A hétvégén ostrom nélkül is bevehetik a budai Várat

Lokál

Tavaly a járvány miatt a Budapest100 rendezvényeit csak szeptemberben lehetett megtartani. Idén ismét a „régi kerékvágásban” haladnak a dolgok, és nem kell egy évet várni arra, hogy szervezett lakóházsétákon vegyünk részt a fővárosban.

 

Az eseményt szervező civilek idei jelszava: „Bevesszük a Várat”, tehát a Várnegyed épületei kerülnek terítékre május 14-15-én. A remélhetően verőfényes májusi hétvége nehezített pályán zajlik; nagy szabású és vitatott építkezések közepette várja a résztvevőket az időutazás, de ez senkinek ne vegye el a kedvét. A környéken található 180 épületből 42 nyitott ház lesz a hétvégén, ahova különböző nyitvatartási időben be lehet menni, és önkéntesek segítségével ismerkedésre, beszélgetésre is alkalom nyílik. Bővebb információk az esemény honalpján olvashatók.

A hagyományos szombat-vasárnapi programokat megelőzően csütörtökön szakmai konferenciát is tartanak a Magyar Nemzeti Levéltárban a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és az MTA Építészeti Tudományos Bizottsága szervezésében. A helyek beteltek, de a konferenciát online, élő adásban közvetítik a KÉK Youtube-csatornáján, valamint az Építészfórum honlapján is lehet majd követni.

A Magyar Narancs múlt heti lapszámában a Dísz tér 12. történetét meséltük el, ahol Horthy István feleségének családja, az Edelsheim-Gyulai família élt, de az ingatlan korábban az erdélyi vajda, a budavári polgármester lakhelyéül is szolgált. A második világháború után pedig úgy építették ár bérházzá, hogy a 19. századi állapotát vették alapul.

 
Dísz tér 12.
Fotó: Glavánovits Martin/Budapest100 

A szomszédos Dísz tér 13. is valamikor a Edelsheim- Gyulai családé vol, de a ház külseje már 1815-ben óta ilyen, amikor Vörösné Hiemer Katalin akkori tulajdonos számára klasszicista stílusban átépítették. Az ablakok fölé ekkor kerültek az antik mitológiai ábrázolások, valamint ekkor egészült ki a ház Schmelhegger Mátyás kovácsoltvas remekműveivel, köztük a lépcsőfeljáró ajtajával. A Fortuna utca 14. alatt található egyemeletes barokk lakóház még ennél is régebbi; földszintjén korábban asztalosműhely és pékség is üzemelt, leginkább mégis arról nevezetes, hogy 1982-ben Pierrot néven itt nyílt (a szocialista) Budapest első privát kávéháza, amely még ma is üzemel.

Természetesen még számos régi és új környékbeli épületbe lesz szabad bejárás szombat-vasárnap. Érdekes módon a Tárnok utca 9-11. alatti általános iskola bejárása azért tekinthető rendhagyónak, mert az épület csak 1968-69-ben épült Kangyal Ferenc tervei alapján. A szomszédos Tárnok utca 5.-ről viszont ezt írják: „Az aranysárga homlokzatú ház 14. századból származó középkori maradványokat rejt barokk részletei mögött. A 20. század elején megfordult itt a művészeti élet színe-java, hiszen az épület ekkor az irodalmi mecénás, báró Hatvany Lajos tulajdonában volt. A rezidenciát tőle a dúsgazdag francia ékszerész, Louis Cartier vásárolta meg felesége, Almásy Jacqueline grófnő kedvéért. Az ostromot követő felújítások során 15. századi falfestések nyomait találták az udvari homlokzaton.” Amúgy itt lesz május 15-én az idei Budapest100 záróeseménye is, Fábián Flóra és Adorjáni Máté koncertje délután 5-től.

A programban részt vevő épületeket Budapest100 molinók jelölik a homlokzatokon. A helyszínek és a programok a rendezvény idején szabadon és ingyenesen látogathatók, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a műegyetemi építészkari hallgatók a Várba vezető lépcsőkre készítenek különböző köztéri installációkat, a Várnegyed Galériában  a Fortepan klub közösségi kiállítása látható, amelyet erre a hétvégére állítottak össze a Paralel Alkotócsoport vezetésével régi várbeli fotókra reflektálva. Az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karának hallgatói szerveznek egy kiállítást az Országház utca 13.-ban „A város felfedezése: városi séták és terepgyakorlatok építészeti és környezetpszichológiai megközelítésben” című kurzusuk keretében.

A Budapest100 szervezőit a programokkal kapcsolatban itt lehet elérni:  budapest100 [at] kek [dot] org [dot] hu.

Az írás a Kortárs Építészeti Központ és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.