Sziget 2013

"Ne dugja a homokba a fejét!"

Lokál

A nagyszínpados felhozatal egészen soványra sikerült - egyedül talán a Blurön volt telt ház -, de a szemfüles látogató így is talált kalandokat.

Ha a K híd felől érkeztél, nem sokkal a bejárat után nap mint nap szembejött valami flashmob. A szervezők a fesztivál egyetlen dohányboltját ugyanis jó érzékkel a főút elejére tették, kordonokkal gondosan-okosan elhatárolva, amivel a nap huszonnégy órájára garantálták is a felháborodott tömegtorlaszt. A külföldieknek a szimpla Tobacco shop felirat hirdette a helyet, nem értem, hogy a "nemzetit" miért nem fordították hozzá, hiszen így is elég szürreális volt a rendszer, aminek kiabálásokkal, skandálásokkal adtak hangot. Amikor a legutóbb harmincöt percet várakoztam, éppen a "Fuck You Orbán" volt műsoron - a harmincöt perc elteltével persze nem engedtek be, mert nem volt nálam személyi, amit mindenkitől elkértek. (Sebaj, legalább a műsor jó volt.) Nyilván ennek a tortúrának köszönhetően vált az idei nagy Sziget-divatok (hatalmas napszemüveg, művirágkoszorú) harmadik elemévé a cigiirigység. A legtöbben konkrétan leordították annak a fejét, aki tarhált, és elküldték a "jó édes nemzetibe".

Király él

Aki tovább tudott haladni, hamarosan elért az "Összművészeti sátorig," melynek szervezői végre belátták, hogy a porondcirkuszos megjelenés, hangzás közönségellenes (aki látott, az alig hallott és fordítva, ráadásul nagyon kevesen fértek el), így idén végre lett rendes színpad és nézőtér, ami jelen formájában immár valóban méltó helyet biztosított az egyik legjobb hazai programnak, a Király Tamás Emlékestnek. Az ötlet gazdái: Müller Péter Sziámi és Domonkos Csilla (K. T. zenei munkatársa), Nádor Kati (a Király-bemutatók kedvelt helyszíne, a Pecsa egykori igazgatója), valamint a Vízraktér csapata. A Vízraktérben Király Tamás ötvenkilencedik születésnapján mutatták be először a Baltazár Színház most látható produkcióját is, s ez a társaság készítette el még a művész életében a máig is élő honlapot. A színházi előadást követő fantasztikus performansz lenyűgöző látványosság volt, a dalok együtt rezegnek az előadókkal, a vetítéssel meg az elképesztő maskarákkal, és amikor Bárdos Deák Ági a saját My way-átiratában kivisítja abból a fekete kalitkaruhából, hogy "és nincs bocsánat", először szívszorító csend lett, majd kitört a tapsvihar. "Nem emlékműsor volt ez - mondta Ági -, Soma fejfedőjén kívül újonnan készítettünk minden jelmezt, mert azt akartuk bemutatni, hogy kialakult egy iskola, műhely, ahol Tamás korábbi alkotótársai tovább dolgozhatnak együtt."

Persze hiába botlunk még a rejtett utakon is vándorzenészekbe, zsonglőrökbe, mindig vannak, akiknek egyik megrendezett program sem jön be. 'k általában ott verik fel a sátrukat, ahol hivatalosan nem is lehetne, s valahogy sikerül becsempészniük a másfél-két literes borosüvegeiket, amitől a tanyájuk a legelső Szigetek hangulatát idézi: fekszenek a félméteres ganéban, és saját maguk szervezik a szórakozásukat.

A szép Kapranos

Idén a legnépszerűbb ezek közül az általam csak Sziget-baseballnak nevezett nemzetközi vetélkedő volt. A kellékeket összekötözött szemeteszsákok, illetve sátorrudak alkották. Országonként álltak össze a csapatok, és mindig az nyert, aki a gondosan lezárt fekete zacskóba akkorát tudott beleütni, hogy az ellenség táborát belepje a mocsok. Csak távolból szurkoltam a hazaiaknak és annak, hogy a játszma után ők ne oda tartsanak, ahová én, a Sziget azon csücskébe, amit annak idején főképp illemhelynek használtak, ám idén végre valóban hasznosult. A "Beach" egy pofonegyszerű ötlet - rejtély, hogy miért kellett hozzá húsz év. Egy lekerített partszakasz, homokkal feltöltve, ahol az amúgy is árnyas fák hatását pálmákkal és nyugágyakkal fokozzák a kéjmámorig. Igazság szerint ez volt az egyetlen hely a nagy hőségben, ahol napközben ki lehetett bírni. A Dunában persze szigorúan tilos volt fürödni, de itt még a vizet is élvezhettük kicsinyt, hisz az embermagasságú kordon a folyóban meggátolta, hogy térdmagasságnál tovább süllyedjünk.

"Ne dugja homokba a fejét!" - ezt már az utolsó nap estéjén tanácsolják nekem a NAV sátrában. A strandról visszafelé sétálva szólított meg egy dolgozójuk, amitől majdnem szívszélhűdést kaptam. Egyből bevillant, hogy megint nem vettem át egy ajánlott levelet, és talán ez a rettegés még itt is bevonzza az ellenőröket, ám a férfi csupán egy játékra invitált. Mivel az adózás nem a kedvenc szórakozásom, hárítottam, és megkérdeztem, kérdésekre válaszolnak-e. Miután mindent megvitattunk, kérték, írjak a vendégkönyvükbe. Az enyém volt a héten a második bejegyzés...

Régi emlékeimből tudom, hogy nem csupán a korom miatt fáradok le teljesen az utolsó napra, de szerencsére a Franz Ferdinand mindent megtett, hogy a finálé fergeteges legyen. Levezetésképp úgy gondoltam, hogy egy ital még belefér a Szeparéban. "Nem hiszem el, kijött ide, ez fantasztikus" - sikította mellettem ekkor valaki, én pedig ösztönből odakaptam a fejem. Mága Zoltán támasztotta a pultot a jól ismert mosolyával, elsőre nem is értettem, a hölgyet miért fanatizálja ennyire a látványa. Csak a következő másodpercben vettem észre, hogy mellette másfél méterrel a Franz Ferninand frontembere, Alex Kapranos álldogál, akire egy perc alatt lecsaptak az autogramkérők...

Neked ajánljuk