Magyar sofőr vitte Iránba a duplacsuklós buszt

Lokál

Az Ikarus leghosszabb járművét harmincöt éve építették, és tizenhárom éve vonták ki a forgalomból. De nem csak múltja van, hanem jövője is.

Az 1988-as Budapesti Nemzetközi Vásár közönsége nem értette, hogy az Ikarus miért olyan autóbuszt hozott, amelynek a premierjét tizenöt évvel korábban is megtarthatták volna. A csuklós jármű első ránézésre pont olyan volt, mint az akkori Budapestet elárasztó Ikarus 280-asok, de aki tüzetesen megvizsgálta a 293-as típusszámmal kiállított buszt, döbbenten állapíthatta meg, hogy ez több mint hat méterrel hosszabb, kettő helyett három tagból és két csuklóval szerelték fel. A jármű ismertetőjéből az is kiderült, hogy egy sima csuklós 149 utasával szemben ezt 229-re hitelesítették, 250 lőerős turbófeltöltésű dízelmotor hajtja, és a súlya több mint 17 tonna. Noha ezen adatok igen tekintélyesek, az 1986-87–ben megalkotott duplacsuklós busz az Ikarus gyár válságtermékének mondható. A nyolcvanas évek végén már évek óta húzódott a várva várt új buszok (a 300-as távolsági és a 400-as városi típuscsalád) sorozatgyártásra is megfelelő fejlesztése, így a 293-as inkább érdekesség volt, mint komolyan veendő újdonság.

A „BKV-kékre” fényezett busz a fővárosi közlekedésben kezdte próbafutását, elsősorban olyan külvárosi utakon – például a rákoskeresztúri 61E  vonalán –, ahol nem kellett nagyon kanyarogni. Később Pécsen járt a Ikarus 293-as, és persze néhány nemzetközi kiállításon is bemutatták. „A BKV-nál olyan járatoknál lehetne bevetni, mint amilyen a békásmegyeri HÉV-állomás és a lakótelep között ingázik. A garázs és az útvonala között azonban nehezen tudna közlekedni, ezért a BKV nem szándékozik vásárolni belőle” – közölte a cég a próbafutásokat követően. Már úgy tűnt, hogy az Ikarus 293-ast is megsemmisítik mint oly sok korábbi prototípust, ám 1991-ben sikerült megállapodni egy teheráni közlekedési vállalattal. Ekkor a buszt ekkor már erősebb, 280 lőerős motorral szerelték fel, amely méretei miatt a második ajtót előrébb kellett elhelyezni, de a belső terét is átalakították, és egészen meghökkentő sárga-piros-lila fényezést kapott a nyolcvanas évekre oly jellemző „new wave”-es háromszög- és körmintázatokkal.

 
Az Ikarus 293 modellje „iráni" fényezéssel

Ennél is érdekesebb volt az, hogy szállítóeszköz híján a busznak „lábon” kellett eljutnia Iránba. A busz 1992. január 15-én Szerbián, Bulgárián és Törökországon keresztül ment el Iránig, különösebb nehézségek nélkül.

„Az irániaknak tetszik a duplacsuklós Ikarus, amely saját kerekein érkezett Iránba, s már két hete használják a teheráni tömegközlekedésben”

– írta 1992. március 14-én a Pesti Hírlap, hozzátéve, hogy „az egyedi kivitelezésű jármű hétkilométeres zárt pályás útvonalon szállítja az utasokat”. A cikkből megtudhatjuk azt is, hogy a tervek szerint fél évig tart a próbamenet. „Az irániak utána döntenek arról, hogy mennyire vált be és hogy vásárolnak-e többet” – írta a lap, majd Vadnai Zoltánt, az Ikarus budapesti gyárának igazgatóját idézte, aki szerint, „van remény, hiszen a napi hét órán át közlekedő busz népszerű, naponta négyezren váltanak rá jegyet”. Azt is megtudhattuk, hogy a járművet eredetileg a „volt Szovjetunió rendelte meg, ám az üzlet fizetési gondok miatt meghiúsult”.

Ekkor úgy tűnt, hogy a duplacsuklós egy gyönyörű barátság kezdetét jelenti, hiszen a Szovjetunió összeomlásával, a legnagyobb importőr esett ki az Ikarus partnerei közül. Iránnal azonban a duplacsuklós útjával egy időben keretmegállapodás született ötszáz „rendes” Ikarus szállítására és ezer jármű helyben történő összeszerelésére. Akkor még úgy tűnt, ezt a mennyiséget sikerül megduplázni, de nem így történt. Amúgy az Ikarus 293-as szép karriert futott be az iráni fővárosban, 2009-ig volt forgalomban, és majd’ tíz éven az járta, hogy kocsi a roncstelepen végezte, ám amint szemfüles buszrajongóknak (talán az amerikai hírszerzés jóvoltából) sikerült beazonítaniuk az „egyben” lévő buszt 2018-ban, műholdfelvétel alapján.

 
2019-ben az iráni telephelyen
Fotó: Facebook/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

Egy évvel később a Közlekedési Múzeum emberei elmentek az iráni telephelyre. „A legendás iráni duplacsuklós Ikarust a teheráni cég szakemberei szerencsére gondosan őrzik és ügyelnek az autóbusz állagmegóvására is. A Közlekedési Múzeum pedig természetesen fontosnak tartja, hogy az Ikarus minél több tárgyi, szellemi és dokumentációs értékét megőrizze. Így fontosnak tartottuk, hogy a Teheránban is egykor közkedvelt és máig sok helyiben is szép emlékeket felidéző duplacsuklós Ikarus 293-asról részletes fotódokumentációt készítsünk. Néhány héttel ezelőtt a múzeum archívuma számára több száz részletfotóval dokumentálhattuk a kocsi állapotát” – írták a Facebook-oldalukon, amire persze sokan azzal jöttek, hogy haza kéne hozni a buszt. Csakhogy valószínűleg az iráni szakemberek annyira gondosan azért mégsem őrizték meg a buszt, hogy több mint tíz év állás után csak úgy, közúton haza lehessen vezetni, bár visszaútja Budapestig bizonyosan fantasztikus kalandtúra lenne. De ennél sokkal prózaibb oka van a hazahozatal reménytelenségének: az irániak nem adják.

Ennek ellenére, pár nappal ezelőtt a BKV közölte: „Bemutatkozott a duplacsuklós Ikarus”, ám gyorsan hozzátették, ez a duplacsuklós egy replika 293-as „A BKV lelkes dolgozói építették meg a legendás duplacsuklós Ikraust, amely két Ikarus 280-as buszból vált eggyé. A szerelők évekig dolgoztak ezen az átlagosnak cseppet sem mondható járművön, a munkálatokat 2019-ben kezdték el” – közölte a BKV, de hozzátették azt is, hogy a busz néhány dologban eltér az eredetitől, például erősebb motorral és biztonságosabb csuklószerkezettel rendelkezik. Ám azt, hogy az erősebb motornak mekkora jelentősége van, nem nagyon lehet a gyakorlatban megállapítani, a közleményből ugyanis az is kiderül, hogy „a guruló óriással” legfeljebb a BKV nyílt napjain és egyéb rendezvényeken találkozhatnak az érdeklődők, mivel a buszt jelenleg közúti forgalomban nem lehet közlekedtetni.

 
A BKV-replika
Fotó: bkv.hu

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.