Magyar Narancs: Mi az, amit viszonylag kevés energiabefektetéssel egy átlagos család meg tud tenni, hogy csökkentse a háztartási szemét mennyiségét?
Urbán Csilla: Ma Magyarországon egy lakos átlagosan naponta valamivel több mint egy kiló hulladékot termel. Ez első ránézésre nem tűnik soknak, de ennek nagyjából 50 százaléka kis tömegű csomagolási hulladék (pl. műanyag, papír). Ezzel egyébként az uniós átlag alatt vagyunk (az kb. 1,3 kg/fő/nap). Az egyesületünk kitalálta a nulla hulladék tízparancsolatot (lásd keretes írásunkat), amelynek betartására egy kis odafigyeléssel mindenki képes.
Ennek csak egyik része a csomagolásmentes vásárlás, amire a legnagyobb figyelem hárul általában, de idetartozik az is, hogy egy reklámajándékra nemet mondunk, kölcsönkérünk egy könyvet elolvasásra, használt terméket vásárolunk, vagy a kertünkben komposztáljuk a konyhai szerves hulladékot. Fontos lépés a tudatos vásárlás, ami itt azt jelenti, hogy előre meg kell tervezni, mire van szükségünk, és csak azt szabad megvásárolni. Így nem marad felesleg, nem rohad ránk semmi, amit később ki kellene dobni. A következő szint, hogy csomagolásmentes boltokban vásárolunk, ilyenekből egyelőre nincs sok, de már az is jó, ha valaki a piacot részesíti előnyben, és visz magával dobozokat, vászonszatyrot, amiben el tudja vinni az árut.
MN: A Humusz Szövetség (korábban Hulladék Munkaszövetség) több mint húsz éve foglalkozik lakossági szemléletformálással a hulladékcsökkentő életmódot illetően. Ez mit jelent a gyakorlatban?
UCS: Ez a ház, és a hozzá tartozó kert, ahol most vagyunk (a Humusz Ház Újbuda közepén található – CS. E. E.) lakossági tanácsadó irodaként működik, bármilyen hulladékgazdálkodást érintő kérdésben be lehet hozzánk jönni segítséget kérni. Mivel a városban vannak bizonyos korlátok, ami miatt nem lehet teljes mértékben csökkenteni a lakossági hulladékot – például kert híján sokan nem tudnak komposztálni, vagy szeretnének ezzel foglalkozni, de nem rendelkeznek ehhez kellő információval –, ezért itt a kertben rendelkezünk egy közösségi komposztálóval is.
Továbbá nagy hangsúlyt fektetünk a környezeti nevelésre: iskolákba és óvodákba járunk ki különböző foglalkozásokat tartani a hulladékgazdálkodással kapcsolatban, illetve pedagógusoknak is kínálunk ebben a témában továbbképzést. Jelenleg együttműködünk a kerületi óvodákkal, ahol hulladékanalízist végzünk, megvizsgáljuk, mennyi szemetet termel egy adott intézmény, és azt megfelelő módon választják-e szét, illetve tanácsot adunk arra vonatkozóan, hogyan lehetne a termelt mennyiséget csökkenteni.
| ||
MN: A 2000-ben elindított Ökoiskola Programban az oktatási intézmények pályázat útján kaphattak ökominősítést, annak függvényében, hogy mennyire elkötelezettek abban, hogy a környezetkímélő szemlélet egyaránt érvényesüljön az oktatás és az intézményi működés terén is. Mennyire bizonyult hasznosnak a program?
UCS: Véleményem szerint jó döntés volt az akkori oktatási tárcától, hogy létrehozta ezt a minősítést. A sikeresen pályázó iskolák egy hálózat részévé válhatnak, amelynek célja a közös tudásmegosztás és tudásbővítés, pl. hírlevélen, ingyenes szakmai anyagokon keresztül (arról, hogy pontosan hogyan működik ez a program, lásd Túl a papírgyűjtésen, Magyar Narancs, 2015. november 19.). 2016-ban zárult le az a kétéves program, ami az Ökoiskola- és Zöld Óvoda-hálózat bővítését segítette, és amelyben a Humusz Szövetség országos civil hálózatával együttműködött az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel.
Rengeteg segédanyag készült, pedagógusképzések, információs napok és személyes mentorálások segítették a pedagógusokat a cím elnyerésében. Akkor nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, a projekt sikeresen zárult. Azóta nem tudunk arról, hogy lenne hasonló segítség, bár a program alatt elkészült szakmai anyagok természetesen még elérhetőek. A legtöbb pedagógus magánszorgalomból foglalkozik a környezeti neveléssel, és nekik a módszertani eszközök mellett a szakmai tudásra, aktuális ismeretekre is szükségük lenne. Nagy nehézség, ha az adott pedagógus egyedül próbálja az ügyet vinni, és ha esetleg ő elhagyja az intézményt, akkor nincs utánpótlás.
MN: Tavaly valósult meg Magyarország első „zéró hulladék” fesztiválja, a Gyüttment Fesztivál, amelyen szakmai partnerként vettek részt. Senki sem termelt szemetet?
UCS: A cél az volt, hogy senki ne hagyjon maga után szemetet. A fesztivál kezdetén mindenki kapott egy szemeteszsákot, amibe maga után gyűjtötte a hulladékot, amit a végén haza is kellett vinni. A zéró hulladék szellemében nem voltak kukák, még szelektívek sem, hiszen a szétválogatott szemét is szemét, annak elszállítása és kezelése pedig környezetterheléssel jár.
A fesztiválozóknak nagyon tudatosan kellett készülniük erre a pár napra, mert például az ételeket kizárólag mosható tányérokba adták – nemcsak saját tányért volt érdemes hozni, de kulacsot, evőeszközt és textilszalvétát is.
Az edényeket pedig helyben mosogatták biológiailag lebomló anyagokat tartalmazó mosogatószerrel. Fontos volt, hogy az ideérkezők természetes anyagokat tartalmazó tisztálkodószerekkel érkezzenek, mivel a használt fürdővízzel öntözték a közeli szőlőtőkéket. A fesztivál területén kizárólag komposzttoalettek voltak.
MN: Mennyire volt zökkenőmentes a hulladékmentes fesztiválozás?
UCS: A Gyüttment Fesztivál egy elég kicsi rendezvény, amelynek a célközönsége alapból nyitott a természetesebb életmódra. Külön előadás szólt például arról, hogy milyen eszközöket érdemes használni a menstruáció alatt, ha nem akarunk magunk után ilyen jellegű hulladékot hagyni. A helyszínen be lehetett szerezni mosható betétet és intimkelyhet is, és az éppen menstruáló nőknek lehetőségük volt külön zuhanyzóban tisztálkodni.
MN: Vannak a Gyüttmenthez hasonló fesztiválok?
UCS: Egyre több fesztivál ébred rá a hulladékcsökkentés fontosságára és társadalmi igényére (pl. újrapoharak használatával, szelektív hulladékgyűjtéssel), a hulladékmentességre való törekvést azonban egyelőre még nem sok rendezvény mondhatja el magáról.
| ||
A Budapesten júniusban megrendezett egynapos SimpliCity Fesztivált emelném ki, amelynek témája az önkéntes egyszerűség volt, emellett nagy hangsúlyt fektettek a hulladékmentességre. Kukákat itt sem lehetett látni, de nem is volt rá szükség, és rengeteg tájékoztató tábla volt elhelyezve a különböző nullahulladékos alternatívákról.
MN: Az egyesületük létrehozott egy úgynevezett Nulla Hulladék Kartát is, amelyhez több önkormányzat csatlakozott.
UCS: Ez egy nemzetközi kezdeményezés, külföldön több helyen bevett gyakorlat, hogy az önkormányzatok elköteleződnek a hulladékcsökkentés, illetve a hulladékmegelőzés célkitűzései mellett, és konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében. Sajnos, amikor mi ezt Magyarországon elindítottuk, az egybeesett a hulladékgazdálkodás központosításával, ami eléggé limitálta, hogy mit tehet egy önkormányzat saját hatáskörben ezen a területen. Például nem lehet azt vállalni, hogy x éven belül bizonyos arányban növeli egy város a szelektív hulladékgyűjtés arányát, mert ez a tevékenység kikerült az önkormányzatok kezéből.
Annak érdekében, hogy a központosításból fakadó problémákat elkerüljük, arra helyeztük a hangsúlyt, hogy az önkormányzatok főleg a hulladéktermelés megelőzésére építsenek projekteket. Például a helyi rendezvények legyenek olyanok, mint az említett Gyüttment Fesztivál, vagy hozzanak létre adományboltokat, ahol használt cikkeket lehet vásárolni. Ezenkívül több olyan település van, ahol minden évben komposztkereteket osztanak ki, vagy maga az önkormányzat állít fel egy közösségi komposztálót. A Nulla Hulladék Kartához csatlakozó települések a környezeti terhelés csökkentését is vállalják, oly módon, hogy az önkormányzat a helyi iparosokat támogatja. Hajdúnánás kiváló példa erre, ők létrehozták a helyi márkát, a Nánási Portékát, amihez kitaláltak egy kizárólag helyben használható pénznemet is, a Bocskai Koronát. Az önkormányzat így szeretné elérni, hogy a lakosok saját termelőktől vásároljanak.
MN: És ettől csökken a hulladék?
UCS: Hajdúnánás példája egyedinek számít. Helyben próbálják kiterjeszteni, például egyre több szomszédos településen is lehet a Bocskai Koronával fizetni. A helyi termékek jelentősége inkább közvetve, mint közvetlenül mutatkozik meg a hulladékmennyiségen. A kevesebb szállítás, tárolás is jóval kevesebb környezetterheléssel jár, valamint a vásárló-termelő kapcsolat sokkal szorosabb tud lenni, így a vásárlónak is több lehetősége van visszajelezni. A helyi termékek esetében gyakrabban találkozni visszaváltható csomagolással, bár tény sajnos, hogy a műanyag zacskók a termelői piacon is bőségesen megtalálhatóak – de itt kanyarodunk vissza a vásárlói visszajelzés fontosságára.
MN: Mi az, amit Magyarországon állami szinten érdemes lenne bevezetni a hulladékcsökkentés érdekében?
UCS: Jó lenne egy differenciált szemétdíjrendszer, azaz mindenki az alapján fizetne, amennyit termel. Gyakran panaszkodnak nekünk lakosok azzal kapcsolatban, hogy kisebb háztartást vezetnek, ezért nincs szükségük a százhúsz literes kukára, mégis ki kell fizetniük azt. A legkisebb, hatvanliteres kukát jelenleg csak az tudja igényelni, aki az önkormányzattól hoz igazolást, miszerint egyedül él egy háztartásban, ezért nem kell neki nagy kuka. Ezenkívül tanácsos lenne erősíteni és kiterjeszteni a betétdíjas rendszert mindenféle üvegre, beleértve a befőttesüvegeket is, hiszen, ha újratöltésre kerül valami, az jóval környezetkímélőbb, mintha újrahasznosítanánk. Ezt pedig más csomagolóanyagoknál is lehetne alkalmazni.
| Nulla Hulladék Tízparancsolat 1. Felkészülten megyek vásárolni, listát és saját szatyrot viszek magammal. 2. Szelektálok, és a hulladékokat a megfelelő gyűjtőhelyeken adom le. 3. Amit lehet, komposztálok. 4. Elromlott eszközeimet megjavít(tat)om vagy újragondolom. 5. Felesleges tárgyaimnak új gazdát keresek pl. adományozás, bolhapiac útján. 6. Piacon vásárolok, támogatom a helyi termelőket. 7. Keresem a használt vagy újrahasznosított termékeket. 8. Kerülöm az egyszer használatos, felesleges csomagolásokat. 9. Ha tehetem, a közös használatot, kölcsönzést választom. 10. Nemet mondok a reklámanyagokra. |
