Egy irodaház és ami körülötte van

Medve utcai Pride

  • Kovács Dániel
  • 2013. szeptember 15.

Lokál

A Víziváros északi része magába foglalja mindazt a jót és rosszat, ami magyar várossal az elmúlt száz évben történhetett. És a 3h Medve utcai irodaházának köszönhetően immár egy zsebkendőnyit a nagyvilágból is, amit sajnos nem sok városrészről mondhatunk el Budapesten.

Illetékes helyekről elhangzott nyilatkozatok szerint a szentendrei skanzenban előbb-utóbb a sátortetős kockaházak is feltűnnek majd, hű tükreként népi építészetünk 1945 utáni valóságának. Ennek városi megfelelőjéhez még csak Szentendréig sem kell utazni, csak leszállni a négyes-hatosról a Mechwart ligetnél, és megindulni a Dunának.

A Margit körúttól a Dunáig terjedő területen a 20. század elején alacsony, barokk és klasszicista házikók álldogáltak; a Medve utcai temetőt csak nemrég számolták fel. A harmincas években a körút környékét adókedvezménnyel kiserkentett bérházak lepték el, a girbegurba Csalogány utcát pedig a Széna térről a Dunának futó, 26 méter széles

bulvárrá szélesítette

ki a várostervezői fantázia. Házai a háború miatt már csak részben készültek el, a hatvanas évektől pedig a beépítés már új szemlélet szerint folytatódott, amely az utcavonal és az egységes tömegek megtartásánál fontosabbnak vélte a lakások levegőztetését, benapozását, így a régi tömböket felszabdaló, megszaggató, azoknál egy-egy léptékkel nagyobb behemótok jelentek meg a környéken. Ilyen például a Csalogány utca elején, az Erzsébet-apácák templomának szomszédságában felhúzott nyolcemeletes, márvánnyal burkolt, teraszos apartmanház, amely rendületlenül idézi legismertebb lakója, Psota Irén fénykorát.

A rendszerváltás sem múlt el nyomtalanul. A jó fekvésű környéket és elhagyott iparterületeit felfedezték az ingatlanfejlesztők: az utóbbi években gombaként kezdtek nőni az irodaházak a keskeny utcákban. Bár építészetileg a legtöbb igényesnek mondható, a több ezer négyzetméteres alapterületek többnyire eltúlzottak ebben a kontextusban, még az egygyel korábbi időszak lakóházmamutjaihoz mérve is.

Ez a helyzet joggal tölt el kétséggel egy olyan építészt, aki - a magyar szakmában hagyományosan elvárt módon - hajlamos és hajlandó foglalkozni nem csupán a tervezett házzal, de a közvetlen környezetével is. Hogy ugyanis mennyire érdemes tekintettel lenni a szomszédságra egy ennyire szétépített negyedben. Az eddigi legegyenesebb választ erre a Medve utca 17. adja. A nem túl nagy méretű, idáig üres telket egy 19. század végi, kétszintes, vakolt homlokzatú lakóépület és egy 1960-as években emelt ötszintes, mezőtúri téglával burkolt tömb között találjuk. Most egy négyemeletes, apró irodaházat látunk, tűzfalával a kétszintes szomszédhoz simulva - azaz homlokzatát a másik felé fordítva. A kialakuló hézag, a foghíj helyén létrejött foghíj legalább annyira a kompozíció része, mint az épület maga. Míg tömegében az irodaház balra replikázik, domináns fehér színe a jobb oldali ház világos vakolatára válasz. "Viszonyul is, meg nem is" - mondja a tervező.

Eközben az utcai és az oldalhomlokzat mindkét szomszédtól markánsan elkülönül sakktáblaszerűen kitolt és behúzott, emeletnyi üveghasábjaival - ez a képlet az egész Vízivárosban újszerű. A környék jobb épületei eltérő helyzetekre kínálnak megoldásokat, de egyben szinte mind megegyeznek, mert egy dolog nem változott a magyar építészet elmúlt száz évében: a tégla. Téglával nem igazán lehet mellélőni: bizonyítja ezt idősebb Janáky István és Szendrői Jenő nagyszerű Ipari Anyaghivatala a Nagy Imre téren a múlt század negyvenes éveiből, vagy a környékbeli lakóházak mezőtúri téglával burkolt homlokzatai húsz évvel későbbről. A tételt határozottan alátámasztja az Építész Stúdió iskolabővítése a Medve utcában, ez a lírai, grafikus arányokkal felskiccelt, a helyszínen meglepően határozott épülettömeg, amit 2002-es elkészülte idején díjak sorával ismertek el. És a nemes hagyományra mintegy felteszi a koronát Tomay Tamás két tömbre bontott irodaépülete a Király fürdő és a Kacsa utca sarkán 2009-ből. Bár méretét és homlokzatának monotonitását e helyen lehetne bírálni, Tomay olyan reflektált rafináltsággal idomítja magáévá a hagyománytisztelő továbbépítés és a modernitás szabályait, amire manapság roppant kevés tervező képes.

Gunther Zsolt és Csillag Katalin azonban igen, és ezt korábban többször is bizonyították. A 3h Építésziroda a nemzetközi pályázatokon legsikeresebb hazai műhelyek közé tartozik; versenyképességüket többek közt az demonstrálta, hogy őket kérték fel a pannonhalmi szerzetesek a brit John Pawson hazai munkatársainak a nyolcszáz éves bazilika nemrég lezárult felújításához. Téglát ellenben egyáltalán nem használnak. A Medve utcai irodaház hatalmas, részben szitázott üvegfelületei, megmozgatott, mégis egységes tömege, a belső terek nagyvonalúsága nem a hazai tradíciókhoz idomul, hanem - akárcsak a tervezők maguk - az európai mezőnyben játszik.

A járókelőt először az épület épületszerűtlensége bizonytalanítja el. Ablak helyett mintázott üvegfelületek, homlokzati sík helyett ki-be ugráló szakaszok; se bejárat, se tető, még egy kocsibehajtó sincs (a figyelmes szemlélő azért észreveheti a kertbe rejtett, a mélygarázsba vezető süllyesztőt). Látszólag egyszerű megoldásai ellenére a hazai közegben

szokatlanul játékos

az épülettömeg egymásra srófolt dobozokként való megformálása, amely lehetőséget ad a zárt utcasorból való kilépésre. Külföldről viszont olyan példákat idézhet emlékezetünkbe, mint a Foster + Partners galériája és a SANAA tervezte New Museum a New York-i Boweryn. Az átlátszóság hangsúlyozása ugyancsak óhatatlanul "Mid-Century Modern" előképekre utal, Philip Johnson üvegfalú lakóházától a függönyfalas irodatornyokig. Az üveghomlokzatot a legfontosabb eszközök egyikeként kezelte az igazmondás korának építészete, épp kíméletlen őszintesége miatt: mindent megmutat.

Ez egyrészt kétségtelenül pozitív, bizalomgerjesztő vonása, hiszen az épület azt sugallja: a benne dolgozónak nincs rejtegetnivalója. Egy 2013-as irodaházban azonban ez nem feltétlenül praktikus; ezért kerültek az ablakfelületekre a homokfúvott motívumok, illetve eléjük az árnyékolók. A homlokzatot meghatározó mintázat bevallottan retrós korongjai a magyar építészetben ritkán feltűnő szabad játék, jóleső öncélúság, egy alapvetően szigorú ház felhőtlen pillanatai. Az építészbüszkeség parádéja.

A belsőt racionális szempontok határozzák meg: a munkatereket a napfényes északi homlokzathoz csoportosították, míg a szomszédos tűzfal mellett az épületet széltében-magasságában megnyitó átrium húzódik, a tágas térbe be-beugró, üvegfalú tárgyalókkal. Az építtető, az 1986-ban alapított, magyar tulajdonú Geometria Kft. a térinformatika nemzetközileg elismert szakértője. Horizontjukat nemcsak a világos és nagyvonalú kialakítás érzékelteti, hanem az épület működtetésére fordított figyelem is. A ház passzív és aktív elemek okos kombinációja: nyári éjszakákon a nyitható üvegtető segít átszellőztetni az átriumot, hasznosítják az elhasznált levegő hőjét, a hűtést és a fűtést hőszivattyúval oldották meg. A rendszer részletekig átgondolt, és talán a mérete miatt ennek megfelelő precizitással megvalósított. Kár, hogy kevés az ilyen ház. A Vízivárosban konkrétan ez az egy van.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.