A Kóspallagi Ökotájház-projekt Facebook-felületén találkoztunk az alábbi jelenettel és mikrotörténettel az ikonikus helyi tárgyról, a híres kóspallagi bárdról, amely Erzsi néni kezében alább a maga teljes pompájában megtekinthető mintegy tanúbizonyságot adva a magának minden körülmények között, a legkeményebb időkben is utat törő derűs optimizmusról. A mesélő bizonyos Bolya Mátyás.
„Több mint harminc éve rendszeresen járok vissza a valaha híres gyümölcstermesztő kis faluba, a börzsönyi Kóspallagra. Itt él a 83 éves Schottner Antalné Erzsi néni, lelki szemeim előtt kortalanul és változatlanul, örökifjan. Életkedve és munkabírása ötveneseket megszégyenítő, pedig már öt éve egyedül van. Anti bácsi a kert és a málnás mellett az erdőben is dolgozott. Egyik nagy becsben tartott munkaeszköze ez a bárd volt. Egy ilyen szerszám korabeli értékét jelzi, hogy amikor a testvére meghalt, az övét is magához vette. Most megkértem Erzsi nénit, hogy mutassa meg a régi bárdot. A védjegy szerint Szentendre legrégebbi gyárában, Csoknyai Jenő szerszámgyárában készült, aki 1910-ben vette át a kisiparosoknak termelő, 1865-ben alapított Zimmer-féle üzemet. 1949-ben államosították, tehát a bárd legalább hetven éve készült.“
Erzsi néni azt is elmesélte, milyen munkákat végeztek a hatalmas bárddal.
„A kivágott tölgyfát lekérgezték és bárddal az egyik oldalát egyenesre faragták. Ezután felmérték rá a kívánt szélességet, majd a külön erre a célra tartott, vizes festékbe mártott madzaggal megjelölték a hosszanti egyenest; Anti bácsi pontosan beállította a zsineget és egy csippentéssel a fához csapta: kész is volt a pontos és egyenes piros vonal. A bárdot két kézre fogta, a fát a lába közé, így kezdte faragni a leendő gerendát. A nyél és a bárd foglalata nem egyenes, így munka közben is jól látszik a jelölő vonal. Egy nap tíz szarufával vagy három gerendával is végzett. Emellett házépítéshez talpszelement – ahogy ott mondják sárgerendát – és vasúti talpfákat is készített. Anti bácsi még az 1980-as évek végén is ezt használta, amikor Juci lányuk Kismarosra költözött és az új házuk tetejét ácsolták.“
