Egy éve, 2013 márciusában indult az a politikai kommunikációs kísérlet, melynek során Gyenei Péter alkotó az általánossá vált apatikus politikai helyzetet és a közbeszéd problematikusnak ítélt buktatóit egyfajta ismeretszervezésben próbálta meghaladni. Mindezt úgy kezdte el megvalósítani, hogy Egyedül 2013 néven létrehozott egy Facebook-oldalt, amelynek segítségével a Művelődési Szinten (Müszi) heti és havi rendszerességgel eseményeket, gyakorlatilag egy alternatív kampányt szervezett.
| ||
„Ismerjük a kormányokon átnyúló gazdasági érdekszövetkezetet, a fölényeskedő és szolgalelkű képmutatósdit, az elszellemtelenített politikai harcoskodást. A hazájából szubkultúrájába emigrált lakost. Csak hát van-e alternatíva?”
Gyenei célja az ismeretterjesztés volt. „Akkor kezdtem el csinálni, amikor a Milla bepártosodott.” Véleménye szerint „úgy lehetett volna megfogni Orbán kormányzását, ha – bár van egy legitimálatlan alkotmány, amit önkényesen alakítottak – civil módon megalkotnánk egy normaszöveget”. Ennek révén képzelte el a demokrácia fogalmának széles körű, pontos megismertetését, amely felhívhatta volna a társadalom figyelmét, hogy huszonöt év képviseleti demokrácia után ideje a részvételivel is kezdeni valamit. „Személyektől várjuk a megváltást, őket akarjuk lecserélni, pedig akkor lenne hatékony a demokrácia, ha a szabályokat, amelyeket alkotunk, megpróbálnánk betartani.”
Tavaly októberben Gyenei elindított egy saját tematikus közösségi oldalt is, hogy a különböző politikai, társadalmi jelenségeknek, nézőpontoknak, kommunikációs lehetőségeknek közösségi szervezés útján teret adjon. Azonban a kezdeményezés – és kis túlzással az egész éves projekt – gyakorlatilag láthatatlan maradt, nem illeszkedett a szokásos „politikai understandingbe”, így csupán egy lelkes és mélyen elégedetlen demokrata játszótere maradt.
A Roham bárban kiállított akció-tárlat az elmúlt egy év alatt kidolgozott vizuális kódok, kommunikációs keret világát mutatja be. A kiállítás fő motívuma az a huszársapkás alak, akinek fejfedője egyszerre lehet egy nemzeti érzelmű egyén terrorista maszkja, de megfigyelhető némi párhuzam a Pussy Riot harcos tagjaival is.
| ||
Gyenei megjelenítette a törpe kisebbséget (az egyént) is, aki a demokratikus viszonyokat biztosító alkotmányos garanciák érvényesüléséért küzd. „A megvalósuláshoz szükséges, hogy felismerjük magunkban a latens demokratát. Felismerjük oldalfüggetlen érdekközösségünket, és legyőzve eszköztelenségünk álhitét, anonim patriótaként küzdhetünk együtt nem a hatalomért, hanem a bizalmat biztosító játékszabályok megteremtéséért, a civilizáló alkotmányért” – fogalmazott az alkotó, aki az alkotmányozást olyan ismeretterjesztésnek tekinti, amely könnyen érthetővé és elfogadhatóvá teszi azokat az elveket, amelyekre „talán egyszer egy olyan normaszöveget alapozhatunk, amely hitelességében, közismertségében alternatívát jelenthet”. A kiállítás több olyan tételmondatszerű tárgyat vagy installációt sorakoztat fel, amely aktuális kérdésfeltevést sugall, vagy épp válaszadásra sarkall. A „rövid pórázra a politikusokat” vagy az „álomállam: Svájc vagy Putyin?” olyan megközelítési módok vagy azok megjelenítése, amelyek figyelemfelkeltő lózungok ugyan, de a széles körű értelmezéshez minimum össztársadalmi párbeszédre lenne szükség. Így a kiállítás – a kezdeményezés elmúlt egy évének pislákoló jelenlétét is figyelembe véve –, érdeklődés és számottevő részvétel híján csupán egy helyes ötlet, egy kreatív civil agyszüleménye maradt, hiába a „demokratikus változást vitapiknik” vagy a hímzőkör nevű workshop, Gyenei Péter tapasztalata egyértelmű: „Egyedül maradtam, furcsa dolog politikával foglalkozni.”
| ||
_nagy_lead_focuspoint_70x70.jpg)
