Most vagy mikor? – Kísérlet a demokráciáért

Lokál

Agitpop multimédiás konstans tünti címen látható kiállítás április 6-ig a Rohamban, ahol Gyenei Péter rendszerfrissítő kampányának elemei tekinthetők meg. Az alkotó a „nemzettudat-tágítás” különös módját választotta kísérlete tárgyául – egy csendes és észrevétlen forradalmat hajtott végre, kizárólag a fejekben.

Egy éve, 2013 márciusában indult az a politikai kommunikációs kísérlet, melynek során Gyenei Péter alkotó az általánossá vált apatikus politikai helyzetet és a közbeszéd problematikusnak ítélt buktatóit egyfajta ismeretszervezésben próbálta meghaladni. Mindezt úgy kezdte el megvalósítani, hogy Egyedül 2013 néven létrehozott egy Facebook-oldalt, amelynek segítségével a Művelődési Szinten (Müszi) heti és havi rendszerességgel eseményeket, gyakorlatilag egy alternatív kampányt szervezett.

false

Fotó: Németh Dániel

„Ismerjük a kormányokon átnyúló gazdasági érdekszövetkezetet, a fölényeskedő és szolgalelkű képmutatósdit, az elszellemtelenített politikai harcoskodást. A hazájából szubkultúrájába emigrált lakost. Csak hát van-e alternatíva?”

Gyenei célja az ismeretterjesztés volt. „Akkor kezdtem el csinálni, amikor a Milla bepártosodott.” Véleménye szerint „úgy lehetett volna megfogni Orbán kormányzását, ha – bár van egy legitimálatlan alkotmány, amit önkényesen alakítottak – civil módon megalkotnánk egy normaszöveget”. Ennek révén képzelte el a demokrácia fogalmának széles körű, pontos megismertetését, amely felhívhatta volna a társadalom figyelmét, hogy huszonöt év képviseleti demokrácia után ideje a részvételivel is kezdeni valamit. „Személyektől várjuk a megváltást, őket akarjuk lecserélni, pedig akkor lenne hatékony a demokrácia, ha a szabályokat, amelyeket alkotunk, megpróbálnánk betartani.”

Tavaly októberben Gyenei elindított egy saját tematikus közösségi oldalt is, hogy a különböző politikai, társadalmi jelenségeknek, nézőpontoknak, kommunikációs lehetőségeknek közösségi szervezés útján teret adjon. Azonban a kezdeményezés – és kis túlzással az egész éves projekt – gyakorlatilag láthatatlan maradt, nem illeszkedett a szokásos „politikai understandingbe”, így csupán egy lelkes és mélyen elégedetlen demokrata játszótere maradt.

A Roham bárban kiállított akció-tárlat az elmúlt egy év alatt kidolgozott vizuális kódok, kommunikációs keret világát mutatja be. A kiállítás fő motívuma az a huszársapkás alak, akinek fejfedője egyszerre lehet egy nemzeti érzelmű egyén terrorista maszkja, de megfigyelhető némi párhuzam a Pussy Riot harcos tagjaival is.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Gyenei megjelenítette a törpe kisebbséget (az egyént) is, aki a demokratikus viszonyokat biztosító alkotmányos garanciák érvényesüléséért küzd. „A megvalósuláshoz szükséges, hogy felismerjük magunkban a latens demokratát. Felismerjük oldalfüggetlen érdekközösségünket, és legyőzve eszköztelenségünk álhitét, anonim patriótaként küzdhetünk együtt nem a hatalomért, hanem a bizalmat biztosító játékszabályok megteremtéséért, a civilizáló alkotmányért” – fogalmazott az alkotó, aki az alkotmányozást olyan ismeretterjesztésnek tekinti, amely könnyen érthetővé és elfogadhatóvá teszi azokat az elveket, amelyekre „talán egyszer egy olyan normaszöveget alapozhatunk, amely hitelességében, közismertségében alternatívát jelenthet”. A kiállítás több olyan tételmondatszerű tárgyat vagy installációt sorakoztat fel, amely aktuális kérdésfeltevést sugall, vagy épp válaszadásra sarkall. A „rövid pórázra a politikusokat” vagy az „álomállam: Svájc vagy Putyin?” olyan megközelítési módok vagy azok megjelenítése, amelyek figyelemfelkeltő lózungok ugyan, de a széles körű értelmezéshez minimum össztársadalmi párbeszédre lenne szükség. Így a kiállítás – a kezdeményezés elmúlt egy évének pislákoló jelenlétét is figyelembe véve –, érdeklődés és számottevő részvétel híján csupán egy helyes ötlet, egy kreatív civil agyszüleménye maradt, hiába a „demokratikus változást vitapiknik” vagy a hímzőkör nevű workshop, Gyenei Péter tapasztalata egyértelmű: „Egyedül maradtam, furcsa dolog politikával foglalkozni.”

false

 

Fotó: Németh Dániel

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.