válnak, papírrá, a magyar szellemi élet nyersanyagává.”
Kolosváry-Borcsa Mihályról részletes pályaképet holnapi lapszámunkban olvashatnak.
