HEGYMENET - A természetjáró Bartók és Kodály

Lásd, ez az én birodalmam

Lokál

A modern magyar zene két óriása hegyen-völgyön barangolt, kirándult és túrázott, és a „példamutató nagy ikerpár”-nak még az ideológiája is megvolt mindehhez. Népdal-, rovar- és pillangógyűjtés túl hét határon.

„Írom e levelet a Csikóvár tetején, Pomázi Cyko János várának egykori őrtornyán ülve, pünkösd vasárnapján, a zsebemben talált papíron. Itt még nagyobb a csönd, mint nálatok. Csak egy madár szól néha; az is elhallgat hirtelen, mintha megijedne a saját hangjától. Majdnem a teljes nirvána. Hozzá a tudat, hogy órajárásnyira csak becsületes embe­rek vannak, ti. bogarak és fák. [...] Itt mintha vége volna a világi rendnek: nincs idő, csak világosság és sötétség, néha éhezik az ember, akkor eszik, a forrásból iszik, ha elfárad, hever, szóval mindene megvan. Otthon érzi magát, már ti. én...”

1905-ben a 22 esztendős Kodály Zoltán fogalmazta meg ekképp a maga természetjárói hitvallását, miután a Pilisben túrázva a Nagy-Kevély sasbércének 534 méteres meg a levélben említett Csikóvár 556 méteres csúcsát megmászta. A szabadidős tevékenységek e rokonszenves, egészségmegőrző és szolidan vadregényes válfaja s egyszersmind a hegyek előbb is, utóbb is fontosak voltak Kodály számára egész éle­tében, ahogyan erről egy évvel a halála előtt, 1966-ban életrajzírójának, Eősze Lászlónak vallott: „A hegyek utáni vágy mindig élt bennem, de csak nagy sokára elégíthettem ki. A Kis-Kárpátok láncát Galántáról messze kékellőnek, Nagyszombatból kissé közelebbinek láttam, de csak évek múlva tiporhattam. Akkoriban nem volt szokás kirándulni. Diáktársaim sosem mozdultak ki a városból. A szőlőtulajdonosok gyermekei nyáron szuhai szőlőkben laktak, ott mint vendég én is megfordultam, de messzebb menni, pláne gyalog, nem volt szokás.”

A természetjárás, a kirándulás iránti előszeretettel és a hegyvidéki tájak kedvelésével Bartók Béla sem volt másként. Az 1911-es esztendő elején népdalokat gyűjtve az erdélyi Topánfalván jártában például így lelkesedett: „Csudálatosan szép helyeken járok – még ha semmi eredménye se volna utamnak, akkor se bánnám. Fenyvesek közt, óriási havasok, zuhogó patakok: kocsin is, szánkón is, gyalog is. Nekem ez egészen új, még sosem jártam télen vad-erdős vidéken…” Bartók utóbb, a harmincas években svájci és olaszországi hegyi túrákat megtéve, az Alpokban barangolva is hódolt a természetjárás örömeinek. És ahogy idősebbik fia, Béla írta: „A természetet minden megnyilvánulásában szerette, rendszeresen járt sétálni, kirándulni, és a lehetőségekhez képest minden tanítási év végén egy hónapra elutazott magasabb hegyek közé, ahol testileg és lelkileg teljesen felüdült, és legjelentékenyebb zeneműveit nagyobbrészt így felfrissülve, a nyári szünidő második felében írta. A természet jelenségei közül egyaránt érdekelték a növények, állatok és ásványok…” Rovarokat, lepkéket pedig amúgy gyűjtött is: gyermekként ajándékba kapott selyemhernyóinak nevet is adott, meglett és nemzetközi hírű férfiúként pedig a világ távoli tájairól érkeztek hozzá preparált pillangók és egyéb rovarok.

„Ha én keresztet vetnék, azt mondanám: A Természetnek, a Művészetnek, a Tudománynak nevében...” – így hangzott a 26 esztendős Bartók panteista-modernista hiszekegye, és ez a megfogalmazás segít érzékelnünk a tényt, hogy Bartók és Kodály kirándulásai többek voltak egészséges, alkaterősítő időtöltésnél. Merthogy Bartókék természetjárása kivonulás is volt, vagyis szecesszió, amely a századelő értelmiségi korhangulatáról éppúgy tanúskodik, mint egy újfajta európai természet- és természetesség-kultusz létrejöttéről, és nem utolsósorban a két nagy zeneszerző mindezekből lepárolt személyes élet- és művészetfilozófiájáról.

A romantika vadregényesség-igényéhez és mély individualizmusához ugyanis a múlt századfordulóra még jó pár tényező csatlakozott – még inkább felértékelve a romlatlan természetet és az abban való barangolás élményét. A kapitalizmus és általában a polgári (városi) társadalom kritikája, sőt elutasítása, a nemzeti kultúra gyökereinek megkésett, ám annál buzgóbb keresése, a testileg és lelkileg egészségesebb élet tudományos megalapozású, öntudatos új kultúrája, de éppígy a nép felé való tájékozódás narodnyik gesztusa is ott munkált a Bartókhoz és Kodályhoz hasonló értelmiségiek természetjáró szenvedélyében. Bartók például, aki a népzenére is a „természet tüneménye” megjelölést alkalmazta, a „városi emberszag” elől menekült: a hegyekbe, ki a lakóhelyéül választott Rákoshegyre, s persze el a távoli falvakba, népdalgyűjtő körutakra. 1906 táján nem mellesleg a „jelmezét” is ehhez a várostól távolodó, természethez-vidékhez közeledő attitűdhöz igazította: szakállat növesztve, szalmakalapot, szandált és gallértalan Tolsztoj-inget viselve. Bartókot mindemellett a korabeli német „Körperkultur” mozgalom is megérintette, a vegetarianizmust, de szintúgy a naturista napfürdőzés gyakorlatát is ideértve.

Kodály Zoltán, ahogyan az már a legfentebb idézett 1905-ös levélrészletből is kiolvasható volt, a maga saját, mélyen gyökerező bizalmatlanságát is összekapcsolta természetjáró praxisával. „Szeretem az embert; ezt az emberszeretetet féltem az emberektől, azért kerülöm őket…” – írta ugyan­csak ez idő tájt, és a szeretet szó kétszeri használata sem téveszthet meg minket afelől, hogy Kodálynak az emberi-polgári társasághoz fűződő alapérzülete ennél okvetlenül árnyaltabb leírást érdemelne. A természetbe való kivonulás gesztusa mindazonáltal az ő esetében is több volt az egyéni vérmérséklethez nagyon is illő időtöltésnél: művészi következményekkel járó vonzalom volt, ami zeneszerzői életművének megannyi alkotásával is igazolható a Mátrai képektől a Hegyi éjszakákig. A zenetudós és mindhalálig áhítatos Kodály-csodáló Szabolcsi Bence Kodály és a hegyek című vázlatos írásában meg is próbálta összefoglalni e természetszeretet emberi-művészi összetevőit és persze a maga vonatkozó személyes emlékeit is. „Közte és a hegyvidék közt titkos és szoros összefüggések, mély rokonsági szálak szövődtek; Kodály és egész élete, egész műve a szabad levegőhöz, földhöz, a tájhoz, de főleg a hegyekhez kapcsolódott. Én úgy éreztem, hogy a hegyeken keresztül fogom őt valaha megérteni, őt, a mindenkinél titokzatosabbat, kiismerhetetlenebbet és varázslószerűbbet. Úgy is neveztük néhányan, a hegyi varázsló.” Így írt a kissé mindig a lelkesedés hevületében recitáló Szabolcsi, és ha úgy tetszik, a másik zseni kirándulási fotóit, hegymászó bakancsos képeit szemlélő utókor akár ilyen hegyi varázslónak vélheti Bartók Bélát is.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.