helyrajzi szám

Kossuth híd emlékkő

Lokál

A Batthyány teret és a Kossuth teret összekötő Kossuth hidat 1946. január 18-án adták át.

A 2. világháború után ez volt az első állandó Duna-híd Buda és Pest között. A rekordidő alatt elkészült, vasúti viaduktra emlékeztető műtárgy teljes hossza mindössze 355 méter volt, a szélessége 10,5 méter, s legfeljebb 15 tonnás járművek haladhattak át rajta. De 1946 augusztusáig, az újjáépített Szabadság híd átadásáig ez volt az egyetlen budapesti átkelőhely.

A híd építésénél a városképpel nem törődtek, a kivitelezéshez szükséges anyagok háborús törmelékekből, roncsokból származtak. Noha a Kossuth hidat az „építőmunka diadalaként” ünnepelték, azt senki nem gondolta komolyan, hogy örökké állni fog. Csak a felrobbantott budapesti hidak helyreállításáig volt rá szükség, ezért legfeljebb tíz évet adtak neki. Ám miután az Erzsébet híd sorsáról nem született döntés az ötvenes években, a Kossuth híd is maradhatott, sőt 1954-ben felújították. Sok értelme nem volt, mivel a változó minőségű, újrahasznosított építőanyag „fáradását” így sem tudták megakadályozni, ezért két évvel később elrendelték a híd bontását. Ami sokkal tovább tartott az építésénél. Az 1957-ben készült tervek arról szóltak, hogy a hídszerkezet bontásához egy, a pillérek és a parti építmények bontásához két évre van szükség, de a munkálatokat még 1959-ben sem kezdték meg. „Javaslatot dolgoztak ki, hogy a Kossuth hidat nyilvánítsák munkásmozgalmi emlékművé. Abban az esetben, ha a hidat lebontásra ítélik, emlékének megőrzésére meghagyják a pesti hídfőt és arra márványtábla kerül, mely megörökíti az építők hősi erőfeszítését” – írta a Népszava 1959. január 13-án, a bontás viszont csak 1960 tavaszán indult. Ekkor a „munkásmozgalmi emlékmű” ötlete lekerült a napirendről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.